Tudom, hogy az olyan ember számára gyakorlatilag nem létezik különbség, nem fogja fel a különbséget a szexualitás testi megnyilvánulásai és a nem mint társadalmi konstrukció között.
Tudom, ahogy az olyan ember számára általában a fizikai valósággal való kapcsolat nem létezik arra a fizikai valóságra irányuló vágyként sem - neki ideái vannak, amiknek lenni kell! meg kell lenni, és az ő vágyai arra irányulnak: az ideára. És ez az "örök szerelem"...
Tudom, ahogy az ilyen ember az ideákhoz "kötődik", "érzelmileg" - és a másik emberhez úgy és azért. Pláne, mert már Platón is megmondta: eztet így kell! Szeretni az ideákat kell és vonzódni is az ideákhoz kell, így. Mert csak az ilyen szerelem örök...
És tudom azt is, az ilyen ember miket magyaráz bele aztán az olyan nem ideális megnyilvánulásokba, mint amit én írtam nemrég. Egyáltalán: abba, ha valaki a másik emberhez és a saját szexualitásához így viszonyul - és nem olyan ideálosan és identitásosan, ahogy kell! Kétszeresen se. A saját nemiségét vagy a (testi, fizikai) szexuális vonzalmat magát se úgy éli meg, ahogy azt "kell": ideálosan. Nem önmaga elképzelt, vágyott és társadalmilag jóváhagyott ideáját akarja megvalósítani - és nem ezzel az ideával akar egyesülni gnosztikusan. És a másik emberhez való viszonya sem arról szól, hogy a másik ember ilyen vagy olyan szerepre van szánva - és benne ilyen vagy olyan ideáknak, ideáloknak kéne megtestesülve lenni.
Tudom, ahogy az olyan ember számára általában a fizikai valósággal való kapcsolat nem létezik arra a fizikai valóságra irányuló vágyként sem - neki ideái vannak, amiknek lenni kell! meg kell lenni, és az ő vágyai arra irányulnak: az ideára. És ez az "örök szerelem"...
Tudom, ahogy az ilyen ember az ideákhoz "kötődik", "érzelmileg" - és a másik emberhez úgy és azért. Pláne, mert már Platón is megmondta: eztet így kell! Szeretni az ideákat kell és vonzódni is az ideákhoz kell, így. Mert csak az ilyen szerelem örök...
És tudom azt is, az ilyen ember miket magyaráz bele aztán az olyan nem ideális megnyilvánulásokba, mint amit én írtam nemrég. Egyáltalán: abba, ha valaki a másik emberhez és a saját szexualitásához így viszonyul - és nem olyan ideálosan és identitásosan, ahogy kell! Kétszeresen se. A saját nemiségét vagy a (testi, fizikai) szexuális vonzalmat magát se úgy éli meg, ahogy azt "kell": ideálosan. Nem önmaga elképzelt, vágyott és társadalmilag jóváhagyott ideáját akarja megvalósítani - és nem ezzel az ideával akar egyesülni gnosztikusan. És a másik emberhez való viszonya sem arról szól, hogy a másik ember ilyen vagy olyan szerepre van szánva - és benne ilyen vagy olyan ideáknak, ideáloknak kéne megtestesülve lenni.
És pláne, ha valakinek aztán még egy-egy konkrét személyhez való érzelmi viszonya se olyan ideális, amilyennek "lenni kell". Nem ideákhoz kötődik, "érzelmileg": érzelmek ideájához, történések ideájához, sztorikhoz, amiknek lenni kell - mert ki vannak találva, el vannak tervezve, és azok vannak megírva könyvekbe' is.