2020. november 7.

(minden nap)

2012. 09.20. - J.J. Egyébként egy egész tál halászlevet zabált meg, azután végigokádta a buszt. Ez egy másik tanulmányút volt, még harmadév végén.

Ez a 2012. szeptember 20-i bejegyzés a legelső rögzítése volt (nagy vonalakban) azoknak a _rossz emlékeimnek_, hogy például azon a tanulmányúton is (harmadév végén) hogy viselkedett, ill. konkrétan az étkezéssel, élelmiszer fogyasztással kapcsolatos - rendszeresen ahhoz kapcsolódó - agressziójának. Folyamatosan borzalmas volt az egész. (És még "jól" meg is volt és lett indokolva! - odáig, hogy én undorítóan kövér vagyok.)

***

2012 "érdekes" év volt az irodalomban is, számomra: amiatt, ahogy a nők elleni erőszak téma szóba került. (Szisztéma volt pl., hogy azokat a nőket, akik nem felelnek meg a férfiúi elvárásoknak - és nem adják, ami a fasziknak kell! - gonosz agresszornak igyekeztek beállítani. Nőírók is - mint pl. Karafiáth művésznő az ÉS tárcatárában. Állítólag a szépírók társasága újonnan alakult női érdekvédelmi szekciója oszlopos tagja.) Csak azt akartam megnézni: nem írtam-e akkoriban valami ritka csúnyát erre az oldalra, irodalmárainkról (mert máshova néha igen). De úgy látom, inkább csak az "eszményi" férfiúról. És persze az jutott eszembe: ha tényleg mások kezébe került (ahogy a zaklatóm mániája volt) erről is biztos mit gondoltak "volna" - "feministák" is. Gondolom, pl. azt - csakis! - hogy nekem kéne annak a "főhősnek" lennem, akiről ez a szeptember 20-i szöveg is szól, nekem kellett volna még utálkozva is mohón és sokat zabálni! - elvégre rólam volt megmondva, hogy az a bűnöm, hogy túl sok (és drága!) élelmiszert fogyasztok (és vásárolok!) és rólam volt megmondva, hogy undorítóan kövér is vagyok (online zaklatónak is rögeszméje volt), és én fogyasztottam több (és drágább!) élelmiszert, mint amennyit az eszményi hímnemű (J.J.) megengedett volna... 

És hogy az volt a legnagyobb bűnöm, hogy arra költöm a pénzt! és pénzt adok ki ételre. 

És arra költöttem állítólag a csodálatosan eszményi férfiú J. Jani pénzét is... 

Annak a csodálatosan kifogástalan eszményi hímneműnek a pénzét, aki ott Sopronban, az egyetemen ezért akart például verni, mert én élelmiszerre (és egyéb szükségleteimre: pl. lakbérre) költöttem azt a pénzt, amit ő másra akart költeni. (Az egyetemről kapott tanulmányi ösztöndíjam.)

Elvégre magának az eszményi férfiúnak is (az egyetem "legvonzóbb pasijának" stb.) ez volt a rögeszméje és mániája, és ez volt az egyik nagy "bűn", amiért annyira haragudott, hogy verni is akart. (És az online zaklatóm mindenkori mániája szerint annak a csodás eszményi férfiúnak a mai napig rögeszméje igenis! Sopronban pedig az egyetemen állítólag - egyéb állítólagos bűneimmel együtt - a mai napig szóbeszéd tárgya, hogy nekem igenis az volt az egyik legnagyobb bűnöm - amiért az a csodálatos ember ott az egyetemen konkrétan verni is akart -, hogy túl sokat ettem, és élelmiszerre költöttem a pénzt! és az ő pénzét is megzabáltam! És azért kell tőlem követelni azt a pénzt.) 

És tutira én akartam folyton legalábbis fogyókúrára kényszeríteni a hapsikat - pláne azt a csodálatosan tökéleteset is biztosan: az egyetem csodálatos testű gyönyörű szőke hercegét! Én lennék elvégre állítólag az a (tipikus) gonosz bántalmazó nő, aki elnyomja és bántja a férfiakat...

Hát nem, az írás főhőse a csodálatosan eszményi férfiú J. J. róla írtam - én: a "csúf kövér nő", akit ő úgy utált, hogy verni is akart, és nem másvalaki ("híres írók").

Miközben irodalmárok is azt nyomták: az a nők tipikus bűne, hogy túl sok és túl drága ételt fogyasztanak (zabálnak!) - és arra költik a pénzt: a férfiak pénzét! Ha pedig még gyerek is van a kapcsolatban (házasság, papa, mama gyerekek), akkor a nő még a gyerekeknek is vásárol ételt - az is micsoda bűn! És miért: hogy a nők ilyesmire "pazarolják" a pénzt! Ne adj isten még "szellemi táplálékra", kultúrára is! És a nők (akiket "muszáj" verni) nemcsak sok drága ételt zabálnak - és élelmiszert, szükségleti cikkeket vásárolnak a gyerekeiknek is! Hanem még színházba, moziba is járnak - és a gyerekeket is gyerekmatinékra viszik! Mert ilyenek a nők: ha pénzt kapnak, ilyesmire pazarolják - és azért kell őket verni: még nőírók is írtak ilyeneket. (Akkoriban is, meg egyáltalán.) 

Ahogy az az "eszményinek" is rögeszméje volt.

2020. november 3.

