2013. november 29.

(fogalmaink)

Nincs még december, de sikerült megidéznie másnak is annak a baromnak a követeléseit. (Karácsony előtt népszokás nőktől általában ugyanúgy követelni a karácsonyi ajándékokat - mert a férfiak azt szeretik kapni és a nő kötelessége adni!) Fordítva történt ez is, mint akkor - és jobb így. Családi szokás a kontroll hiánya is. (Nőírók szerint ez: rossz szokás! rossz nevelés!) Soha nem jártam gyanús helyekre, ha néha valahova menni akartam, engem mindig elengedtek. Pénzt se költöttem esztelenül, ha valamire kellett még a zsebpénzen felül, hétvégi kirándulásra, könyvre, adtak arra is. De aztán épp ezekben a dolgokban akart az a barom kontrollálni és korlátozni - mindenkit. (Eredendően mindenkit, de lányokat főleg. És engem főleg.) Jogosulatlanul és erőszakosan. Ki mikor hova megy és mire költi a saját pénzét. Nem is ahhoz szoktam. Fölfoghatatlan volt azért is: hogy képzeli ezt?!

2013. november 21.

A bűn

A magyar irodalomban, ha a nő eszik, az mindig: bűn! és a nő rosszaságának és abnormitásának, devianciájának a megnyilvánulása és "jele". És a nő, aki ételt fogyaszt, nemcsak bűnt követ el, hanem undorító és erkölcstelen! Minimum undorító a teste és undorító és erkölcstelen vágyai vannak! És az irodalmi Férfi az ilyen undorító nőktől mindig undorodik. (Az is mindig undorító, ahogy a nők esznek: például ahogy cukrászdában zabálják a süteményt. És ahogy megzabálják a csokoládébonbont, amit híresírók kapnak az előkelő tisztelőiktől! mert az akárkinek nem jár!)

És az is undorító, ha a nők vaginálisan közösülnek és azt élvezik! (És ugyanolyan erkölcstelen, mint édességet enni! - megmagyarázták az összefüggést is: az a nő, aki édességet fogyaszt, és nem tanítják meg rá alaposan már gyerekkorában, hogy mi a bűnös élvezet! az biztosan a szexet is képes élvezni és azért akarja!) És a nők élelmiszerfogyasztása még azért is bűn, mert az olyan női testnek, ami drága ételeket zabál, még erkölcstelen és undorító szexuális vágyai is vannak!

Az erényes irodalmi nőnek bezzeg erkölcsös élvezetei vannak: azt élvezi, hogy ő bezzeg megfelel az elvárásoknak és úgy öltözik, ahogy kell! és adja, amit a nő kötelessége adni - de legkéjesebb élvezete az, hogy erkölcsös (és az elvárásoknak bezzeg megfelelő!) nőként azoknak az "erkölcstelen gonosz nőknek" a megbüntetésére és bántalmazására uszít, akik nem olyan tökéletes nőideálok, mint ő bezzeg. És az elmúlt években nemcsak az tűnt föl, hogy nőírók milyen agresszíven vetették rá magukat azokra az "engedetlen" és "gonosz" (és nőietlen! az elvárásoknak meg nem felelő!) nőkre, akik ételt fogyasztanak és akarnak fogyasztani, élelmiszert vásárolnak a saját jövedelmükön...

És már nem érték be annak hangoztatásával: a nő aki ételt fogyaszt és akar fogyasztani: bűnös gonosz undorító erkölcstelen! Azt hangoztatták: a nőt aki ételt fogyaszt és akar fogyasztani, élelmiszert vásárol, meg kell azért büntetni - és miért és hogyan: mert az olyan gonosz bűnös nő mindig a férfi pénzét zabálja meg és mindig tartozik azzal a pénzzel, amit megzabál és nem ad oda annak, akinek kell! És büntetésből ezért ki kell fosztani, elszedni az anyagi javait (azt is, ami nincs). És lehetőleg fizikai bántalmazással büntetni és fizikai sérülést okozni neki! És az olyan bűnös és erkölcstelen nő, aki élelmiszerre költi a pénzt (és még szexet is csak olyat akar, ami neki jó - és csak olyan férfival akihez vonzódik!!! erkölcsös nőírók sikoltozása: mik vannak!) mind szexuálisan és érzelmileg is abnormálisak, nem olyanok, amilyennek lenni kell.

