2013. szeptember 29.

A jó és a rossz

Meg még a folyamatos hibáztatása, mocskolása és fenyegetése nőknek akik képesek az érzelmi kötődésre, szerelemre - akik arra képesek, azok a családjukhoz is kötődnek ugyanazért. És ez konkrétan abban is megnyilvánul, hogy anyagi javakat szívesebben osztanak meg a családtagjaikkal, mint idegenekkel. 

El tudom képzelni erről a Grecsó Krisztián-féle vadbarmok eszményeit, vagy a zaklatómét, a hozzájuk hasonlókét: a nő kötelessége a férjét/akárkijét jobban szeretni bárki másnál - és ezt azzal is kimutatni, hogy ha anyagi javai vannak, azt neki adja oda! Hát nem. Egy erőszakoskodó vadbaromnak biztosan nem. 

2013. szeptember 23.

(logika)

Kétféle indokkal követelt dolgokat, hogy a lányok őt mivel és miért szolgálják ki - mi ott, lakótársai, és főleg én. (Mert "a lányoknak az a dolga", hogy ezekkel a dolgokkal kiszolgálják a környezetüket/ az Ideálférfit.) Látszólag zavaros is volt, ahogy összekeveredett ez a kétféle indoklás. A "hétköznapi" dolgokat, ellátást és kiszolgálást azért követelte tőlünk (és legfőképp tőlem, mint kiderült: két évvel később azért akart verni, azzal indokolta az agresszióját és a "sértettségét", hogy én ezt a "gondoskodást" nem adtam neki!), mert ő azon spórolni akart mert neki ez az erénye van és aki nem olyan spórolós, az azért is rossz! - és meg volt magyarázva az is: ő hétköznapi dolgokra azért nem akarja költeni a pénzt, mert ő minden pénzét csak arra akarja költeni ami "menő", és amitől "menőnek" lehet lenni, amivel ő dicsekedni tud. (És azzal, hogy kifizeti a lakbért és kaját vesz, azzal nem tud dicsekedni - bezzeg ha bulizásra és utazgatásra költi, azzal tud! És ő még utálja is az olyan "közönséges senkiket", akik nem ilyen menőségekre költik a pénzüket...)

Az extrákat (pl. hogy hívjuk őt meg ilyen meg olyan bulikba és utazásokra) meg azért követelte, mert ezektől akart menő lenni. De úgy egyébként, mint kiderült, attól is valami nagyon menő "férfiideálnak" akarta érezni magát, hogy szemétkedik, követelőzik - meg helyből attól is, hogy ő ott a közös lakásban parancsolgatni akart nekünk, lakótársainak. (Nem csak a lányoknak, mindenkinek.) És a szemétkedéseivel folyton kizsarolni, ami neki kellett. És még azzal is hogy dicsekedett: ő gyerekkorában is hogy terrorizálta a környezetét!

2013. szeptember 22.

(a nőies nők)

A harsány és elképesztően nagyképű (és milyen nagy mellényű!) és elhivatott kinyilatkoztatások: hogy ők azt megmondják, mi a nők dolga mert őnekik mint ún. magas kultúrának ez a szent hivatása: a női test kontrollálása! - és azt ők akarják megmondani! (Nehogy már az alantas popkultúra mondja meg!)

És ahogy ebben a feladatban mintegy magára talált az irodalom, mint olyan: hogy nekik ez a dolguk, ez a Fontos Szerepük a történelemben: megmondani, hogy mit kell csinálni a női testtel és milyennek kell lenni az Ideális Nőnek... (Irodalmárok többsége tényleg van olyan hülye és nagyképű, hogy képes komolyan gondolni nemcsak azt, hogy neki joga van nőket - meg mindenféle ilyen "alsóbbrendű" egzisztenciákat - egzecírozni, hanem azt is, hogy neki ez Szent Hivatása!)

És a nő kötelessége a Férfi igényeivel és céljaival azonosulni és engedelmeskedni! és úgy öltözni, ahogy ők megmondják és azzal és úgy szexelni és annak az ideálisnőnek lenni aki a férfinak kell és mindent adni ami kell! És (évtizedes hagyományokat folytatva, de némi új lendülettel) mindenki büdöspicsázott, mocskospicsázott, becsmérelte a nőket mind, akik nem olyan Tökéletes Ideális Nő, amilyenre az igényes férfinak igénye van! -  és nyíltan ki lett nyilatkoztatva a bosszúvágy, hogy akik nem az az ideálisnő, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskednek és nem adják, ami kell! nem nem szolgálnak ki mindenkit mindennel ami kell, pláne amit Híres Magyar Szépírók követelnek a nőktől azokon bosszút kell állni. Az irodalmi hagyományok nevében is... Mert irodalmi hagyomány, hogy a magyar írónak-költőnek (irodalmi szerkesztőknek pláne!) milyen nőideál kell és milyen szex - és milyen anyai gondoskodás! Nőírók kb. itt kapcsolódtak be a témába: úgy van! úgy van!

Az ÉS-ben 2011-ben már csak azt hirdették: a nő kötelessége a férfit kiszolgálni mindent adni ami a férfinak kell és csak a nemi erőszak a normális szex és csak az ha a nőt akarata ellenére kényszerítik szexre azzal, akivel ő azt nem akarja. Már 2011-ben veréssel, nemi erőszakkal, szexuális bántalmazással fenyegették a nőket, akik nem  azzal basznak akivel kell úgy ahogy kell, nem a férfi igényeit szolgálják ki úgy ahogy kell, nem az az ideálisnő aki a férfinak kell - és nem annak a férfinak adnak ajándékba anyagi javakat akinek az kell. A nőket mind, akik nem birtokolják az anyagi javakat amit egy nőnek birtokolni kell és a nőket mind akik anyagi javakat merészelnek fogyasztani vagy akárcsak szexuális kielégülést is akarnak a férfitól és csak azzal akarják a szexet, akitől azt megkapják, akihez vonzódnak és nem azzal, akivel kell, aki megerőszakolja, bántalmazza őket. Már 2011-ben hirdették: a nő a kötelessége azt a férfit szeretni aki arra igényt tart és kötelessége szeretetből anyagi javakat ajándékozni a férfinak és amelyik nő nem azt szereti akit kell és nem annak adja az anyagi javakat ajándékba az szexuálisan abnormális hülye buzi és rúgni kell a picsáját mert nem annak adja az ajándékot akinek kell!