(örökkévaló)

És gondolom, sikerült akkor ezzel is jól az úgynevezett rendszerkritikus értelmiség kibontakozását akadályoznom - mert ezek mind egyformák. Ez egy ilyen nap. (Más se hiányzott nekik tényleg, csakis H. őgurusága - már inkább őszentsége! - és az ő full ezotérikus világnézete.)

(minden nap)

Hát csak ez van - és az olyan "feminista" naccságák, mint Betlen Anna vagy az a gumiszobás nő is (neve is van, mint kiderült, de nem számít - típusnő: a kisvárosi erénybajnok, aki mindig azt csinálja, amit kell és meg van mondva: férjhez megy, szül, aztán az erkölcsi magaslatairól ekézi az összestöbbinőt, aki nem képes divatosan feminista "karriert" csinálni: a többi nőből lehetőleg! merazafeminista! és nem is úgy öltözik, ahogy ő!): ezek a dicső sztárjai a mi feminista köz- és tudományos életünknek sajnos nemigen tudhatnak (ép ésszel) innen se kinyerni olyan fantasztikus bűnöket, amiket nekem pl. elvárásaik szerint igenis produkálni kellett volna...

A középosztály diszkrét bája... [hogy nálunk "feministák" ilyen tipikus középosztálybeli ideálnők] 

Majd faggathatják az összes egykori évfolyamtársam: milyen rettenetes bűnöket követtem el,  miközben ők, feminista nagyságosasszonyok bezzeg erényeskedtek és férjhez mentek: ahhoz, akihez kell! és demográfiai tényezők lettek (mert "azé a világ, aki teleszüli") - és azt nem érdemli meg akárki!

Nem nekik, nem is közönségnek szántam ezeket a feljegyzéseket. Az a csodás "eszményi férfiú" (aki nekik épp az ínyükre való) például egyáltalán tudomást vett-e róla, végül, vagy mégse, hogy én nem is tudom adni, ami kell neki? (képes volt-e tudomást venni róla?) Például akkor (is, meg folyton és újra és újra), amikor végül ott az autóbuszon az egész évfolyam előtt támadt rám és kérte számon rajtam: nem voltam képes még a lakást "elintézni" se! (És a jellegzetes indulatai.) Nem úgy nézett ki, hogy egyáltalán tudomásul lehetne azt venni, mint tényt, hogy nem tudok pl. ingatlanokat osztogatni (illetve ha mégis tudomásul lehet venni, akkor pl. gyilkossággal kell fenyegetni). "Objektíve" nem úgy nézett ki, hogy lehet az ilyet tudomásul venni - és nekem "szubjektív" kétségeim is voltak...

Ilyen dolgok miatt pakoltam át csak ide, és nem dobtam ki ezeket a vacak megfogalmazási kísérleteket ("a kifejezés tapasztalata"). De arra az idegentapasztalatra, hogy mások elvárásai szerint - és irodalmi konvenciók szerint - mit és hogyan kellene mondanom, nem tartottam igényt.

2020. október 29.

(örökkévaló)

 (három évvel ezelőtt - vázlatok valahonnan 2017-ből) 

- a mi mélymagyar (MINDAZONÁLTAL FEHÉR FELSŐBBRENDŰ!) feminizmusunk, vagy valami olyasmi - a "keresztény középosztály" legnemesebb hagyományait ápoló [...] amerikai feleségfeminista B.K. "fehér felsőbbrendű" követelőzéseivel és gyűlölködéseivel mindenesetre kompatibilis és nagyon divatos magyar feminizmus 

[aminek] kb. az a lényege, hogy csak egy szűk társadalmi réteghez tartozó, privilegizált nőknek van és lehet joguk a nők elleni erőszak különféle formái ellen tiltakozni, azt meg nem engedni akarni - de még csak beszélni is róla. Ez a kifogástalan nemiségű (és ezt tárgyi bizonyítékokkal - pl. házassági anyakönyvi kivonattal és gyerekkel, vagy legalább erotikus fotókkal!) is alátámasztani tudó heteroszexuális középosztálybeli nők privilégiuma! De még lehetőleg annak a kritériumnak is meg kell felelni, hogy aki női testbe születik, annak tipikusan nőies szakmája, karrierje legyen - és mindezek tetejébe még beszélni is, akár személyes tapasztalatokat, akár társadalmi problémákat artikulálni is csak annak van joga, akinek hivatása ez, sőt lehetőleg a nyilvánosság előtti szereplés is...

Pl ezért kellene a nőknek a sikert és a NŐIES karriert akarni! pl. színésznői karriert - és bármit megadni azért: ha szexuális "követelményeknek" kell megfelelni, azt is. (Ezt AR kifejezetten a "metoo" kapcsán fejtette ki: hogy tudniillik szerinte a karrier és a siker fontosabb.) Mert az ilyen módon elérhető nőies karrier és sikerek és társadalmi elismertség a "feltétele" annak, hogy valaki feminista lehessen - aztán, mint feministának már esetleg joga lehessen nemet mondani egy zaklatónak, vagy beszélni az őt ért atrocitásokról: ehhez előbb kötelező megszerezni a társadalmi elismertséget!

(És az agresszoroknak is, feministáknak is, akiknek rögeszméjük, hogy aki női testbe születik annak igenis kötelessége a nőiesség és a gender-konformitás, az is rögeszméjük szokott lenni, hogy pl. a hozzám hasonló "nőietlen nőket" büntetni kell a konform nőiességtől való eltérésekért - és erőszakkal is csakazértis az elvárt női szerepekre kellene kényszeríteni. A magyarországi maintstream feminizmus a közhiedelemmel ellentétben nem is a férfiakat tekinti az ellenségnek.)