Íme ilyenek a romlott nők az erényes erkölcscsősz nőírók szerint: élelmiszert fogyasztanak - és drága ételeket zabálnak! - és még erkölcstelen szexuális vágyaik is vannak! (Biztosan - erről erkölcscsősz nőírók természetesen fantáziálni szoktak és "logikusan" kikövetkeztetni. Pl. abból, hogy az a másik - a bűnös és erkölcstelen! - nő nem akar férjhez menni ahhoz, akihez kell! és nem akar megfelelni az Igényes Férfi elvárásainak! Ha meg veri a "pasija" azért a "bűnért", mert a nő nem engedelmeskedik és nem adja, ami a férfinak kell, akkor az a csodálatos ember biztosan a nő férje, azért van joga verni a nőt, mint engedetlen "feleséget". Mert a házasság arra való, hogy a nőkön számon lehessen kérni az engedelmességet és a férfiak kiszolgálását, és lehessen büntetni a nőt, aki nem engedelmeskedik és nem adja, ami a férfinak kell: ezért is van szükség a házasságra, mint erkölcsös kapcsolatra! És a nőket ezért kell akár erőszakkal is kényszeríteni, hogy menjenek férjhez ahhoz, akihez kell...)

És ahogy izmoztak, ahogy akarta nagyon mindenki megmagyarázni: miért bűnös és rossz az a nő, aki ételt fogyaszt. Vagy "sokat iszik" - és biztosan milyen drága piákat! és arra költi a jövedelmét és azért nem adja oda a Férfinak! (Pedig biztosan jó fizetése van és biztosan ki tudná abból fizetni, meg tudná venni azokat a dolgokat, amik a "férjének" vagy "vőlegényének" kellenek. De ha esetleg mégsincs a nőnek annyira jó fizetése - és nőírók kelletlenül tudomást vesznek erről -, akkor az a másik nő azért a bűnös rossz engedetlen! Mert nem szerzi meg akárhonnan és nem tudja adni! És tartozik azzal!)

2.
A zaklatóm is mindig dühös volt azért is, ha ittam, vizet ittam. (Lakótársak voltunk, és a közös lakásban tanúja lehetett és kellett legyen az ilyen "bűnös" banális megnyilvánulásoknak.) Dühítette, ha fölkeltem az asztaltól és odamentem a csaphoz - az étkezőasztal és az étkezések ideje kizárólag arra való lett volna, hogy ott mindenki őt bámulja és csodálja, és az ő csodálatos előadásait az ő rendkívüli kalandjairól és magas igényeiről: mikor milyen különleges helyeken járt és ott kikkel találkozott és neki csak ilyen haverok és ilyen nőideálok kellenének! és hogy szenved attól, hogy mi nem felelünk meg az ő elvárásainak! és azonnal agresszív lett, ha valakitől (főleg tőlem) nem kapta meg azt a figyelmet, ami neki kellett -, dühítette ahogy vizet engedtem a pohárba, és dühítette, amikor ittam. Mert az azt jelentette: én nem vele foglalkozom, hanem a saját szükségleteimet elégítem ki. És azt, hogy nekem vannak elemi fizikai szükségleteim. És ez volt az a "bűn", ami őt földühítette. Nem is egyszerűen csak az, ha mások ételt-italt fogyasztanak, hanem hogy akarnak fogyasztani - és a konkrét fogyasztás is azt jelenti!

És akkor erényes nőírók (akik büszkék arra, hogy ők bezzeg hogy megfelelnek az elvárásoknak!) azzal is feszt demonstrálják az ő tökéletes nőiességüket és engedelmességüket, hogy ők is a másik nő bűnös vágyait akarják feszt leleplezni: annak a másik nőnek milyen javakra van igénye, milyen (és mennyi!) ételre-italra (és ruhaneműre!) és milyen kulturális javakra... És pláne az micsoda BŰN! ha csak feltételezni is lehet, hogy még emberi kapcsolatokra is, normális emberekkel.

2013. november 15.

