2013. november 5.

(apróságok)

 Elég iszonyatos volt csak az is, amit az a barom művelt, azután a nő. És szinte elmondhatatlan az is. A "gondolkodásuk" betegessége miatt, amit aztán igyekeztek fizikailag is megvalósítani. És ehhez akkor még irodalomemberek erőszakoskodása. Önmagában csak az is iszonyatos: hogy képzelték. Elképesztő az a bunkóság, önzés, ostobaság és rosszindulat. Ha létezne a mitikus rossz, a Sátán valóban legalább három-négy kellene belőle, hogy fölérjen azzal a gonoszsággal és ostobasággal, egy nem lenne elég.

Nem felejtem el azokat a jelentéktelen kis részleteket, amiket megértettem és fontosak. Karácsony előtt az a nyafizás - az a modor, az a törleszkedés. És ugyanaz akkor, amikor elutazni készült valahova és azért nyafogott ugyanúgy: mondjuk azt hogy neki ajándékot kell nekünk hozni! A tárgyias téma mindkét esetben az ajándék volt, először azért nyafogott: mondjuk azt, hogy neki kell azt adni, hozni nekünk, azután azért, hogy ő szeret ajándékot kapni. Mindkét esetben olyan dologért nyafogott, ami fontos lehetett neki - és lényeges momentum volt az egész színjátékban. Kellett neki nagyon az is, hogy mondjuk azt - és kellett neki nagyon a lakás is, amit ajándékba akart kapni, illetve olyan lány akinek van olyan lakása/háza ami neki kell. Mindkét dolog központi eleme volt az egész éveken át tartó cirkusznak; ezek köré szerveződött az egész.

Ezek a kis jelentéktelen részletek - irodalomemberek nagy ködös fantáziálásáaihoz képest ki tudja miféle misztikus bűnökről!