(2017.) [...] Ez így kompatibilis a feminizmus magyarországi leágazásával. És Mo-n most, 2017-ben nincs olyan diszkurzív keret, amiben a felvetett dolgokról beszélni lehetne. [mi volt három éve az aktuális éppen?] A nők elleni erőszak tematizálása így, ahogy föl lett vetve, igazából a leszbikus feminizmushoz köthető. És nálunk őket is illik utálni. Konkrétan azért, mert leszbikusok - és pl. azért, mert a kurucinfón is utálják őket. És nélkülük és az ő munkájuk eredményének elismerése nélkül nehéz a nők elleni erőszakról beszélni, úgy, hogy az a nők emberi méltóságát ne sértse. (Persze van egy hagyományos-konzervatív diskurzus a nők elleni erőszakról, amiben a nőkkel azt azért kell, mert azt érdemlik: a nőket mindig büntetni kell valamiért, maga az erőszak és bántalmazás is, annak megtörténése is a nő bűne, felelőssége, amiért őt kellene felelősségre vonni, büntetni - az elkövetőket meg direkt csodálni kellene ezekért a férfias cselekményekért.)

Az alt-right elvárásaihoz meg igazodni kell! mert meg is lett mondva: magyar feminista csak az lehet, aki konform nőies nő és megfelel az elvárásoknak és azt akarja, amit feministául akarni kell!

És még ez is:

Vannak bőven sarlatánok és szélhámosok, akik megpróbálnak rátelepedni a traumatizált emberekre - gyászolóktól a bántalmazott nőkig. Utóbbiak aztán ahhoz is jó "alapanyag", hogy terápia címén azt próbálják elfogadtatni velük: a bántalmazásnak "mindig a nő az oka" és az az oka, hogy ő nem felel meg az elvárásoknak - és vegye tudomásul: ővele az a baj van, hogy nem felel meg, és őt azért ezért igenis büntetni kell. És ezt a problémát/helyzetet úgy kell orvosolni, hogy a férfiúi elvárásoknak megfelelő nőideálnak kell lenni, és akkor majd nem erőszakoskodnak vele, nem bántalmazzák. És persze a bántalmazók elvárásaival azonosulni kell, és a bántalmazókkal empatikusnak és megértőnek kell lenni, mert "az ilyen ember nagyon szenved, ha nem kapja meg, ami kell neki"... 

Jó lenne fölhívni a figyelmet rá, hogy ha bántalmazott/bántalmazó kapcsolatból kilépő nők terápiás segítséget keresnek, az ne ilyen "segítség" legyen. Ha meg a terapeuta és az ő ízlése vészesen hasonlít a bántalmazó ízlésére, akkor őt is ott kell hagyni.

ezt is jó lett volna közölhetni pl. nőjogi szervezetekkel - valószínűleg azt is szerettem volna, csak kb. minek is...

h-nak célközönsége voltak a gyászolók is alighanem (több ilyen eset is "kiderült", volt, amivel ő dicsekedett) - és kifejezetten egyik speciális célközönsége volt a traumatizált nők: tulajdonképp az mindegy is volt, mitől és miért. És aztán úgy erőszakoskodott ezzel a spéci célközönséggel, mint például velem is - engem legalábbis azzal "tisztelt meg". És nehéz azt hinni, hogy csak engem.

2020. január 3.

(egy narratív identitás)

Utólag és nem tőle tudtam meg, hogy abban az időszakban "valláspszichológusnak" nevezte magát - méghozzá úgy tudtam meg, hogy M. néni mutatta valami ezotérikus magazinban (ő olvasott ilyesmiket). De már előtte nekem is dicsekedett (mint pszichológus a kliensének), azon az utolsó télen, mielőtt otthagytam: szerepelt az echotévében is, ilyen ezotérikus műsorban - és szabadkozott: de ő nem olyan! ő nem hisz abban! ("Varázslásban", okkultizmusban - nem a fenét.) Én azt sem igazán értettem: ha neki annyira fontos tagadni, akkor miért dicsekedett, hogy ő ilyen hülye műsorokban szerepelt? De hát dicsekedett ő nekem azzal is, hogy szerepelt a rádióban is...

És hogy elbűvölte a közönséget a búgó hangjával! Rendszeres időközönként voltak ilyen dicsekvései... Amit én nem értettem. Hogy nekem ezeket minek mondja? mert engem (sejthette) nem különösebben érdekelnek az ő fellépései, ettől nem fogom jobban szeretni - csodálni sem (elvégre is nem egy előadóművész, hogy ez legyen a munkája, és pl. az ilyen szereplések gyakorisága és sikere alapján kelljen megítélni a szakmai kompetenciáit)... Mindenesetre az dokumentálva lett ezekkel a szereplésekkel is, hogy ő pszichológusnak nevezte magát.

De lehetett volna akármekkora hetedhét országra szóló képesítése, az sem változtatott volna sem az ízlésén, sem a kifejezetten erőszakos (és kártékony) hajlamain, az egzotikus és ezotérikus hajlamain sem, és a még a személyesebb hajlamain és indulatain: a rosszindulatán, bosszúvágyán (mitikus "tudjukkik" iránt) - és hogy énrajtam pl. ezt akarta kiélni...