(motiváció és artikuláció)

Mindig azonnal mást vádolt meg azzal, amit csinált - pontosan: a követeléseivel. Így akarta állandóan meghívatni is magát (de csak olyan különleges helyekre, ahova mi nem tudtuk meghívni - és ezen így akkor helyből meg is volt sértődve, eleve a követelőzésekkel egy időben: meg van sértve, mert mi azt nem adjuk és nem tudjuk adni!) Helyből föl volt mindig háborodva amiatt, mert nem kapja meg, ami neki kell, a gonosz nők nem adják! mi, a lakótársai nem adjuk és én nem adom! - és ráadásul még azon is, hogy biztosan nekünk vannak olyan "bűnös vágyaink", mint neki! biztosan a lányoknak vannak olyanok! és nekünk, lakótársainak és nekem! Hogy biztosan mi akarjuk kapni és mi várjuk el tőle azokat a dolgokat, amiket ő követelt tőlünk...

A fölháborodása mindig helyből még emiatt a feltételezés (vádaskodás) miatt is - hogy mert biztosan a lányoknak vannak olyan "bűnös vágyai"! (Biztosan nekik kell mindenféle - ami neki kellett -, biztosan ők akarnak kapni valamit tőle meg egyáltalán.) Volt, hogy már a követelőzésekkel egyszerre ki is mondta ezt a "sérelmet" is, volt, hogy utólag. (Külön műsorszámként.) És az az elképesztően bizarr, irracionális "helyzet" (artikuláció), ahogy ez pont az ellenkezője volt a követelőzésének. Hogy ténylegesen mindig az történt, hogy ő követelőzött (általában még fenyegetőzött is) - és ezt a helyzetet és ezt a viszonyulását a környezetéhez úgy interpretálta, mintha tőle követelnénk mi ezeket a dolgokat. (Konkrétan azokat vagy hasonlóakat vagy akármit - mert a lányok biztosan mindenfélét akarnak!) Mert ezt "feltételezte" és ezzel vádolt minket.

Ugyanilyen bizarr volt az is, hogy magát a "sérelmet" úgy artikulálta, mintha ez valami "jogos sérelem" lenne (a lányok "bűnös vágyai" miatt, amiket ő feltételezett) - mert biztosan a lányoknak vannak olyan "bűnös vágyai", mint amilyen "jogos igényei" neki (evidens volt: ha ő akar dolgokat, azok jogos igények, ha lányok szeretnének biztosan kapni valamit az bűnös vágy!) - de valójában ennek a felháborodásnak az igazi motivációja a saját zsigeri késztetése volt, az, hogy neki állandóan kellett mindenféle. Amit azonnal, automatikusan és fölháborodva (teátrálisan fölháborodva) másra kent. Ahogy eszébe jutott, hogy neki valami kellene, egyből másra kente - ha nem konkrétan úgy, hogy a másik embernek kell AZ a dolog, akkor legalább úgy, hogy biztosan valami hasonló! (És efféle dolgokra vágyni "bűnös vágy" - ha a másik ember vágyik rá, az "bűnös vágy".)

Elképesztő volt a gépiessége is. És hogy kb. úgy működött, mint egy állat: abban a pillanatban, ahogy észrevett valami olyat, ami neki kellett volna, a látóterébe került és szemet vetett rá, észrevette, hogy van az a Kívánatos Jó (számára), azonnal az jutott róla eszébe: akkor az biztosan másoknak is kell! És erre fel a zsigeri reakciója mindig a fölháborodás volt azonnal: de másoknak az ne kelljen! Ha másnak is kell, az azért "bűnös vágy", mert akkor őt akarják azzal megrövidíteni...

Valószínűleg fölhergelte az is, hogy amikor neki barátnő kéne és nőideálokról áradozik, akkor azt nem kenheti ránk ilyen automatikusan, hogy azokat is biztosan el akarjuk happolni előle - mert a lányoknak biztosan olyan bűnös vágyaik is vannak, hogy azokat a nőideálokat is le akarják csapni a kezéről, amik neki kellenének!

r. aztán tökéletesítette ezt a módszert, ő megoldotta: hogyan lehet a nőket még azzal a bűnnel (és olyan bűnös vágyakkal!) is megvádolni, hogy azok a nők akarják az ő kezéről lecsapni azt a nőideált is, ami neki kellene, akik nem olyan nőideálok... Még jó, hogy azzal nem vádolt, hogy én a feleségét akarom elcsábítani. (Helyette!)