Mindenkit fölhergelt az is, ha egy nőnek nem lehet kontrollálni a pináját, nem lehet ellenőrzés alatt tartani, nem lehet tudni, mi történik egy nő bugyijában - nőírók buzgón biztosították a közönséget: ők szeretik, ha kontrollálják a pinájukat, ők készségesen be is számolnak a pinájuk minden másodpercéről. Nekem személyes tapasztalatom nincs ugyan semmilyen egyházzal, de erről a kontrolligényről történetesen tudom, hogy keresztény és katolikus hagyomány. Magyarországon másféle totalitás is divatban volt - talán azért van, hogy az idősebb nemzedék követeli erőszakosan a pinakontrollt. 

2013. szeptember 18.

(isten kutyái)

Nagyjából azt is megmondták: ha nők élelmiszert fogyasztanak, az azért is bűn! mert az élelmiszer a szellemi táplálékok, tanulmányok és kulturális javak metaforája is! (Evidens: már a Bibliában is meg van írva!) És nőknek az nem jár! (És már Éva bűne is az volt, hogy abból evett, amiből nem lett volna szabad!) Ha a testi táplálék a szellemi táplálék kódja, a testi táplálék fogyasztása és élvezete a szellemi javak és tevékenységek fogyasztásának és élvezetének a kódja - és a szellemi javak élvezete is ugyanolyan bűnös élvezet, mint a fizikai táplálék élvezete, ha olyan "alsóbbrendű" emberek fogyasztják, akiknek az nem jár!

És a nők és a büdös csórók akik zabálnak, több és drágább ételt fogyasztanak, mint nekik jár, szellemi, kulturális javakból és élvezetekből fogyasztanak többet.  Ahelyett hogy dolgoznának  - és olyan munkát végeznének ami a nők és a büdös parasztok dolga: a férfit és a felsőbbrendű értelmiséget szolgálnák ki, rá dolgoznának! neki adnák oda a munkájuk anyagi hasznát is!

És attól a nőtől és büdös senki paraszttól, aki nem szolgálja engedelmesen az "urait", ahogy az el van várva, és nem adja, amit követelnek tőle, tartozik azzal! attól elveszik erőszakkal, amit önként nem ad oda - ezt mintegy fenyegetésként is kinyilatkoztatták így, több helyen is.

Szép kilátás

H. Margit és az a barom is: konkrét, tárgyias dologként voltak a dolgaik olyanok, amilyenek (a követelőzéseik, a fenyegetőzéseik és az ő "igényeik", ami nekik kell és jár!) - ha számomra ez az egész, az az iszonyat, az erőszakoskodásuk és a fenyegetettség közeg is volt, amiben élnem, léteznem kellett.

Ami az elmúlt években történt, irodalmárok agyrémei, egy kicsit más volt. (Majdnem ugyanaz: ők is egy olyan közeget akartak definiálni, amiben csakis az ő szabályaik érvényesek, a nőkkel és nők testével azt kell csinálni, amit ők megmondanak, és a nőknek olyannak kell lenni és az a kötelességük! De ez a közeg még annyira sem térszerű, mint H. világképe, sőt!)

Irodalmárok magát a teret és az időt akarták erőszakosan és szisztematikusan pusztítani - ki is nyilatkoztatták konkrétan ezt. (Azt is, miért: 1) bosszúvágyból 2) beteges hatalomvágyból.) Nem egy ember, mert hülye, hanem hülyék sokasága, mint a sáskák, "értékrenddé" magasztosult az a hülyeség és erőszak. Ki tudja miért - ha másért nem azért mert meg lett mondva: a Bal Agyfélteke a férfi a rossz a gonosz! Amit azok csinálnak az mind a rossz, amit az olyan nőietlen nők csinálnak az mind a rossz! - és minden rossz ami nem a jó és "ellentétekre kell osztani!" és a jó és az etalon mindig az én a mi az itt. És aki, ami azonnal adja ami kell! (A másik, aki a "nem olyan" és ez a bűne! és azok a nőietlen nők pláne, akik nem olyan nőideálok, mint Honti Margit és nőírók is bezzeg és nem adják, ami kell! annak, akinek kell! csakis a rossz lehet, sőt gonosz - akit büntetni kell! És lehetőleg még mint ellenséget - és a másikat, aki a "nem olyan" - gyűlölni is.)

Hülyék sokasága: attól még iszonyúbb, hogy ezt a sokaságot nem úgy kell elgondolni, hogy sok eredendően idióta egyén összessége - hanem mint valami szekta, akik maszlagot ettek.

Érték és rend

Neki csak igényei voltak és követelései - és ideái: mi kell neki és ő ki akar lenni. Ő valaki akar lenni és kifogástalan és elismerésreméltó ideálisember olyan amilyennek lenni kell ami az elismerésreméltó és akit mások csodálnak elismernek és ajándékokkal hódolnak neki! És neki minden kell, neki mindent mások adjanak, mások is a környezete is minden olyan legyen ami neki kell - és mások adják neki azt is hogy ő az lehessen aki ő akar lenni!  Ő volt az Ideális Ember. Egy agresszív önző követelőző bunkó, elterült mint a takony és követelte: őt mások szolgálják ki neki mindent mások adjanak mások csinálják meg adják ami neki kell! És fenyegetőzött és bosszt állt, ha nem adták - ha én nem adtam.