Az kb. mindennek a teteje volt, amikor már átrágtam magam nagyjából az egészen, hogy milyen ízlése volt valóban (és nem "csak az én kedvemért": próbálta sokszor úgy előadni: csak azért, mert az nekem kell! - neki ez meggyőződése), miféle indulatai, és tényleg minősíthetetlenül erőszakoskodott velem, hogy még ráadásul ezek után megtudtam, hogy kb. nulla képesítéssel. TEHÁT amikor nagyon "gyanús" dolgai voltak: pl. durván fenyegetőzött, rám akarta erőszakolni (mint pszichológus a kliensére!) a saját ízlését, hitvilágát stb., akkor az tényleg totál "szakmaiatlan" is volt.

2019. december 28.

(időtlen)

És akkor azok után, hogy ő [h. őgurusága] nekem - mint pszichológus a kliensének - elég gyakran kellemetlenségeket okozott a késlekedéseivel (minimum azért idegeskedtem és "szorongtam", hogy bassza meg, éjfélre keveredek haza és holnapra még be kell fejeznem valami rajzot) utána még ráadásul, amikor egy közlekedési fennakadás miatt én késtem pár percet: annyit nem, amennyit őneki szokása volt várakoztatni, óriási jelentőséget tulajdonított neki - és nem is akárhogy.

Pont úgy, ahogy minden másnak is: "szimbólum" volt, amit "értelmeznie" kellett - és (szerinte) "tipikus zsidó bűn"...

És aztán nem egy alkalommal, szinte élvezkedve emlegette, és mindig muszáj volt nagyon kihangsúlyoznia: mert én vagyok az, akinek az a szokása! Így emlegette (nagy élvezettel!) akkor is, amikor "meginvitált" azokra a hülye szeánszokra (erőszakosan elráncigált inkább), és akkor is nagyon kihangsúlyozta és nagyon a lelkemre kötötte: onnan aztán nem szabad elkésni! Természetesen nemcsak időben érkeztem, hanem én voltam az első, és baromi sokat kellett várni, mire összeverődött a társaság - pedig nem mentem oda "túl korán": kb. percre pontosan. Szinte mindenki késett, elég sokat. Ennyire fontos volt tehát az, amit nekem a lelkemre kötött: hogy pontosan kezdünk és nem szabad késni! Persze, mert csak én vagyok olyan hülye, akinek ez jelent valamit és komolyan veszi, gondolhattam. Sőt akkor már voltam annyira bizalmatlan, hogy kb. azt is gondoltam: biztosan jó tréfa volt engem fölültetni ezzel -  tudhatta, hogy nem szokásom, amit ő olyan élvezkedve hangoztatott. Függetlenül attól, hogy ő miféle "bűnök" miatt hibáztat - és azt is sejthette, hogy nem fogom félvállról venni, ha nagy komolyan előadja, hogy ez valami rettenetesen fontos!

És én aztán (pár éve, másik oldalra) "csak" erről akartam írni, csak ezt akartam leírni, megfogalmazni: nem valami extra ijesztő, csak nagyon bosszantó dolgot. (És amikor írtam róla, akkor már kicsit fel is voltam háborodva az ilyen pofátlanságain.) De már miközben írtam róla, ijesztő is volt és döbbenetes az, amit le kellett írnom...

Amikor mondta, kb. nem érdekelt, "csak" valami hülyeség volt a számomra. Nem is kerestem benne értelmet. Amikor próbáltam leírni, hogy kb. miket mondott, akkor viszont nagyjából legalább értelmes szavak és mondatok formájában kellett leírnom (mert én azzal nem lettem és nem is lehettem volna elégedett, hogy "mondott valami hülyeséget") - és az már döbbenetes és ijesztő volt.

És annyit fogtam föl belőle: a kettőnk kapcsolatában voltaképpen mi is volt (szerintem) az igazi értelme (vagyis ő miként értelmezte a kapcsolatunkat): hogy amikor én "nem akarok" odamenni őhozzá, az ő lakására (a "terápiás" alkalomra) - és a késésem csakis ezt jelentheti: hogy nem akarok odamenni! (mert minden csakis azt jelenthette: valami bűnös szándékot, hogy én biztosan mit akarok vagy nem akarok) az olyan, mint amikor az engedetlen, a "rossz" zsidók nem akartak odamenni a lemészárlásuk helyére. (És a jellegzetes modorában volt "nagyon megelégedve" is - miközben már megint valami szerinte "jellegzetes zsidós bűn" miatt hibáztatott...)

És akkor még ezek után találtam azt a gyerekbántalmazós cikket. Abban egyértelműen úgy írtak arról a "bűnről", amit ő nagyon hangsúlyozott: hogy az az "odamenni nem akarás" aktuálisan folyamatban lévő bántalmazás jele lehet. (A bántalmazás helyére: ahogy ezt H. is alaposan kihangsúlyozta - a holokauszttal példálózva.) És nyilván nem is csak gyerekek esetében, gondoltam... Tehát ha valóban jellemző lett volna rám, hogy elkésem, látszik, hogy nem szívesen megyek oda, abból talán neki is arra illett volna következtetni: valami rosszat tesz velem - nem a holokauszttúlélőkre és az ő "bűneikre" asszociálni. És először szinte élvezkedve, aztán dühösen hibáztatni 1. engem, amiért én is "ugyanazt" követem el - és az nagy bűn! 2. azokat is, akikhez hasonlít...

2019. április 29.

