2013. november 21.

A bűn

A magyar irodalomban, ha a nő eszik, az mindig: bűn! és a nő rosszaságának és abnormitásának, devianciájának a megnyilvánulása és "jele". És a nő, aki ételt fogyaszt, nemcsak bűnt követ el, hanem undorító és erkölcstelen! Minimum undorító a teste és undorító és erkölcstelen vágyai vannak! És az irodalmi Férfi az ilyen undorító nőktől mindig undorodik. (Az is mindig undorító, ahogy a nők esznek: például ahogy cukrászdában zabálják a süteményt. És ahogy megzabálják a csokoládébonbont, amit híresírók kapnak az előkelő tisztelőiktől! mert az akárkinek nem jár!)

És az is undorító, ha a nők vaginálisan közösülnek és azt élvezik! (És ugyanolyan erkölcstelen, mint édességet enni! - megmagyarázták az összefüggést is: az a nő, aki édességet fogyaszt, és nem tanítják meg rá alaposan már gyerekkorában, hogy mi a bűnös élvezet! az biztosan a szexet is képes élvezni és azért akarja!) És a nők élelmiszerfogyasztása még azért is bűn, mert az olyan női testnek, ami drága ételeket zabál, még erkölcstelen és undorító szexuális vágyai is vannak!

Az erényes irodalmi nőnek bezzeg erkölcsös élvezetei vannak: azt élvezi, hogy ő bezzeg megfelel az elvárásoknak és úgy öltözik, ahogy kell! és adja, amit a nő kötelessége adni - de legkéjesebb élvezete az, hogy erkölcsös (és az elvárásoknak bezzeg megfelelő!) nőként azoknak az "erkölcstelen gonosz nőknek" a megbüntetésére és bántalmazására uszít, akik nem olyan tökéletes nőideálok, mint ő bezzeg. És az elmúlt években nemcsak az tűnt föl, hogy nőírók milyen agresszíven vetették rá magukat azokra az "engedetlen" és "gonosz" (és nőietlen! az elvárásoknak meg nem felelő!) nőkre, akik ételt fogyasztanak és akarnak fogyasztani, élelmiszert vásárolnak a saját jövedelmükön...

És már nem érték be annak hangoztatásával: a nő aki ételt fogyaszt és akar fogyasztani: bűnös gonosz undorító erkölcstelen! Azt hangoztatták: a nőt aki ételt fogyaszt és akar fogyasztani, élelmiszert vásárol, meg kell azért büntetni - és miért és hogyan: mert az olyan gonosz bűnös nő mindig a férfi pénzét zabálja meg és mindig tartozik azzal a pénzzel, amit megzabál és nem ad oda annak, akinek kell! És büntetésből ezért ki kell fosztani, elszedni az anyagi javait (azt is, ami nincs). És lehetőleg fizikai bántalmazással büntetni és fizikai sérülést okozni neki! És az olyan bűnös és erkölcstelen nő, aki élelmiszerre költi a pénzt (és még szexet is csak olyat akar, ami neki jó - és csak olyan férfival akihez vonzódik!!! erkölcsös nőírók sikoltozása: mik vannak!) mind szexuálisan és érzelmileg is abnormálisak, nem olyanok, amilyennek lenni kell.

Íme ilyenek a romlott nők az erényes erkölcscsősz nőírók szerint: élelmiszert fogyasztanak - és drága ételeket zabálnak! - és még erkölcstelen szexuális vágyaik is vannak! (Biztosan - erről erkölcscsősz nőírók természetesen fantáziálni szoktak és "logikusan" kikövetkeztetni. Pl. abból, hogy az a másik - a bűnös és erkölcstelen! - nő nem akar férjhez menni ahhoz, akihez kell! és nem akar megfelelni az Igényes Férfi elvárásainak! Ha meg veri a "pasija" azért a "bűnért", mert a nő nem engedelmeskedik és nem adja, ami a férfinak kell, akkor az a csodálatos ember biztosan a nő férje, azért van joga verni a nőt, mint engedetlen "feleséget". Mert a házasság arra való, hogy a nőkön számon lehessen kérni az engedelmességet és a férfiak kiszolgálását, és lehessen büntetni a nőt, aki nem engedelmeskedik és nem adja, ami a férfinak kell: ezért is van szükség a házasságra, mint erkölcsös kapcsolatra! És a nőket ezért kell akár erőszakkal is kényszeríteni, hogy menjenek férjhez ahhoz, akihez kell...)

És ahogy izmoztak, ahogy akarta nagyon mindenki megmagyarázni: miért bűnös és rossz az a nő, aki ételt fogyaszt. Vagy "sokat iszik" - és biztosan milyen drága piákat! és arra költi a jövedelmét és azért nem adja oda a Férfinak! (Pedig biztosan jó fizetése van és biztosan ki tudná abból fizetni, meg tudná venni azokat a dolgokat, amik a "férjének" vagy "vőlegényének" kellenek. De ha esetleg mégsincs a nőnek annyira jó fizetése - és nőírók kelletlenül tudomást vesznek erről -, akkor az a másik nő azért a bűnös rossz engedetlen! Mert nem szerzi meg akárhonnan és nem tudja adni! És tartozik azzal!)

2.
A zaklatóm is mindig dühös volt azért is, ha ittam, vizet ittam. (Lakótársak voltunk, és a közös lakásban tanúja lehetett és kellett legyen az ilyen "bűnös" banális megnyilvánulásoknak.) Dühítette, ha fölkeltem az asztaltól és odamentem a csaphoz - az étkezőasztal és az étkezések ideje kizárólag arra való lett volna, hogy ott mindenki őt bámulja és csodálja, és az ő csodálatos előadásait az ő rendkívüli kalandjairól és magas igényeiről: mikor milyen különleges helyeken járt és ott kikkel találkozott és neki csak ilyen haverok és ilyen nőideálok kellenének! és hogy szenved attól, hogy mi nem felelünk meg az ő elvárásainak! és azonnal agresszív lett, ha valakitől (főleg tőlem) nem kapta meg azt a figyelmet, ami neki kellett -, dühítette ahogy vizet engedtem a pohárba, és dühítette, amikor ittam. Mert az azt jelentette: én nem vele foglalkozom, hanem a saját szükségleteimet elégítem ki. És azt, hogy nekem vannak elemi fizikai szükségleteim. És ez volt az a "bűn", ami őt földühítette. Nem is egyszerűen csak az, ha mások ételt-italt fogyasztanak, hanem hogy akarnak fogyasztani - és a konkrét fogyasztás is azt jelenti!

És akkor erényes nőírók (akik büszkék arra, hogy ők bezzeg hogy megfelelnek az elvárásoknak!) azzal is feszt demonstrálják az ő tökéletes nőiességüket és engedelmességüket, hogy ők is a másik nő bűnös vágyait akarják feszt leleplezni: annak a másik nőnek milyen javakra van igénye, milyen (és mennyi!) ételre-italra (és ruhaneműre!) és milyen kulturális javakra... És pláne az micsoda BŰN! ha csak feltételezni is lehet, hogy még emberi kapcsolatokra is, normális emberekkel.