(jelek és jelentések)

Az arcok (filozófusok arcképei) amik kellettek nekem - és amit jelentenek nekem.

Marx azokat a beszélgetéseket elsősorban: ő mennyire gyűlöli! mert apukája és anyukája is! És azt a viselkedést és "polgári értékrendet": de szemtől szemben a gyűlölt és megvetett tekintélyeknek is engedelmeskedni kell a jutalomért. Ami azoknak jár, akik engedelmeskednek! A hátuk mögött pedig ezeket a megvetett tekintélyeket utálni, ha alkalom van rá, bosszút is állni rajtuk (szemétkedni velük, elkövetni ellenük kis aljasságokat, károkozásokat - amivel a "hős bosszúálló" csakis személyes kárt, bosszúságot akar okozni az utált tekintélyszemélynek) és azt a rosszakra kenni: azokra, akik nem engedelmeskednek, és merészelnek nyíltan ellentmondani a tekintélyeknek.

Mert ők a rosszak! Mert nem azt akarják, amit akarni kell...

(a vér szava)

Németh Gábor buzgó jó keresztény, tömjéntartót lóbál és úgy hirdeti: amire az embernek szüksége van azt a jóistentől kell ajándékba kapni és a jók istentől kapják ami kell ámen. Azután inkvizíciós módszerekkel akarja megjavítani a rosszakat, akik nem a jók és nem olyan, amilyennek lenni kell! - mert a rosszakat meg kell büntetni egyrészt, másrészt átalakítani, és azt végre kell hajtani!

És azok a rosszak, akik nem olyan, amilyennek lenni kell igenis a rosszak! Például az ún. introvertált személyiség - akinek még az is a bűne, hogy ő nem mástól akarja kapni a jutalmat és főleg nem az "istentől", aki parancsol mindeneknek, és a jóknak a jutalmat osztja. És aki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem az a jó (aki istentől akarja kapni, ami kell), az Németh Gábor szerint nemcsak a rossz és bűnös azért, hanem még abnormális is - és ezért kell büntetni és átalakítani. Fizikailag, a testét. (És ha nem akarja megengedni ezt - például a szexuális orientációja átalakítását? - akkor még hülye is!)

Vesszen a test ha a halhatatlan lélek a tét!

Mintha Alan Turing története ihlette volna meg, akit szintén át akartak alakítani. Hogy megfeleljen az elvárásoknak - és olyan legyen, amilyennek kell! De ezt az átalakítást és az ilyen átalakító tudományokat még keresztény eszményekkel is meg kellett támogatni, keresztényül magyarázni: miért kell annak a jónak lenni, aki olyan, amilyennek lenni kell, meg van mondva! és engedelmeskedik a tekintélyeknek és megfelel az elvárásoknak és meg akar felelni - és ezért istentől kapja a jutalmakat és mindent, ami kell!

A traumatizálás nem a halhatatlan lélek megmentésének, hanem a lélek és a személy megtörésének és engedelmességre kényszerítésének az eszköze.

Jónás Tamás meg azokat a nőket/lányokat (fiatal lányokat!) mocskolta, becsmérelte, akiknek nincsenek jómódú szüleik és nem kapnak és nem örökölnek lakást a szüleiktől! - és még baszni se úgy és azzal akarnak, akivel és ahogy kell: azzal, akivel kell! és azért, hogy szexuálisan kielégítsék a férfit és megfeleljenek az elvárásoknak. És ha egy nő nem ilyen jólnevelten és engedelmesen szexel (és nem azzal, akivel kell!) annak is biztosan az az oka, hogy nem nevelték megfelelően! És ha a nő azért akarja a szexet, mert ő akarja (és képes!) azt élvezni, az még undorító is - mert a női orgazmus büdös és attól büdös lesz a nők picsája! És ezért miden nő (női test!) abnormális és büdös a picsája! akinek tizenkilenc éves korában nincs saját lakása mert nem kapott vagy örökölt a szüleitől, és még a szexet is csak akkor akarja, ha neki jó és csak azzal. Mert cigányoknál úgy szokás, hogy kurvát csinálnak a saját húgukból is! Mondhatnám erre. Ennél jobban undorodom tőle.