(a nem létezhető/minden nap - 49538. rész)

Az, hogy én (nőként anyakönyvezett "biológiai nőként") nem vagyok elég nőies és nem felelek meg a férfiak elvárásainak nemcsak önmagában "bűn" - amiért az ilyen nem elég tökéletes testű rusnya nőietlen nőket ill. nem elég engedelmes és a ffiúi elvárásoknak meg nem felelő nőket/női testeket büntetni kell! (híres írók szerint is!)

- hanem feministák szemében (főleg!) még külön direkt amiatt is, mert ezeknek a "hiányosságaimnak" negatív következményei voltak, engem ezért, mint "bűnért" büntettek - tehát feministák szemében is ezért bűn: mert negatív következményei voltak. Meg azért, mert ha bűnnek van minősítve, hogy valaki nem elég nőies és nem felel meg a férfiak elvárásainak, és ezért büntetés jár, az akkor bűn és büntetni kell: a feminizmus nevében is. Mert a feminizmus "lényege" (elég harsányan tudják hangoztatni), hogy a sikert, jutalmat, elismerést kell akarni - tehát a feminista mindig azt csinálja, amiért jutalom jár, és soha nem követ el olyan "szexuális bűnöket" (öltözködési "bűnöket", bűnös engedetlenséget stb.), amiért megbüntetnék.

Tehát azért is a feminizmus ellenségének lettem kinevezve (konkrétan pl. AR által is - többször is, akármiért, főleg a szexuális elvárásoknak meg nem felelés "bűne" miatt, de pl. 2016-ban, mikor arról merészeltem beszélni, hogy szexuális erőszakkal is fenyegettek, kifejezetten emiatt is): mert engem büntettek olyan dolgokért, amikért a feministákat nem szokták büntetni: ez mindig hangsúlyozva is volt. És pl. 2016-ban még AR (mások is) nagyon meg akarták magyarázni: ha szexuális kisebbségek tagjainak (vagy akit annak vélnek - pl. "nem elég nőies" nőknek, a szexuális/ffiúi elvárásoknak meg nem felelő nőknek: "biológiai" értelemben nőknek/női testeknek) agresszióban, fenyegetésekben van részük, akkor az biztosan azért van, mert erkölcstelenek és "nem feministák" - mert a tisztességes leszbikusokat és a tisztességes transzneműeket nem bántja senki! és az ő környezetében nem szokott olyan előfordulni és az ő transznő barátait sem szokták fenyegetni és megtámadni.

Amit egyébként ők is szükségesnek éreztek hangoztatni: V. pl. kb. egyszerre azzal is, hogy ő férfiként is "elismert és sikeres ffi" volt, maximálisan megfelelt a nemi szerep elvárásoknak, TEHÁT EZZEL mintegy "kiérdemelte" a tranzíciót: mint egy "vágyott önmegvalósítást" úgy is, mint jutalmat... (ez aztán h. őguruságának is maximálisan tetszett volna!)

Mert hosszú időn hangsúlyosan "feminista" tézis volt: az a nő egyéni minőségének a következménye, hogy bántalmazzák-e ill. hogy büntetik vagy jutalmazzák.

2.
Plusz mindezek mellé nagy pofával és erőszakosan hirdetni, mint pl. AR: kinek és minek szabad létezni és minek és kinek TILOS! és ki és mi NEM LÉTEZHET, mint fizikai valóság, mert azt ő nem engedi meg! és ő minden energiájával tagadja - ahogy hosszú időn át szükségesnek érezte hangoztatni és hangsúlyozni azt is, hogy bántalmazásban, szexista erőszakban (az általa elképzelt ideális világban) "jellemzően" és csakis azoknak a nőknek szokott részük lenni, akik a leginkább megfelelnek a konvencionális nemi szerep elvárásoknak, pont olyan nőies nők, amilyennek lenni kell és férjhez is mennek stb.: mert direkt ez okozza a nők elleni erőszakot.

Ha tudniillik a nők szerinte pont olyan nőies nők, amilyennek lenni kell, és "maximálisan megfelelnek" a nemi szerep elvárásoknak (és szexuális elvárásoknak) és az életcéljuk is csakis az: a bántalmazott nőké csakis! Ahogy egyébként el is kell képzelni azt a másik nőt és női testet, aki-ami az "idegen": rasszista sztereotípia is.

2019. április 27.

(divat)

r tanár úr valamiért úgy gondolta: az én öltözködésem "biztosan azt jelenti", hogy én nem akarok gyereket (mert úgy öltözöm, mint egy leszbikus, és 1. a homoszexuálisok nem akarhatnak gyereket 2. aki úgy öltözik, az biztosan nem akar gyereket és azért öltözik "úgy") - és őt az öltözködésemnek ez a "jelentése" följogosítja őt arra, hogy erőszakoskodjon velem...

Mert ha egy nő "gyereket akar" úgy kell öltözni! 

És nem lehet rövid haja se! hosszú hajat kell hozzá növeszteni! és nem hordhat nadrágot se, és kötelező a csábítóan divatos és nőies öltözködés: olyan, ami tetszik a férfiaknak! - és az, hogy én nem úgy öltözöm, és nem öltözöm olyan csinosan és igényesen és divatosan, ami tetszik a férfiaknak, és főleg: ami neki tetszik, és ahogy ő, mint oktató a lányoktól azt (tanórákon is) elvárta, biztos azt jelenti, hogy én nem akarok gyereket - és neki ezért nem tetszik: emiatt a jelentése miatt. És mert úgy öltözöm, mint egy leszbikus, és neki az se tetszik, mert ő, mint heteró férfi meg van attól sértve. 