Azon is meg volt sértődve, hogy az evőeszközt neki kell elővenni a konyhaszekrényből és extrém anyagi javakat követelt - csak úgy, neki azt adják "szeretetből". Azzal kezdte, hogy neki saját lakás kell és ő sokat akar utazni és az is kell. Két évvel később már gigantikus találmányokról ábrándozott, ami értelmetlen de nagyon sokba kerülne. Nagyságrendekkel többe, mint a magánemberi igényei. És az anyagi követelései csak a kisebb és jelentéktelenebb része volt a követeléseinek. Inkább csak ürügy: legyen miért megsértődnie és haragudnia. Mint a mesebeli boszorkányok teljesíthetetlen követelései. De persze kellett neki az mind - az ő szemében attól lehetett volna "valakinek" lenni.

És ő volt a jó, akinek csak céljai vannak és igényei - és én voltam a rossz, aki mind nem adta, ami neki kellett. Nem adtam neki olyan ellátást körülményeket életvitelt ami neki kellett. És még a gigantikus találmányát se akartam támogatni.

2013. szeptember 9.

Állatok

 Januárban lesz húsz éve, hogy elmenekültem az elől a barom elől, elmenekültem a városból és az egyetemről - de még mindig rettegek tőle. Van rá okom. 

2013. szeptember 5.

Idill

Miért nem szerettem bele abba a baromba - mondhatnám: mert tapasztalatból is tudhattam, hogy egy bántalmazó nem vonzó. De ő még sokkal rosszabb volt - a fenyegetőzése és agresszivitása is állatiasabb és irracionálisabb: maga az irracionális, a fizikai valóság tagadása volt az alapja. Nem hasonlítottam össze másokkal, nem attól volt fenyegető és nem azért jelentett veszélyt, mert az agressziónak, önzésnek és hülyeségnek van valami mércéje és azon megütötte a szintet.

Összehasonlítottam másokkal - a többi emberrel a környezetünkben: feltűnő és kirívó volt, mennyire más az "értékrendje", mennyire más céljai és igényei vannak, mint ott mindenki másnak. De ugyanakkor úgy állította be a hülyeségeit, mintha az lenne a normális, harsányan hangoztatta is ezt - és elvárta, követelte, hogy mások is azt szeressék és azt akarják, amit ő! Ezen az alapon vette magától értetődőnek azt is: ha mások neki azt mondták, hogy én egy "különleges lány" vagyok és velem "érdemes megismerkedni", akkor biztosan olyan körülményeim vannak és olyan életmódom, amit ő szeret, amitől az ő szemében "különleges" valaki, amiért neki érdemes lenne megismerkedni velem.

Ő mint önmaga volt hülye és erőszakos. Teljesen mindegy, hogy az ember korábban látott-e már hasonlót. Mindegy volt az is, én szeretem-e vagy sem. Neki követelései voltak és tőlem akarta megkapni, ami neki kell - mert neki az "meg lett ígérve". És utált és erőszakoskodott, fenyegetőzött és bosszút állt, mert nem volt semmim, ami neki kellett és nem adtam semmit, ami neki kellett. Az csak egy kis mellékes volt, hogy ő azt a követelőzést és erőszakoskodást még ráadásul valami romantikus érzelemnek akarhatta beállítani - célozgatott erre. Nyafogott: neki olyan romantikus érzelmek is kellenének és romantikus kapcsolat, amit ő könyvekben is olvasott és elképzel magának - mert az úgy illik és másoknak is van és neki is kell! Ugyanúgy kellett volna neki az is, ahogyan anyagi javak és körülmények - azért mert másoknak is van és azért, mert az kell, mert attól lehet olyannak lenni, amilyennek kell.

Az anyagias követelései szempontjából nem számított az se: mások mit éreznek, mit gondolnak. Ő azt követelte: fizikailag az legyen, ami neki kell, mások úgy viselkedjenek, csinálják és adják - hogy aztán közben a másik ember mit érez, mit gondol, az neki mindegy volt. Azt akarta azért: őt a lányok szeressék, imádják, akarják - de csak azért, hogy ő megtagadhassa tőlük, amit akarnak.

Magyar irodalom

Azzal kezdték: a nőnek nincs joga választani nincs joga eldönteni kit szeret, a nő kötelessége azt kiszolgálni akit kell azzal ami annak a férfinak/nőnek kell, amit mások megmondanak hogy azzal kell. És ezzel fejezték be: a nőt aki nem ad anyagi javakat nem adja oda mindenét nem annak adja oda akinek kell szexuális bántalmazással kell azért büntetni. A nőt szexuálisan kell bántalmazni megtorlásként ha nem engedelmeskedik és nem adja ami kell, nem ad anyagi javakat, nem annak adja oda az anyagi javait, a birtokában lévő ingatlant, akinek kell.

A litera.hu-n először azt nyomták: a nőnek nincs joga választani nincs joga eldönteni kit szeret és hogyan kötelessége engedelmeskedni azt és úgy szeretni akit és ahogy kell. És minden nő cigány kurva aki vaginálisan közösül és élvezi a szexet és nem a férfiakat szolgálja ki úgy ahogy kell! Minden nő abnormális és büdös cigány akinek saját igényei vannak. Az ÉS-ben közben azt: minden nő rossz abnormális nőietlen aki nem szereti azt akit kell és nem adja meg, ami a férfinak kell - minden nő abnormális és nőietlen aki nem szolgálja ki a férfiigényeit! Egészséges nőies nő azt szereti akit kell és mindent ad ami a férfinak kell - azt is hogy átváltozik de azonnal azzá az ideálisnővé aki a férfinak kell! Mnden nő szexuálisan abnormális és undorító a teste aki nem birtokolja azokat az anyagi javakat és azt a származást amit kell! És csak az erőszak a normális szex, csak az ha a férfi akarja de a nő nem de akkor is engedje meg és élvezze a nemi erőszakot. Azután nyíltan hangoztatták és magyarázták: csak az erőszak és a bántalmazás a normális szex ha a nő nem engedi azt meg addig kell verni amíg megengedi! és a nő kötelessége anyagi javakat adni, ha nem adja oda mindenét, nem annak adja akinek kell, azt szexuális bántalmazással kell megtorolni.

