2013. november 2.

Undorító dolgok

Egyszer megmondhatná valaki azt is: miféle hazugságról, álomról vagy színlelésről kellene tudnom - a zaklatóm és a nő és az irodalomemberek hazugságain és színlelésein és "álmain" kívül. Ők tudtak színlelni és kihívóan, gátlástalanul hazudoztak. Hazudoztak merő rosszindulatból is és egyszerűen azért, mert azt élvezték - a nőnek fizikai élvezetet okozott. És az volt az ára, hogy ők az lehessenek akinek álmodják magukat. És kiélhessék az agresszív indulataikat. És ez volt az iszonyata annak ami történt. A hazugságaik. Az, hogy elpusztítanak, megnyomorítanak a hazugságaikkal - ezt akarták.

Ezzel kezdte: neki az kell hogy mindig az legyen amit ő kitalál és akar! Ezzel kezdte helyből, amikor még a másik lakásban meglátta a csomagjainkat és egyből "tudta": biztosan nem igaz amit én mondtam biztosan hazudtam mert az a sok cucc ott biztosan mind az enyém! Mert ő ezt hasraütésre kitalálta, mert neki ez kellett - mindig az, ami neki tetszett volna és mindig az tetszett volna neki, ha mások rosszak, bűnösök, alantasak és ő azért lenézheti a másik embert és bántalmazhatja, agresszív lehet.

Agresszíven undorodott lányoktól - és követelte. mondjuk meg neki miért kell azoktól a lányoktól undorodni! És faggatott: ismerem-e azokat akik őt érdeklik és amikor kiderült: nem ismerem azokat akiket kellene, tőlem is undorodott. Attól kezdve bármit tettem, bármit mondtam, fölényeskedőn undorodott. De azért tőlem akarta megkapni, ami neki kell. És panaszkodott és siránkozott: neki is kell barátnő mert másoknak is van de ő nem talál olyan lányt aki megfelel az igényeinek! Azután találkozott azzal a lánnyal aki bezzeg pont megfelelt volna az igényeinek és meg is hívta őt egy külföldi utazásra - és meg volt sértődve, mert tőlünk, a lakótársaitól nem kapja meg ugyanazt! És rám haragudott, ijesztően fenyegetően. Napokig vagy talán hetekig szóba sem állt senkivel. Amikor újra megszólalt arról példálózott: ő szeret sokat utazni és még többet szeretne mert ő utálja azokat akik nem mennek soha sehova amikor az nem is kerül pénzbe.

Azt is megmondta, hova akar utazni. És ő másra nem költ, ennivalóra sem, ő azon spórol! Már csak a lakbérét kellene megspórolni! Mondtuk: költözzön be a kollégiumba. Fölháborodott: az közönséges és az nem anyagi függetlenség, mert azért tanulni kell! Utána elkezdett velem az étel miatt cirkuszolni. Először azért háborodott föl: ne adjak neki enni akkor se ha ő megkívánja és kéri mert ő nem akarja más kenyerét enni, önellátó akar lenni de ha én adok neki ha megkívánja akkor nem tud az lenni! Utána nem vettem egy egész rozskenyeret, csak egy kis kalácsot. Akkor az volt a baja: egyesek kalácsot esznek és neki nincs mit enni! Azután cirkuszolt azok miatt az ételek miatt, amiket otthonról vittem.

Rendszeresen megtiltotta másoknak, hogy fogyasszanak valamilyen ételből. Ahányszor mások leültek enni, mindig arról papolt: mit nem szabad enni. Az az étel amivel én kínáltam másokat mindig undorító volt és abból senkinek nem volt szabad enni. Dávid-csillag alakú sütemény undorító mert zsidó! A diós kalács undorító mert több van belőle mint amennyit ő egyedül egyszerre meg tudna enni! Ha ő kenyeret akar enni akkor neki más nem kell és nem jó és én miért nem vittem kenyeret mert az én dolgom a kenyeret adni és ő azért tiltotta meg másoknak is hogy kenyeret vegyenek!

Erőszakosan követelte: ha ő valakiről vagy valamiről azt mondja hogy az undorító akkor mások is undorodjanak! És mocskolta azt a dolgot vagy személyt - hogy mindenki undorodjon! Ha ő megmondja hogy valami ehetetlen mert neki nem kell akkor abból mások se egyenek! Én voltam az egyetlen, aki fogyasztott a tiltott ételekből. Akkor nem tudta megakadályozni, de később bosszút állt érte.

Nemcsak önzésből és irigységből volt rögeszméje, hogy nekem az a bűnöm, hogy eszem.

Ő akart parancsolgatni, megmondani: mit szabad enni és mit NEM és kihívóan irracionális magyarázatokkal indokolta és követelte: mások úgy viselkedjenek! Én voltam az egyetlen, aki nem engedelmeskedett, én egyedül ettem a tiltott ételekből. Ez volt a dühe és bosszúvágya igazi oka. Az anyagi követelései is arról szóltak: én adjam azt a fizikai valóságot ami neki kell! Nem engedelmeskedtem, nem csináltam és nem adtam neki azt a fizikai valóságot, amit követelt. Mindig azért sértődött meg. Mindig volt köze ételhez. És mindig orális traumát akart okozni. Vagy azzal, hogy megfoszt másokat az ételtől, megtiltja, hogy mások egyenek, vagy azzal, hogy kényszerít másokat: egyenek meg olyan undorító ételt, amit nem kívánnak.