2019. március 7.

(ki kicsoda)

Andor (a dőlt betűs idézetek majdnem mind a levelezésünkből vannak - az ő egyik borzalmas leveléből, csak a "nevek tengere" nem). Talán jobban is félhettem volna tőle. Ma ezeket a dolgokat simán fenyegetésnek olvasnám.

2010-ben csak elképedtem a nagyképűségén és fölényeskedésén, hogy neki "mindig igaza szokott lenni": gyakorlatilag vadidegenek voltunk (és vagyunk) egymásnak, ehhez képest képzelődött arról, hogy nekem biztosan milyen érzelmeim vannak. (Ővele kapcsolatban. Iszonyatos volt az is, hogy úgy viselkedett, mintha régóta jóban lennénk, ez valami régóta meglévő-működő személyes kapcsolat lenne. Hát enyhén szólva ez sem volt igaz.) Akartam mondani neki, hogy igazam nekem szokott lenni, bár ne lenne. Nem tudom, végül mondtam-e. A "kapcsolatunknak" mint "rendszernek" a "struktúráját" is én láttam át sajnos, nem ő...

Ez ugyanis nem valami intim kapcsolat volt. Aminek ő, úgy nézett ki, értelmezni akarta. Hanem ő, mint homofób agresszor "kapcsolata" velem, mint "deviánssal", akinek a "devianciáját" firtatta. (És ez a "rendszer" úgy ment tönkre, hogy elküldtem a faszba.)