Közben a litera.hu-n két témát variáltak: a nők akik élvezik a szexet mind mocskos cigány picsák és a csóró nők picsáját rúgni kell! Keresztury Tibor és Bán Zsófia kereszteshadjáratot hirdettek a csóró picsák, a büdös cigányok és büdös parasztok ellen - a mocskos csóró senkik ellen akiknek nincs semmijük nem birtokolnak olyan anyagi javakat és olyan felmenőket és társadalmi helyzetet amit birtokolni kell! A büdös paraszt és a büdös cigány akinek nincs semmije ne zabáljon! ne fogyasszon olyan kulturális javakat ami neki nem jár! ne tanuljon természettudományokat mert annak nem azonnal van az eredménye! És a büdös parasztot aki a városba megy dolgozni vagy tanulni meg kell erőszakolni mert arra való és verni kell és kényszeríteni hogy engedelmeskedjen azt csinálja amit a felsőbbrendű "városi értelmiség" követel, őket szolgálja ki mindennel amit követelnek tőle!

Azt is megmagyarázták: hogyan függ össze a nők két főbűne: az ha a nőnek nincs olyan lakása amit birtokolni kell, nincsenek azok a vagyontárgyai - és az ha zabál olyan javakat fogyaszt ami neki nem jár és arra költi a pénzt. És nem akarja azt abbahagyni sem, nem akarja abbahagyni a kulturális javak fogyasztását ami neki nem jár, nem akarja abbahagyni az egyetemi tanulmányait és nem akar elmenni dolgozni és pénzt keresni a férfira hogy meg tudja adni ami a férfinak kell! Az olyan nőnek azért nincsenek a vagyontárgyai amiket birtokolni kell mert megzabálja a pénzét! És a nőnek aki zabál, olyan kulturális javakat fogyaszt ami neki nem jár tartozásai vannak - és a tartozás fejében elveszik mindenét!

Azt is megmondták miféle tartozásai: a férfiaknak és a felsőbbrendű értelmiségnek tartozik a büdös paraszt azzal amit kötelessége lett volna adni de nem adott. Én konkrétan pénzzel tartoztam a zaklatómnak - egy budapesti lakás és egy amerikai utazás árával biztosan. És még azzal mind, ami neki kellett volna és azzal is, amit én fogyasztottam el, az étel árával amit megettem, a pénzzel amit könyvre, mozijegyre költöttem. Az öszöndíjjal is amit nekem fizettek ki és nem neki.

Bezzeg az a jó ember. Neki csak azoknak az anyagi javaknak a megszerzése volt a fontos és bezzeg ő ott akarta hagyni az egyetemet is és máshol megtalálni a számítását - csak azért jött vissza, mert máshol sem találta. Azután rám támadt, mert én nem adtam meg, ami neki kellett és mert nekem nincs semmim ami neki kell és mert én nem intézek el semmit! úgy ahogy az neki kell!

2013. szeptember 3.

(szerethetetlen)

Nem felejtem el soha az a kegyetlenséget, agresszivitást - és nem felejtem el soha azt sem ami az elmúlt években történt. Még mindig iszonyodom és félek, ugyanúgy.

Nem felejtem el soha a mocskos bakancsát sem és a pufajkáját. Hasonló anyagi helyzete volt, mint a környezetében másoknak. De másokat lenézett, megvetett és agresszíven és fölháborodva utált, mert nincs semmijük ami neki kell - a saját "szegénységével" hivalkodott, kérkedett és arra hivatkozva zsarolt másokat, engem is: ha nem adják, amit követel, "nem szeretik", biztosan azért mert ő "szegény". Agresszíven utálkozott, undorodott tőlem, mert nem az voltam, aki neki kell és nem adtam, ami neki kell. Ahányszor eszébe jutott valami újabb követelés, újra és újra megsértődött, duzzogott, fölháborodott és fenyegetett és bosszút állt. És látványosan, színpadiasan mutogatta az utálkozását és a sértettségét, a gőgös megvetését. Hivalkodón mutogatta, mondta is: nem szeret mert nem adom ami neki kell, hangoztatta nyakra-főre: ő nem szereti, utálja azokat akik nem adják ami neki kell. És azért volt megsértődve, mert én "nem szeretem". Valahányszor nem adtunk meg neki valami extrém dolgot, amit jogosulatlanul követelt, mindig azért sértődött meg hisztisen, nyafogva: nem szeretjük! őt ott nem szeretik!

Én valóban nem szerettem. Nem volt egy szeretetreméltó ember. Velem attól kezdve fenyegetően agresszív volt, hogy először találkoztunk, költözködés közben - már akkor azért sértődött meg, mert én nem adtam meg, ami neki kellett. Hol gyanakvón és állatiasan indulatosan agresszív volt, hol elszántan, ridegen és kegyetlenül - de gyakorlatilag mindig agresszív volt velem. Mindig kihívóan fölényeskedőn, fenyegetően, támadóan. Néhány alkalommal, ha mások is látták, volt közönsége nyájaskodott, bájolgott, olvadozott vagy törleszkedett. Mindig csak olyankor volt "kedves", ha akart valamit.

Állatok

A zaklatóm is, a nő is rendszeresen veréssel, fizikai bántalmazással fenyegettek és bántalmazni akartak, verni, rugdosni, késsel leszúrni, összevagdosni. Csak úgy szórakozásból is, képzelődek róla, az milyen jó volna és akarták csinálni. A zaklatóm anyagi javakat követelt tőlem ajándékba "szeretetből", a nő azt követelte: olyan építészetet csináljak ami neki tetszik és mindketten engedelmességet követeltek, követelték: bármit követelnek én engedelmeskedjem csináljam azt - és rendszeresen fizikai agresszióval fenyegetőztek ha követeltek valamit és fenyegettek és verni akartak, mert nem adtam meg, amit követeltek. Mindkettőjükből agresszív, ellenséges indulatokat váltott ki a testem. Mindketten feltűnően mutogatták az indulataikat, az utálkozásukat, agresszivitásukat és verbálisan is mocskoltak, hangoztatták: csúf vagyok, undorító és nőietlen.