2013. november 10.

(magyarok cselekedetei)

A követelései aljassága. Mindig zsarolt másokat, mindig úgy adta elő a követeléseit: ha a másik ember nem adja meg azt, ami neki kell, az a másik azért a rossz! (A lányok/nők, akik nem adják, ami neki kell, a mitikus Gonosz Nő, aki nem adja!) Először egyszerűen csak így ezt. Aztán még kompromittálni is igyekezett az embert.

Erről szólt az is, hogy állandóan úgy akarta kizsarolni-kihisztizni, ami neki kellett (főleg a meghívásokat - de csak olyan különleges helyekre, ahova mi nem tudjuk meghívni őt: ettől is hogy szenved!), hogy ezeknek az igényeinek a kinyilatkoztatása közben fennen és nyafogva-hisztisen hangoztatta, hogy ő azt azért akarja másoktól kapni, mert ő olyan "szegény", hogy nem engedheti azt meg magának, nem tudja önerőből megvenni-kifizetni azokat a szórakozásokat (és azt az életmódot!), ami neki nagyon kell (hal bele, ha nem kapja meg!) - és ha a másik ember nem adja meg neki ezeket, akkor "nem szereti" és biztosan azért!

Biztosan azért, mert ő többet, sokkal többet szeretne költeni mindenre, ami nem hétköznapi szükséglet, mint amennyit megengedhet magának, és ezért másoktól próbálja kizsarolni, hogy finanszírozzák azt, amire épp "vágyik" - azt is megmondta, miért: mert mások bezzeg megengedhetik maguknak! és ő azt nem tudja elviselni, ha másnak van valamije, ami neki nincs! És amikor a követelőzés túljutott azon, hogy ő a legszemélyesebb "vágyait" is igényeit kinyilatkoztatja (kérkedve, hogy neki ezek vannak! és neki mindenből csak az kell, ami különleges és drága és leg!) amikor már a dologias követelőzésre (és fenyegetőzésre) került sor, akkor már nem is önmagát mint személyt állította a középpontba, hanem emberek olyan csoportját, amit ő képviselt: a Szegény Romantikus Férfiak Akik Nem Kapják A Gonosz Nőktől Ami Kell!... pl. meg a Szegény Anyuci Mucikái Akiknek Anyukájuk Sem Adta A Gondoskodást Ami Kell!

Ő is így utasított el embereket: kollektíve. És rögtön akkor, amikor eufórikusan rajongott, hogy ő hogy örül, hogy "megismerkedhetett" velem (lakótársak lettünk) - mert beszélt rólam másokkal és neki azt mondták (szerinte...) hogy én megfelelek az ő igényeinek: nekem olyan körülményeim, felmenőim vannak és olyan nagyszabású életvitelem, amit ő másokban szeret! Már ekkor kinyilatkoztatta nemcsak azt, hogy miket "szeret" ő más emberben, mire van neki igénye - hanem azt is, hogy és akik nem birtokolják ezeket a javakat, azokat ő hogy utálja!

(Aztán volt még az is, hogy és ő még így kollektíve utálja a zsidókat is, meg mindent, ami "zsidós" - a Dávid-csillag alakú mézeskalácsig. És mindent és mindenkit, aki, ami nem fajtiszta magyar. Sejteni lehetett ezekből is: neki milyen borzasztóan fontosak a "kollektív identitások" - főleg a másik embert amiatt utálni: az "olyanokat" mind! És ezt milyen menőnek képzelte!)

És neki mint individuumnak csak sikerei lehettek, őt mint személyt csak elismerni lehetett - és ajándékokat fölajánlani neki: mert ő az akart lenni, az a szerep, aki azt kapja. Az megengedhetetlen volt, hogy ő mint egyén ne legyen szimpatikus valakinek.