Évekkel korábban, még az első rajzórákon mondott olyat is, hogy aki divatosan öltözik és miniszoknyában jár rajzórára, az csak arra megkapja rajzból az ötöst. Azt hittük, viccelődik, de nem, tényleg elvárta. És amikor engem letámadott, mert nem úgy öltöztem, ahogy ő elvárta, azt is kifejtette, miért van ilyen elvárása: mert azok a lányok, akik csinosan divatosan öltöznek (és miniszoknyában járnak órára), biztosa gyereket akarnak - mert az azt jelenti! És aki nem öltözik elég divatosan, az biztosan nem akar gyereket. És ő ezért utálja azokat a lányokat, akik nem öltöznek olyan csinosan és divatosan, ahogy ő elvárja, és nem miniszoknyában járnak rajzórákra.

És én még cipőt sem olyan nőieset hordtam, ami neki tetszett: ha egy nő gyereket akar, nem hordhat lapos sarkú lábbelit! Például. Meg kellene talán kérdezni egy nőgyógyászt: a cipősarok magasságának mi köze van ahhoz, kinek lehet gyereke... Hogy a szexi miniszoknyának van köze hozzá, azt tudom: a tanár úrnak januárban, mínusz tíz fokban nem tetszett, hogy én "férfias" gyapjúnadrágba, magas nyakú pulóverbe és télikabátba vagyok öltözve, tél közepén jutott eszébe az az elvárás, hogy "nőiesen" legyek öltözve és ne olyan meleg ruhákba - és ha például nők nem öltöznek melegen, attól össze lehet szedni olyan megfázásokat, hogy az embernek talán nem lehet gyereke sem.

De lehet persze, hogy ún. feministák jobban tudják, akárcsak irodalmáraink pl: aki nem úgy öltözik, ahogy kell! és nem öltözik elég divatosan (és szexin!) annak biztosan nem megfelelő a származása - és azért "nem lehet" gyereke: nem lenne szabad megengedni se! A kifogástalanul nőies öltözködés pedig a társadalmilag, sőt "genetikailag" is felsőbbrendű származás bizonyítéka: ezt már h. őgurusága is így gondolta. Az ilyen nőies nők - akik büszkék rá, hogy ők olyan kifogástalanul nőiesek, amilyennek lenni kell! - mindig így szokták ezt gondolni: hogy az ő kifogástalan nemiségük és kifogástalanul divatos, elegáns öltözködésük (a nőagyúságuk pláne!) a megfelelő (pláne: "társadalmilag" vagy akár "fajilag" is "felsőbbrendű") származás bizonyítéka! Amiért ők megérdemlik és csakis ők! ők! hogy nekik lehessen gyerekük - és az olyan "alsóbbrendű" nők, akik nem úgy öltöznek, ahogy kell, nem érdemlik azt meg! És ezért kell divatosan és kifogástalanul öltözni: mert abból látszik, ki érdemli azt meg.

2019. március 13.

(hagyomány)

Irodalmárék - pl. a Literán - direkt azt is kinyilatkoztatták (szép összhangban az esszencialista-tradicionalista "értékrenddel"), hogy a szófogadó olyan-amilyennek-lenni-kell "polgári értelmiség" (aki abba a magas társaságba akar tartozni, amibe kell) nemhogy tiszteli, de istenségként imádja azokat a tekintélyeket, akiket kell (meg van az mondva! pl. saját atyáját-anyáját: szülői tekintélyeket feltétlenül!)

Meg volt alaposan mondva és demonstrálva az is (pl. a Literán): hogyan. Hogyan kell kritikátlanul imádni azokat a tekintélyeket, akiket imádni kell, pl. azokat a szülői tekintélyeket. Például úgy, hogy ha az ilyen szülői tekintély hülyeségeket beszél, azt is akkor is színtiszta igazságként és kinyilatkoztatásként kell imádni, és a tekintélytisztelő jó gyerek az ilyen hülyeségeket beszélő szülői tekintélyek fals kinyilatkoztatásaihoz igazítja a világképét: azt tekinti az igazságnak, amit apuka-anyuka kinyilatkoztat. És nemcsak apukát-anyukát imádja, hanem azt is mindenek felett, amit ők megmondanak a világ dolgairól meg más emberekről. (Ki a jó ki a rossz, ki mit érdemel, kivel hogyan kell bánni.)

És a jó gyerek maximálisan azonosul anyuka-apuka "értékrendjével".

2019. március 7.

(ki kicsoda)

Tetszőleges frakcióik szerint az ilyesmi például - irodalmárok kedvenc sztorijai nők elleni erőszakról - nem a kizsákmányolásról szól.

Mert a neoliberális kapitalizmusban nőket nem szoktak és nem akarnak kizsákmányolni.

(Épp ma is megpróbálkoztak azzal, hogy a gazdasági kizsákmányolás szenvedő alanya csak és kizárólag az ún. munkásosztályhoz tartozó Fehér Heteroszexuális Férfi lehet - mindenki más, pláne aki a fehér és lehetőleg rasszista-ultranacionalista heteró férfiaknak nem adja az anyagi javakat, ami nekik kell! nem adja oda nekik az anyagi javait! gonosz kizsákmányoló burzsoá! És természetesen azok a "nőietlen nők" is az elnyomott férfiak gonosz kizsákmányolói, akiket azért kell bántalmazni, mert nem adják a zsét és a lakást és egyéb javakat se a férfinak, akinek kell! és még a verést és a nemi erőszakot sem akarják megengedni!