Az elmúlt években erről szólt minden irodalmi megnyilvánulás is, amit olvastam. Ugyanarról az agresszióról, ellenségességről, gyűlölködésről és ugyanarról a kapzsiságról, ostobaságról és kegyetlenségről. Senki nem látott túl még a saját eszelős és idióta birtoklási vágyánál sem.

Soha nem felejtem el sem azt az agressziót, amit fizikalag átéltem, sem azokat a szavakat. A legszebb az volt, ahogy mindenki hangoztatta: minden nő abnormális nőietlen rossz gonosz erkölcstelen 1) akinek nincsenek az anyagi javai amiket egy nőnek birtokolni kell és 2) minden nő akit azért bántalmaztak, mert "undorító a teste" a bántalmazó undorodott tőle. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni: az a férfi miféle, aki anyagi javakat követel a nőktől és haragszik és undorodik, ha neki azt nem adják és undorodik a többé-kevésbé konvencionális szexuális intimitástól és a gyengédségtől, csak ellenséges indulatokkal és erőszakosan tud közeledni a másik ember testéhez - ahogy én láttam: annak nemétől függetlenül; ez a dolog nem a szexről és nem a nemiségről szólt, az legfeljebb ürügy volt rá.

Minden félhülyének magától értetődő: ha a férfi undorodik a nő testétől és bántalmazni akarja, mert undorodik tőle, akkor az a nő olyan, a nő teste undorító és bántalmazni kell. Igen biztosan. Senkinek nem jutott eszébe annyi sem: a tett a cselekvő alany tette, nem a tárgyé, az indulatok annak az indulatai, aki úgy érez. Nem azé a gyűlölet és az undor, aki iránt érzik, hanem azé, aki úgy érez. A zaklatóm minden szép lányt utált, nálam szebb lányokat sokkal jobban, mint engem - egy közös volt bennük: akiket helyből nagyon utált, mind feltűnően szép arcú hosszúhajú lányok voltak. Megdöbbentett, amikor a harmadik-negyedik eset után feltűnt, mennyire hasonlítanak egymásra azok a lányok, azazhogy nem hasonlítanak, csak abban: feltűnően szépek és mások szemében vonzóak.

A két kritérium: a nő adja az anyagi javakat amik kellenek ha nem adja nincs neki rossz gonosz és a nőnek undorító a teste megfelel az idegen "fajhoz", törzshöz tartozókhoz való primitív és erőszakos viszonynak - ő, az idegen nem is ember, undorodni kell tőle mert az idegen undorító és arra való hogy agyonverjék és elvegyék amije van, ha van. Ha a nőtől anyagi javakat akarnak elvenni és a teste undorító akkor ő idegen is, nyilvánvaló - mert aki olyan késztetéseket ébreszt az az idegen.

2013. szeptember 2.

Igényes emberek

Neki akármilyen lány nem volt jó, neki "különleges" lány kellett: aki "valaki" mert olyan családja van, "lehet róla beszélni" és lehetőleg fizikailag is feltűnő, feltűnően öltözködik és viselkedik - és sokan ismerik és lehet mutogatni és lehet vele dicsekedni, hogy ő annak a lánynak az ismerőse. És neki még az is kell, hogy az a királylány csodálja őt, szeressen belé és ajánlja föl neki a papája birodalmát - úgy, ahogy az a mesében is van. Vagy ha ő egyből nem talál olyan királylányt, aki neki kell, akkor egye fene egy hétköznapi lány szeressen bele - és adja, ami neki kell, azt is, hogy változzon át azzá a királylánnyá aki neki kell! Meg volt sértődve, mert ott az egyetemen nincsenek olyan királylányok ami neki kell és meg volt sértődve, mert senki nem akar átváltozni se a kedvéért.

Elképesztő volt: neki van az az igénye, hogy a másik ember családja, apja "valaki" legyen, ő csak olyanokkal akar barátkozni - és azok az emberek gazsuláljanak neki, keressék az ő kedvét és kegyeit. Konkrét elvárásai voltak: hogyan. Mintha ő felsőbbrendű ember lenne és a másik ember a kegyeit keresse -  ahogy a hisztis gyerek előtt hajlonganak a szülei, keresik a kegyét.

Mert neki a szülei is mindig a kedvében jártak és belementek a játékaiba. Akárhogy viselkedtek: ő azt úgy értelmezte, hogy ő parancsolt a szüleinek és azok engedelmeskedtek és szolgálták őt - ha meg nem akkor meg volt sértődve. Ez volt a kapcsolatrendszer, ami a primitív agyába belefért. Fizikai valóság volt az a hiszti és az a fölényeskedés és erőszakoskodás. És volt képe szeretetről beszélni - hisztizni, erőszakoskodni és "szeretetet" követelni. Csakis anyagias dolgok formájában.

Miközben állatiasan undorodott, gyűlölködött, agresszív volt, zsigerből gyűlölte a másik ember fizikai, testi létezését - akitől ő "szeretetet" követelt. Mindig mindenkit, testközelből mindenkivel durva volt, akkor is amikor megjátszotta a bizalmaskodást, akkor is, amikor teátrálisan mászott rá fiúkra. Ez a durvaság, ez az állatias kegyetlenség és agresszivitás volt benne igazán taszító és visszataszító és fenyegető - és ehhez képest extrém bárkinek az elvárása, hogy én vagy bárki nő egy ilyet "szeressen". Ez a durvaság, állatiasság nyilvánult meg a nőkkel, nők testével kapcsolatos beteges "szexuális" igényeiben.

2013. augusztus 31.