Az aljassága annak is, ahogy gátlástalanul vissza akart élni mások bármilyen normális emberi viselkedésével, érzésével - rendszeresen azzal, hogy épeszű épérzésű ember valamilyen mértékben szolidáris másokkal, képes részvétet érezni: általában olyan emberekkel akik valóban nélkülöznek, szükségük van valamire. Nemcsak úgy élt ezzel vissza, hogy állandóan azt hangoztatta, iszonyú harsányan, hogy ő hogy szűkölködik mindenben, ami neki kéne, ő hogy szenved ezektől a "nélkülözésektől" (konkrétan pl. attól, hogy neki nélkülöznie kell az olyan drága és különleges külföldi utazásokat, ahova menni akart). Ráadásul teátrálisan mutogatta az önmaga iránti részvétét. Ezeknek a nélkülözéseknek a teátrális előadásakor is úgy lépett föl, mint aki általában az ilyen nélkülözőket képviseli: ő a "nem szeretett" és kielégítetlen férfiak képviselője, és főleg a másoknál kevesebbet birtokló "szegény" férfiak képviselője, akik attól szenvednek, hogy nekik kevesebb van valamiből, mint másoknak.

A nélkülözés mellett persze rendkívül fontos volt még másféle közösségi "identitás" is: főleg a férfiúi. (De azért a "nélkülözésektől" lett neki kollektív identitása. Aztán ugyanezek a borzalmak H-tól... Hogy ezt így kell! És az ilyen férfiakkal együtt kell érezni stb.)

... és akkor a másik embernek (főleg nőknek, pl. nekem de általában is mindenkinek) úgy általában azok iránt a "szegény nélkülöző" férfiak iránt kellett volna részvétet érezni (pl. olyan regényhősök iránt), akik úgy szenvednek attól, hogy nem kapják meg, ami nekik kell, ahogy ő is szenved - és neki, kizárólag neki megadni azt a konkrét dolgot, ami neki kell. Ettől a kollektív részvéttől indítva, amit a szegény nélkülöző, kielégítetlen férfiak, meg nem értett romantikus szerelmesek iránt kellett volna érezni. Meg főleg az olyan szegény mucikák iránt, akikről nem gondoskodik az anyukájuk, a férfi mint "elhagyott gyermek" iránt...

Mindig minden emberi érzelemmel vissza akart élni. Azzal is, hogy épeszű emberek mit gondolnak arról ha valaki állítólagos érzelmeket mutogat, hangoztat. Pl. az állítólagos "szerelmét".

2013. november 8.

(miféle emberek)

M. néni lakása és varrógépe. Mondta: az előző bérlője használta, amíg még élt a férje, ő segített kivenni a helyéről, és egyszer összekarcolták vele a parkettát. Én is használtam azután - már nem ott laktam, de néha meglátogattam. Segítettem új huzatot varrni a fotelekre (azazhogy én varrtam meg). Nem is emlékszem már, milyen varrógép volt - Singer vagy Minerva. Kellemes volt használni.

És ahogy irodalmárok tudnak arról fantáziálni: ki hogyan karcolja össze a parkettát. (Arról biztosan halvány fogalmuk nincs, és elképzelni se tudják, hogy fizikailag milyen élmény pl. egy régi Minervával varrni. Imádom ezeket a régi varrógépeket.)

Ki kicsoda

Keresztény erények a lemondás az élvezetekről és az engedelmesség. Bántalmazók, akik megfosztják vagy meg akarják fosztani az áldozataikat elemi szükségletek kielégítésétől, ételtől, ivóvíztől, tisztálkodástól, emberi kapcsolatoktól, ugyanezeket az "erényeket" követelik.

Akinek nem tetszik a bántalmazó és nem akar neki engedelmeskedni az ezeket az erényeket nem akarja gyakorolni. Nem akar lemondani az élvezetekről! És nem akar engedelmeskedni! A nőnek akinek nem tetszik és nem elég jó a bántalmazó kapcsolat és a bántalmazó férfi ezek a bűnei vannak.

Ugyanezeket az erényeket követelik életmódguruk. Akinek nem elég jó egy bántalmazó kapcsolat és a bántalmazó, az ő értékrendjük ellen is vét. A jólnevelt és erkölcsös nőiességnek is ezek a legfőbb princípiumai: lemondás az élvezetekről és engedelmesség. Ezek voltak az erényei egy ismerősömnek is - és ő ettől volt önmaga szemében elismerésreméltón nőies nő. Ha megtudná, hogy engem egy "férfi" meg akart fosztani az ételtől és ivóvíztől is, rosszallaná - nem azt, amit az illető tett, hanem azt, hogy nekem az nem tetszett és nem engedelmeskedtem. Nem gyakoroltam azokat a nőies és keresztényi erényeket.