Baromagyú irodalmárok is próbálták ezt domborítani, és pl. ennek jegyében fantáziáltak: azok a nők, akiket bántalmazni kell: büntetni! és nem lehet szeretni, mert nem adják, ami kell! biztosan jólétben élnek és biztos gazdag férjük/pasijuk van/volt és biztos van/volt pénzük! és olyan belvárosi/drága/menő lakásuk is, amit adniuk kéne annak, akinek kell! (és biztosan zsidók is!) És a nők elleni erőszakot ezért osztályharcként kell értelmezni: amiben a bántalmazott nők a gonosz kizsákmányoló burzsujok, a bántalmazó férfi pedig a hős proletár. Ennek jegyében álltak neki irodalmáraink izomból zsidózni is pl. azokat a nőket, akik nem adják, ami kell, annak, akinek kell! - nem adják az anyagi javakat a férfinak, akinek kell! és még a testüket se akarják odaadni annak, akinek kell! úgy és arra, amire másoknak kell! Lehetőleg mindenkinek! mert a női "odaadás" jövedelmezőségének valahogy ez is feltétele volna. Egyrészt hogy a nő csakis azzal a férfival akarjon szexuális kapcsolatot, akivel "illik", és akivel azt akarnia kellene, másrészt viszont bárkivel, aki a nő testére igényt tart. De a női testnek semmi esetre ne legyen saját akarata - "bűnös vágyai" pláne!

+ a mai "balos" eszmefuttatás nem is a kizsákmányolás kifejezést használta, nem is kizsákmányolt, hanem elnyomott férfiakról szólt. Kizsákmányolásról beszélni nem elég menően balos.)

(ki kicsoda)

Andor (a dőlt betűs idézetek majdnem mind a levelezésünkből vannak - az ő egyik borzalmas leveléből, csak a "nevek tengere" nem). Talán jobban is félhettem volna tőle. Ma ezeket a dolgokat simán fenyegetésnek olvasnám.

2010-ben csak elképedtem a nagyképűségén és fölényeskedésén, hogy neki "mindig igaza szokott lenni": gyakorlatilag vadidegenek voltunk (és vagyunk) egymásnak, ehhez képest képzelődött arról, hogy nekem biztosan milyen érzelmeim vannak. (Ővele kapcsolatban. Iszonyatos volt az is, hogy úgy viselkedett, mintha régóta jóban lennénk, ez valami régóta meglévő-működő személyes kapcsolat lenne. Hát enyhén szólva ez sem volt igaz.) Akartam mondani neki, hogy igazam nekem szokott lenni, bár ne lenne. Nem tudom, végül mondtam-e. A "kapcsolatunknak" mint "rendszernek" a "struktúráját" is én láttam át sajnos, nem ő...

Ez ugyanis nem valami intim kapcsolat volt. Aminek ő, úgy nézett ki, értelmezni akarta. Hanem ő, mint homofób agresszor "kapcsolata" velem, mint "deviánssal", akinek a "devianciáját" firtatta. (És ez a "rendszer" úgy ment tönkre, hogy elküldtem a faszba.)

2019. március 6.

(transz férfiak női melléről)

Tulajdonképp az volt nagyon alaposan kinyilatkoztatva és megmagyarázva (még azon kívül, hogy nekem miféle zsidó bűneim és "bűnös érzelmeim" vannak):

1) énrám nem lenne szabad! úgy nézni másoknak, mint nőre, férfiaknak pláne! (énrám nem szabad férfiaknak úgy nézniük és pláne úgy érezniük irántam, ahogy azt csak a kifogástalanul nőies - és nem zsidó! - és olyan ellenállhatatlan vonzó nőies nők érdemlik meg, mint például ő! ő!) énrám úgy kell tekinteni, mindenkinek úgy kell! mint egy transzszexuális zsidó építészhallgatóra - és engem ezek miatt a "bűnök" miatt büntetni kell és bántalmazni és olyan szélsőséges fizikai agressziót elkövetni ellenem, amikről ő is fantáziált...

2) még az is egy nagy bűn (az én bűnöm! nekem mint a rossz, engedetlen fizikai valóságnak + nekem mint gonosz embernek) ha engem mások nőként észlelnek - például azért, mert női testem van. (Vagy egyáltalán: bármiféle elfogadható emberi lényként, csak úgy, akármi okból.) És nem úgy, ahogy kell: zsidóként és bűnös deviánsként: transzszexuálisként. És még építészhallgatóként is (egy zsidó és transzszexuális építészhallgatóként), akit amiatt is gyűlölni kell és megtámadni és legyilkolni akarni, mert az is bűn! ha valakit fölvesznek az építészkarra.

Feministák is vernyákoltak, hogy a transzneműeknek (azaz pontosabban: transzszexuálisoknak!) az a nagy bűnük! hogy mások úgy észlelik őket, mintha "a másik nemhez" tartoznának - és ez nagy bűn! És azok a ruhadarabjaik és testrészeik a "bűnös" ruhadarabok és testrészek, amik miatt más neműnek észlelik az embert, mint kellene! Alapból az volt "bűn", ha valakit nem a biológiai nemének megfelelő neműként észlelnek - mert annak KELL! - de a lényeg az volt, hogy az egy nagy bűn, ha az embert más neműnek észlelik, mint kellene. (Az észlelő szerint.) És még direkt az a "feminista" mánia - Máthé Judit 'Mamika' személyes mániája pl. -, hogy a transzszexuálisoknak a női mell a bűnös testrészük! Mert nem lehet női mellük! mert férfitestük kell legyen! - és ha női mellük van, az biztosan direkt azért van, mert vonzóak akarnak lenni a férfiak szemében, és annak az elvárásnak megfelelni, hogy a vonzó női testnek milyennek kell lenni! Remélem, Mamika előbb-utóbb kifejti azt is, hogy ha "transz férfiak" nem "operáltatják át" magukat, az miért szörnyen nagy bűn.