Idill

Ideális lakótárs volt... Nem tűrhette, ha mások nem vele foglalkoznak, nem őt bámulják, hallgatják, nem őt szolgálják ki. Legelsősorban azt nem tűrhette, ha én valami mással foglalkozom. Elvárta: ha ő a lakásban tartózkodik, mindenki őt ugrálja körül, őt szolgálja ki, vele foglalkozzon, neki adja, ami neki kell - és az ő előadásait hallgassa:

- neki milyen igényei vannak, neki mi minden kellene (főleg milyen kiszolgálás tőlünk, lakótársaitól és általában is a lányoktól - mert a lányoknak az a dolga!) és hogy szenved attól, hogy ő ott az egyetemen nem kapja azt meg, és tőlünk, lakótársaitól nem kapja! (és hogy utálja a közönséges senkiket - minket például -, akik nem tudják neki adni, ami neki kell, és mindenki milyen hülye, aki az ő igényeinek nem felel meg és ettől hogy meg is van sértődve)
 - és ő mennyivel különbnek tarja magát mert neki ilyen magas igényei vannak (de ugyanakkor hogy szenved attól, hogy ő nem elég különleges! nem olyan, amilyen akar lenni! mert mi azt neki nem adjuk, mert közönséges senkik vagyunk és utál minket ezért, főleg engem) és hogy neki barátnő is különleges kellene, és még attól is, hogy ő milyen "különleges" dolgokat tud, miket látott a tévébe a népi fafaragásról például, és főleg attól, hogy őt az érdekli a legjobban: ki kinek a kije, és kinek mije van és kinek vannak befolyásos rokonai és kinek van híresember rokona és a híresembereknek kik a rokonai és melyik híres színésznek ki a gyereke és xy kinek az unokaöccse és még miket olvasott, hallott: milyen rendkívül érdekes-fontos információkat, hogy mik vannak! milyen tudományos és technikai újdonságok, amikről ő még gyerekkorába olvasott az úttörő magazinban is
- és ő a hétvégén hol járt, és ott is milyen különleges emberekkel találkozott, akik velünk ellentétben megfeleltek az ő igényeinek (és olyan lányokkal is! akik bezzeg olyan nagyon nőiesen öltöznek, ahogy az neki tetszik! - nem úgy, mint mi, nem úgy, mint a mérnökhallgató lányok és minket azért is utál, mert nem úgy öltözünk, ahogy azt ő elvárja, és még a hajunk se olyan! és még hajbalzsamot is kenünk rá és arra költjük a pénzt! ahelyett, hogy őt hívnánk meg olyan bulikba, ahol találkozhat olyan különleges emberekkel és nőies lányokkal, amik neki tetszenek!) és hogy meg van sértődve, mert mi nem olyanok vagyunk!
- és milyen tervei vannak, hova akar még menni, milyen buliba és külföldi utazásra most így a közeljövőben (amire szeretne valakitől pénzt kölcsönkérni) és lehetőleg egyfolytában és minél exkluzívabb bulikba és társaságba és minél messzebb! és hogy szenved attól, hogy ő azt nem engedheti meg magának és nem kapja meg de neki az akkor is kell! és miránk, lakótársaira (és énrám) is azért haragszik, mert mi nem adjuk! és én nem adom azt neki.

Pedig mi nem vagyunk olyan nőideálok, amilyen neki kéne és nem is úgy öltözünk, és még a hajunk se olyan (és hajbalzsamra költjük a pénzt!) - és azt minimum jogosan várja el, hogy kárpótoljuk őt azért, mert mi nem vagyunk olyan nőideálok, amilyen neki kell, és még a küllemünk sem felel meg az ő elvárásainak, és ha nem akarjuk, hogy nagyon utáljon minket, akkor adjunk neki pénzt olyan bulikra, ahol találkozhat az igényeinek megfelelő igényes és nagyon nőies lányokkal...

Nagyjából ennyi volt. Az állandó műsor. Napi huszonnégy órában. (Így utólag visszagondolva: kissé csodálkozom rajta: hogy nem csapta valaki agyon?)

És ehhez folyamatosan közönség kellett neki.

II.
Ahányszor a házi feladataimat oldottam meg, írásbeli feladatokat, amiket be is kellett adni, azonnal megjelent, fontoskodott és elvárta: vele foglalkozzunk! mindenki! Vagy csak úgy beült a szoba közepére, elterült ott egy fotelban és fintorogva és feszülten figyelt minket, miközben tanultunk vagy a leckénket írtuk. És ez: "a lányok megfigyelése" még csak nem is spontán cselekvés, hanem valami tervezett napi program lett volna: így sértődött meg, amikor valaki megkérte, húzza el a belét legyen szíves, hagyja el a szobánkat, mert zavaró, amit csinál: megvétóztuk az ő délutáni programját, mondtuk, hogy nekünk ez nem tetszik.

Magától értetődőnek vette: neki joga van bejárkálni a lányok szobájába és ott azt csinálni, amit akar. Elolvasni a levelezésünket és "megfigyelni" minket és folyamatosan ellenőrizni: mit csinálunk és hogyan... És kvázi minket arra használni, amire akar: ha neki úgy tetszik, akkor ilyen "megfigyelési tevékenység" céljára.

Nyilván azért, hogy arról is tudjon beszélni: ő miket tud, hogy egyetemista lányok hogyan tanulnak, hogyan ülnek az ágyon vagy az íróasztal mellett és hogyan lapozzák a könyvet - balról jobbra vagy jobbról balra? és hogyan fogják meg a könyvlapot, melyik sarkánál és a tollat, a ceruzát, a vonalzót, és hogyan húzzák a vonalat? Mert ő olyan értékes és érdekes ember akar lenni, aki ilyen dolgokat tud és ilyenekről tud beszélni: ki mit és mit hogyan csinál - fizikai tevékenységeket hogyan? - és az ő társaságát ezért kell szeretni! Nemcsak arra kellettünk neki, hogy mi legyünk a közönség, amikor ő másokról tol ilyen rendkívül érdekes információkat. Hanem arra is, hogy rólunk szerzett fenomenális és rendkívüli (és rendkívül részletgazdag) "információkkal" szórakoztathasson másokat - hogy a mérnökhallgató lányok milyen undorítóak mert nem olyan különlegesek, ami neki kell és nem is csinálnak semmi olyan különlegeset csak ilyen közönséges dolgokat! és azt hogyan!