Ha egy nőnek nem elég jó a bántalmazó és a bántalmazó kapcsolat, nem akar engedelmeskedni és nem akar lemondani az élvezetekről az biztosan egyfolytában édességet zabál és piál és egyszerre három cigarettát szív és ötféle drogot és egyfolytában kamatyol mert arról az élvezetről se akar lemondani és hét feje van és tizenöt pinája hogy azt a sok élvezkedést mind el is tudja követni amiről nem akar lemondani. Karafiáth próbált ilyen nőt konstruálni - akinek az a bűne, hogy nem jó neki a bántalmazó férfi. Nem akar lemondani a tiltott élvezetekről és nem akar engedelmeskedni és nem is úgy öltözik ahogy kell. Megpróbálta kitalálni miféle bűnös élvezetekről nem akar lemondani az olyan nő. Ha valakit érdekelne, olvashatna beszámolókat fogvatartottak kínzásáról, fogolytáborok vagy terroristák túszainak életéről.

Ha egy nőnek nem elég jó a bántalmazó és a bántalmazó kapcsolat, nem akar engedelmeskedni és nem akar lemondani az élvezetekről az biztosan egyfolytában édességet zabál és piál és egyszerre három cigarettát szív és ötféle drogot és egyfolytában kamatyol mert arról az élvezetről se akar lemondani és hét feje van és tizenöt pinája hogy azt a sok élvezkedést mind el is tudja követni amiről nem akar lemondani. Karafiáth próbált ilyen nőket konstruálni. Megpróbálta elképzelni, miféle lehet az a nő aki nem tetszik a bántamazójának és nem elég jó neki egy bántalmazó.

(ki kicsoda)

A nő arról, hogy a zsidók hogy alkudoznak még Istennel is! Már nem is tudom mire mondta - nem is olyan dologra, ami alkudozás volt valóban. (A zsoltárok kerültek szóba; áradozott a Bibliáról én meg mondtam hogy én azt szoktam olvasni.) Olyan sok igazi alkudozás nincs a Bibliában. Ábrahám alkudozik: lealkudja az ötven igaz embert tízre.

(ki kicsoda)

Ahogy Németh Gábor buzgó kereszténynek igyekezett mutatkozni, Jónás Tamás meg... És én mondjam az ilyenek helyett: igen zsidó vagyok baszdmeg! és akkor mi van? nem tetszik?

2013. november 6.

(apróságok)

Föl volt háborodva azért is, mert hiába képzelt el nagy és különleges dolgokat, amik neki kellenének, mindig el lehet képzelni még nagyobbat; föl volt háborodva, mert azokból a javakból és körülményekből, amit kapni és birtokolni akart, el akart érni mint célt, még elképzelni se tudta a legnagyobbat - nemhogy elérni. Föl volt háborodva, mert még a képzeletével se tudta birtokba venni a legnagyobbat, a végtelent! Aztán megoldotta a problémát.

2013. november 5.

Negatív

Az az irodalmi faszság is: a mérnökhallgató lányok büdös zsidó kurvák mert zabálnak és basznak! És mert a zsidók akarnak mérnökök lenni mert ők gondolkodnak úgy! jó keresztények ajándékba kapják ami kell! Istentől kapják! Az erkölcsös polgári és keresztényi eszmék. Ami kell azt ajándékba kell kapni! Az ételek és a szex élvezete bűn! Valójában nem azoknak a bűnöknek a pozitív meglétéről szól - azt nem is lehet megmagyarázni, hogy az miért bűn, pedig sokan szeretnék.

Nem arról szól, amit magyaráznak: miért bűn. Csak arról: ha a másik ember "élvezeteket" akar és nem mond le róla az bűn! Bűn ha nem mond le az anyagi javairól mind, nem ad oda mindent, konkrét kézzelfogható anyagi javakat és más erőforrásait is mind: az idejét, munkaerejét, képességeit és azok hasznát. Mert ő akarja azt élvezni! És bűn ha nem jó neki a testi-lelki szenvedés és bántalmazás és olyan emberek társasága, akiknek a társaságában rosszul érzi magát - mert biztosan mást akar! Ebből a szempontból még az is lényegtelen, mit élvez valaki mások társaságában.