Már olyan próbálkozások voltak nemrég (Nőkért Egyesületnél), hogy ha valakinek női teste van, de férfinak látszódik vagy férfiakra emlékezteti a heteró nőket (pl. mert valamilyen "férfias" szokása, viselkedése van), az azért BŰN!, mert a heteroszexuális nőt az ilyen "férfinak látszódó nő" azokra a gonosz férfiakra emlékezteti, akik vele erőszakoskodtak, és emiatt "jogosan" haragszik a "férfinak látszódó nőre". Mint h. őgurusága is énrám: én is azokra a gonosz férfiakra emlékeztettem őt (állítólag), akik őt gyerekkorában bántották, és ezt akarta leverni rajtam, azaz pontosabban: ezt akarta leverni egy építészhallgatón - és én erre kellettem neki. (És idáig jutottam ezzel a magánügyek oldalon.)

2019. március 1.

(átnevelő terápiákról és "magas kultúráról")

És amilyen jelentőségteljes modorban elő volt adva folyton, hogy nekem biztosan milyen felmenőim kell legyenek! mert azok a gonosz (biztosan zsidó) szülők kényszerítik a lányokat is "férfias tudományok" tanulására! És nem hercegnőnek nevelik a lányokat - ahogyan kell! (Nőírók is bizonygatták: ők bezzeg.)

És azokat a "neveletlen" nőket, akiket biztosan nem megfelelően neveltek a szüleik, mert nem úgy öltöznek, ahogy kell: nem olyan nőiesen (és "királylányosan" etc.) és nem olyan nőies nők és nem azt akarják, amit egy nőnek akarnia kell - és nem engedelmeskednek és nem akarnak úgy öltözni, ahogy kell, és nem akarnak megfelelni a nemi szerep elvárásoknak és abba a férfiba beleszeretni, akibe kell! (úgy, ahogy kell: a nő kötelessége mindent adni, ami kell! és megengedni a verést, fizikai bántalmazást is!) - ezért kell felnőtt korukban átnevelni - direkt azért, hogy ne látszódjon rajtuk a nem megfelelő és biztosan zsidó/idegen származás és neveltetés! Mert akin látszódik, azt meg kell támadni és legyilkolni akarni! És vegyem tudomásul, hogy engem is meg kéne támadni és legyilkolni akarni, mert látszik rajtam...

És aztán ez az átnevelés és a nem megfelelő származás és rossz nevelés: azoknak a nem kifogástalanul nőies nőknek a származása és neveltetése, akik nem felelnek meg az elvárásoknak és nem olyan nőies nők, amilyennek lenni kell (és nem is úgy öltöznek - pláne: mert biztosan nem tudják, hogyan kell és hogy az a legfontosabb!) és az átnevelésük olyan nőies nővé, amilyennek lenni kell, és úgy öltözik, ahogy kell! és engedelmeskedik és megfelel az elvárásoknak - és adja, ami kell! és mindig azt és úgy szereti, akit és ahogy kell! irodalmároknak és irodalmi nőknek is elhivatott küldetéstudatuk volt. (Sőt! irodalomrajongó feminista feleségeknek is: mint B.Kinga pl.) És hogy őnekik, mint Magas Kultúrának ez a küldetésük: "nevelni" azokat a nőietlen nőket, akik nem felelnek meg az elvárásoknak és nem olyan nőideálok, amilyennek lenni kell (és nem úgy öltöznek! és nem azt és úgy szeretik, akit és ahogy kell!) - mert nem megfelelő a származásuk és nem úgy vannak nevelve, ahogy kell. Ún. feministák is ezt a nőnevelést szándékoztak folytatni, pl. a Nőkért Egyesület - szexuális kisebbségek "átneveléséig" bezárólag.

(az ő feminizmusuk)

Irodalmárok is azzal próbálták mentegetni és megindokolni a nők elleni erőszakot és nők (bármilyen szélsőséges) bántalmazását (azon kívül, hogy ha egy nő nem engedelmeskedik, nem adja, ami kell, meg kell azért büntetni! és elvenni erőszakkal, amit nem ad oda "önként"), hogy az elkövetőknek azzal anyagi haszonszerzés a céljuk - és 1) ezért kell megengedni, és ha anyagi haszonszerzés a célja, akkor nem bűn! és nem bűncselekmény akkor se, ha igen 2) anyagi haszonszerzés céljából bántalmazni nőket, erőszakoskodni nőkkel elismerésreméltó, sőt: feminista tevékenység! (És aki anyagi haszonszerzés céljából erőszakoskodik nőkkel, az óriási feminista - ha férfi, akkor ő a csodálatos feminista férfi: mint az a barom is.)

És például ezért is elismerésreméltó, sőt feminista tevékenység az utálatos szexuális kisebbségek és a férfiúi/szexuális elvárásoknak meg nem felelő nők (biológiai nők) "reparatív terápiája" is: mert akik csinálják, azoknak anyagi haszonszerzés a céljuk vele. (Különféle feministáknál volt ez is. Többször is.)