Kedvenc témája volt: különféle foglalkozások képviselői fizikailag hogyan hajtanak végre tevékenységeket, a népi fafaragó hogyan tartja a kést, a zenészek a hangszereiket, hogyan "kell" és ki mit hogyan csinál azzal az eszközzel, amivel a munkáját végzi - nyilván az is baromira érdekelte és rendkívül fontos volt alaposan megfigyelni: egyetemista lányok hogyan lapozzák a könyveiket. (És biztosan nemcsak alaposan megfigyelni volt ezt nagyon fontos, hanem aztán erről a nagyon közönséges tevékenységéről alaposan beszámolni is - mondjuk olyan sokkal különlegesebb embereknek, akik bezzeg! Vagy legalább olyanoknak, akik megértik őt, mert ugyanolyan különleges igényeik vannak és ugyanúgy utálják az olyan közönséges senkiket, mint mi, az olyanokat, akik nem csinálnak semmi különlegeset!)

Bejárkált a szobánkba csak azért is, hogy a holmink között turkáljon "kíváncsiságból", elolvasta a leveleinket - a szemétben is guberált, ott is kidobott papírokat, leveleket keresgélt. (Rajtakaptuk.) Nőírók szerint ez például teljesen normális dolog, mert ők is szoktak ilyet csinálni, ők is szoktak a másik nő kukájában turkálni - azzal a nemes céllal, hogy a nő bűneit leplezzék le, akinek a szemetében turkálnak. És a nők kukájában igenis turkálni kell ezzel a céllal - azért, mert a kukából Fontos Információkhoz lehet jutni. Kidobott levelekből azt lehet megtudni: kivel miről levelez a nő? élelmiszerek csomagolóanyagából még azt is: mit eszik-iszik? és vásárolt-e cukrászsüteményt vagy csokoládét? költötte-e arra a pénzt?!)

A ruhaneműink és fehérneműnk között is turkált: árgus szemmel vizslatta a bugyijainkat: ki milyet hord? Mert ő undorodott a lányoktól és a nők testétől (ezt is fennen hangoztatta), és így "érdekelte": ezeket az undorító testeket mibe öltöztetik? és ő még amiatt is milyen jókat undorodhat tőlünk, mert még bugyit és melltartót se olyat hordunk, ami neki tetszik! (Bezzeg azok a nőies lányok, akik neki tetszenek azok még fehérneműt is biztosan másmilyet és szebbet és nőiesebbet hordanak.)

És ahogy igényt tartott nemcsak az ember figyelmére, hanem az idejére is...

Megsértődött, ha tanulni akartam, még ha vizsgára készültem is, ha tehette, fizikailag is meg akarta akadályozni. Nem egyszer volt vizsgaidőszakban, hogy ha másnap vizsgám volt, nem lett volna szabad tanulnom, vele kellett volna "beszélgetnem". Még éjjel kettőkor is ott kellett ülni a konyhában, mert ő társalogni akart, és őt kellett hallgatni. Azt is akadályozni akarta, hogy elkészítsem a beadandó feladatokat, azért is megsértődött, mert én azokkal foglalkoztam.

És engem is a tulajdonának tekintett...

Undorodott tőlem és haragudott, mert én nem feleltem meg az ő magas igényeinek és semmit nem adtam, ami neki kellett! - de rögeszméje volt: ha egyszer meg lett neki ígérve, akkor nekem kell azt adnom! kötelességem megadni, ami neki "meg lett ígérve"!

Az állandó sértődöttség jó ürügy volt rá, hogy szóba se álljon velem. A permanens sértődöttségtől gyakorlatilag beszélő viszonyban sem volt velem - nekem nem is hiányzott. (Ha méltóztatott leereszkedni és szóba állni, csak azért, mert eszébe jutott valami újabb követelés.) De ő ezt úgy adta elő, mintha én méltatlanul megsértettem volna, ki tudja mivel - és ő azért meg van sértődve, mert én elkövettem ellene valami olyat! (Rágalmazott is egyfolytában mindenféle "bűnökkel" engem és általában a lányokat is: biztosan miket akarunk! - és azért volt megsértődve.)

Szinte egyfolytában utált, megvetett, haragudott (és fenyegetően agresszív volt) és ha épp nem valami újabb kívánsága jutott eszébe, és nem azt volt muszáj kinyilatkoztatni, szóba se állt velem. Amikor a félév végén lelépett, mégis azt hitték a haverjai: van köztünk valami. (Még csak nem is azt, hogy volt, hanem hogy folyamatosan van, és pl. velem akartak üzengetni neki, tőlem akarták elkérni a címét, a telefonszámot: mintha tudnom kéne, annyira jóban kéne lenne vele.) És érinthetetlen voltam mint az ő barátnője vagy menyasszonya - olyan volt, mint egy rémálom. Amikor visszajött, kiderült: volt, aki azt hitte, el is jegyeztük egymást. És a haverjai azt hitték, újra és újra: együtt élünk. Hiába mondtam mindig újra: semmi közöm hozzá. Ő meg csak mutogatta a sértettségét, fölényeskedését, megvetését - mintha akkor éppen mindig meg lenne sértődve valamiért, de mintha egyébként "jóban" lennénk, lenne hozzám köze. Csak én tettem/mondtam volna valamit, amitől ő épp meg van sértődve.

Akkor már tényleg nem voltunk köszönő viszonyban sem. Én köszöntem, ha találkoztunk, ő nem köszönt vissza. És nem tűrhette azt se, hogy csak szóba is álljon velem valaki, senkinek nem volt szabad még köszönnie sem nekem. Az előadótermekben egyedül ültem az egész padsorban, a mögöttem lévő padsorba se ülhetett más, csak ő. Beült a hátam mögé és őrzött. Nehogy valaki a közelembe kerülhessen, szóba állhasson velem. Velem volt agresszív, engem fenyegetett, ha mások szóba álltak velem, ha csak köszöntek is nekem, rám is néztek.