Csak abból az eszméből, hogy ami kell azt kapni kell ajándékba kell kapni és a jók azok akik az ajándékot kapják logikusan következik: nekik mások adják! mindenki mindent nekik adjon oda! mások ne kapjanak és ne is fogyasszanak és ne tartsanak meg maguknak semmit!

(Ugyanaz a "logika" gk megnyilvánulásaiban.)

(apróságok)

 Elég iszonyatos volt csak az is, amit az a barom művelt, azután a nő. És szinte elmondhatatlan az is. A "gondolkodásuk" betegessége miatt, amit aztán igyekeztek fizikailag is megvalósítani. És ehhez akkor még irodalomemberek erőszakoskodása. Önmagában csak az is iszonyatos: hogy képzelték. Elképesztő az a bunkóság, önzés, ostobaság és rosszindulat. Ha létezne a mitikus rossz, a Sátán valóban legalább három-négy kellene belőle, hogy fölérjen azzal a gonoszsággal és ostobasággal, egy nem lenne elég.

Nem felejtem el azokat a jelentéktelen kis részleteket, amiket megértettem és fontosak. Karácsony előtt az a nyafizás - az a modor, az a törleszkedés. És ugyanaz akkor, amikor elutazni készült valahova és azért nyafogott ugyanúgy: mondjuk azt hogy neki ajándékot kell nekünk hozni! A tárgyias téma mindkét esetben az ajándék volt, először azért nyafogott: mondjuk azt, hogy neki kell azt adni, hozni nekünk, azután azért, hogy ő szeret ajándékot kapni. Mindkét esetben olyan dologért nyafogott, ami fontos lehetett neki - és lényeges momentum volt az egész színjátékban. Kellett neki nagyon az is, hogy mondjuk azt - és kellett neki nagyon a lakás is, amit ajándékba akart kapni, illetve olyan lány akinek van olyan lakása/háza ami neki kell. Mindkét dolog központi eleme volt az egész éveken át tartó cirkusznak; ezek köré szerveződött az egész.

Ezek a kis jelentéktelen részletek - irodalomemberek nagy ködös fantáziálásáaihoz képest ki tudja miféle misztikus bűnökről!

2013. november 2.

Nőietlen

Rakovszky Zsuzsa szerint az olyan nő azért bűnös mert csak. Mert az ételfogyasztás bűn. A szex is bűn ha a nő azt élvezni akarja. És főleg az a bűn ha egy nő nem engedelmeskedik a főnököknek, a férfinak aki az ő gazdája és azoknak az idősebb nőknek akik azt követelik tőle. Karafiáth Orsolya elmélete szerint a nők akik ételt fogyasztanak mind dilisek. Bán Zsófia egymaga sokféle indokot fölhozott: miért bűn, ha egy nő ételt fogyaszt, miért rosszak a nők akik ételt fogyasztanak - egy a lényeg: ha a nő ételt fogyaszt és arra költi a jövedelmét az bűn, a nő jövedelme a férfit, az ő urát illeti, a nő aki nem adja oda a jövedelmét annak akit az illet: a férfinak és nem ad meg mindent ami a férfinak kell, tartozik azzal  és büntetést érdemel, azt, hogy a tartozás fejében elvegyék mindenét. (Ebbe a női test megcsonkítása, brutális és maradandó sérülést okozó fizikai bántalmazása is beletartozik; éppúgy mint az, hogy az olyan nőt ki kell rúgni munkhelyről, iskolából, bármilyen eszközzel megfosztani a lehetőségétől is, hogy emberi életet élhessen.)

Egy dolgot nem olvastam nőíróktól a nők ételfogyasztásával kapcsolatban. Javasolhatnám ezentúl azoknak a nőknek a buzizását is, akik ételt fogyasztanak és annak a hangoztatását és lelkes szépirodalmi bizonygatását: a nők akik ételt fogyasztanak és ételt akarnak fogyasztani mind buzinők mert az ételfogyasztás a férfiak privilégiuma és férfias viselkedés és tevékenység, enni csak a férfiaknak szabad, amelyik nő eszik az férfias tevékenységet gyakorol tehát nőietlen nő, amelyik nő olyat akar csinálni az biztosan férfi akar lenni vagy férfinak hiszi magát.