És  aztán az iszonyata r. számonkérésének, hogy én miért nem "pasizok" és visszamenőleg is, hogy a múltban miért nem. Próbáltam neki erről baromról beszélni. (Azt szerettem volna elmondani, r. tudtára adni, hogy ez az állat gyakorlatilag a tulajdonának tekintett, senkit nem engedett a közelembe sem - és hogy ezt mivel indokolta: neki én "meg lettem ígérve". És nekem ezért "kötelességem" lett volna mindent megadni, ami neki kellett - anyagi javakat főleg. És azt szerettem volna nagyon elmondani, a tudomására adni r. tanár úrnak, hogy okkal menekültem el egy ilyen barom elől. És azt, hogy senkinek nincs joga arra kényszeríteni, neki sem, hogy én olyan férfiakat "szeressek", akik nekem nem tetszenek. Nem tudom, képes/hajlandó lett volna-e megérteni.)

2013. augusztus 27.

(magyar irodalom)

Jellemző volt az is, ahogy irodalmárok még nem is egyszerűen azt nyilatkoztatták ki: milyennek kell lenni az Ideálisnőnek (aki az ő személyes igényeiknek megfelel és az igényes férfi mint olyan igényeinek és a tradicionális bunkó macsók igényeknek megfelel és aki olyan divatos nőideál, amilyennek lenni kell! stb.)

Hanem - miközben meg lett mondva az is: milyennek kell lenni a nőideálnak (és miért!) - mindenki elsősorban azzal volt elfoglalva, azt hangoztatta harsányan: aki nem olyan nőideál és nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell! amit követelnek tőle (és a nőnek azt "kötelessége" adni!) az a bűnös és rossz. És kik ezek a rosszak: nők milyen csoportjai. Akik nem úgy öltöznek, ahogy kell! És akinek nincs olyan lakása ami a férfinak kell. Van de nem adja oda. Nem azt szereti akit kell úgy ahogy kell - úgy hogy adja az anyagi javakat és adja a lakást annak a férfinak, akinek az kell! mert az a jó szeretet! És csak az a nő normális, aki adja és tudja adni! - minden más nő abnormális, gonosz és erkölcstelen és a teste is undorító! És meg kell büntetni! és tartozik a lakás árával!

Ez is nagyon hasonlított H. tevékenységére.

És arra a mániájára, hogy aki nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell (és nem úgy öltözik és nem engedelmeskedik és nem olyan érzelmei vannak, aminek kell! ami el van várva!) az bűn és büntetni kell! - és vegyem tudomásul, hogy engem is meg kellene támadni és legyilkolni akarni és kivégezni! és kegyetlenül megverni és késsel összevagdosni stb. (Mert nem vagyok olyan nőies nő, amilyennek lenni kell és nem úgy öltözöm! és lányoknak tilos olyan "fiús" egyetemen tanulni és az nem normális és ott zsidó tudományokat tanítanak!)

+ seggfej bunkó barom irodalmárok szerint még mindezeken a büntetéseken, a nők verésén, fizikai bántalmazásán (esetleg bebörtönzésén) kívül azokat a női testeket, amik nem engedelmeskednek és önként nem adják, amit követelnek tőlük, erőszakkal kell kényszeríteni arra, amit a nő önként nem akar, és el kell venni erőszakkal, amit "önként" nem ad oda...
1) azokat a nőket, akik önként nem akarnak azzal szexelni, akivel kell és nem akarják azt a szexet, amit kell, azért is meg kell verni és veréssel és erőszakkal kell szexre kényszeríteni - és primitív undorító barom irodalmárok szakmányban dicsekedtek, hogy ők is meg is szokták erőszakolni a nőket, ha azok "önként" nem akarják, és nők megerőszakolására uszítottak (nem irodalmilag hanem pl. interjúkban) és azt bizonygatták, hogy a nemi erőszak "természetes", a nemi erőszak akadályozása "természetellenes"  - és azokat a nőket is veréssel és erőszakkal kell szexre kényszeríteni, akik nem akarnak szexuális kapcsolatot férfiakkal (mert pl. leszbikusok) nem akarják azzal, akivel kellene, nem akarják azt a szexet, ami el van tőlük várva.
2) a nőktől el kell venni erőszakkal az anyagi javaikat is, ha nem adják oda önként annak, akinek kell - mert ha a nő nem adja "tartozik azzal"! (Ahogy a nő a szexszel is "tartozik", ha nem adja.)

II.
A felsőbbrendű származásukra büszke legprimitívebb barom irodalmárok még azt is fennen hirdették: az alantas származású nőket a származásuk miatt is meg kell erőszakolni, ha olyan "felsőbbrendű" származású és előkelő hímek közelébe mernek menni, mint például ők is bezzeg!

Ahogy H. Margitnak is feszt mániája volt az is, hogy engem az "alsóbbrendű" és biztosan zsidó de legalábbis biztosan nem fajtiszta magyar származásom miatt is kellene megtámadni és kiirtani és büntetni akarni - a zsidók bűneiért is! mert a tudjukkik tudjukugye! és nekem az arcom is olyan furcsa! látszik rajtam, hogy biztosan valami idegen származásom van - vajon miféle? mert az biztos, hogy engem ezért meg kéne támadni és legyilkolni akarni - de legalábbis büntetni és bántalmazni és szipolyozni, elszedni a pénzem és anyagi javakat követelni tőlem "ajándékba"...

(Társadalmilag "felsőbbrendű" és erre büszke irodalmárok (főleg nőírók) szerint az "alsóbbrendű" származású és társadalmi helyzetű nőket anyagilag is ki kell használni, kifosztani, kizsákmányolni, ami pénzük van, elszedni - és ingyen dolgoztatni, pl. cselédmunkát végeztetni velük, "előkelőbb" származású "felsőbbrendű értelmiségiek" kiszolgálására kényszeríteni őket. Ingyen, mert előkelőségéknek ez jobban megéri. És "alsóbbrendű" nőknek szerintük még örülniük kéne annak, hogy ingyen szolgálhatják a nagyságákat meg a ténsurakat. Pláne annyira kéne örülni az ilyen csodálatos lehetőségnek, hogy még fizessenek is ezért, és "önként" adják oda, ami kis pénzük van! - aki nem adja, tartozik azzal!)