Mert az olyannal nem is kell fizikai kapcsolatba kerülni, akkor is ad mindent, a magamutogató fellépése szexuálisan is kielégítő, és mindenkinek egyformán adja, és lehet vele még dicsekedni is! és a férfi az ilyentől (bezzeg) az az ideálférfi lehet, aki akar.
2013. június 4.
2013. június 1.
(idill)
A második találkozásunk. A zavaros, zagyva kinyilatkoztatások "fóbiáról" és depresszióról és a bűnről ami a megátalkodottság: ha valaki helyből és azonnal (és még visszamenőleg is!) nem engedelmeskedik, nem olyan, amilyennek lenni kell, és nem azt csinálja, amit kell! - és nekem ez a sok bűnöm kell legyen! Azért, mert a Műegyetem építészkarán tanulni rossz és bűnös dolog és aki ott tanul, annak ezek a bűnei kell legyenek! És az is, hogy én mérnökhallgató voltam, az is "megátalkodottság" volt. És megátalkodott bűnösség - amiért engem büntetni kellett volna...
De bűnös megátalkodottság volt az is, hogy nem olyan érzelmeim vannak, amilyennek lenni kell és nem szeretem, ha fenyegetnek, az ő fenyegetőzése és agressziója sem olyan reakciót váltott ki belőlem, az előző "beszélgetés" során, amilyet kellene. Azt is sejteni lehetett, mit várt el: nekem viszonzásképp kedveskednem kellett volna, és rajongó szeretetet érezni iránta. Csak megdöbbentem. Látta, hogy nem tetszik nekem a fenyegetőzése és agresszivitása: nem tetszésnyilvánítással reagáltam rá. Neki ez nem tetszett, észrevételezte mint helytelen, "bűnös" reakciót - és utána még magyarázta: az miért bűn! Az én reakcióm az ő fenyegetőzéseire (hogy nekem nem tetszett, nem rajongtam érte) miért volt helytelen és bűnös érzelmi reakció. És megátalkodottság! Aztán még a megátalkodottságot is megmagyarázta, és hogy kik a megátalkodott bűnösök...
Például én, még azért is, mert a Műegyetemen tanulok - és ezért kötelességem lenne fóbiásnak is lenni és engedelmeskedni neki és úgy érezni és produkálni azt a fóbiát, ahogy ő azt megmondja! - és már előtte is egy másik mérnöki karon tanultam!
És még azért is, mert az érzelmi életem se olyan, amilyennek lenni kell, és nem tetszik nekem, ha fenyegetnek - és nem azokat az érzelmi reakciókat produkálom agresszív barmok fenyegetőzéseire, amiket kell: amit ő elvár. (Pl. ha fenyegetnek és a megkínzásomról és lemészárlásomról fantáziálnak, az nekem tetsszen!) Hanem én olyan bűnös érzelmeket produkálok, amik a zsidóknak szoktak lenni! És ezek zsidó érzelmek - és vegyem tudomásul, hogy ez is bűn, hogy nekem zsidó érzelmeim vannak, ezek azért bűnös érzelmek! És az én reakciómat: azt, hogy nem tetszett nekem az ő agresszivitása, és nem akartam megengedni sem a fizikai bántalmazást, még pl. konkrétan "depressziónak" minősítette (még azon kívül, hogy ha valakinek nem tetszik a fenyegetés és agresszió, és rosszul érzi magát attól és nem akarja megengedni, az zsidó reakció!) és magyarázta: az egy bűnös érzelem! És miért: azért, mert megátalkodottság! és az a bűn! És azért, mert a "depressziót" (ami az, hogy ha zsidókat fenyegetnek és meg akarnak ölni, nekik ez nem tetszik...) már a középkorban is egy súlyos bűnnek tartották, és az a kereszténységben is egy súlyos bűn!
Ehhez képest a kereszténységet és pl. a katolikus egyházat is ugyanúgy utálta, mint a zsidókat - megvolt az összefüggés: a katolikusok is a zsidók Istenét imádják, és az a "rossz isten". (De a katolikus egyház középkori és újkori antiszemitizmusa azért tetszett neki.) És aktuálisan is az számít bűnnek, ami már a középkori kereszténységben is...
Nem értettem azt se: nekem, aki meg se vagyok keresztelve, és már a szüleimet is ateistának nevelték, mi a fasz közöm van ahhoz, hogy a középkori keresztények mit tartottak bűnös érzelemnek - és ő hogy jön ahhoz, hogy azt követelje: nekem olyan érzelmek miatt legyen bűntudatom? (És ha hívő keresztény lennék, végképp nem ő lenne illetékes eldönteni: melyik érzelmem bűnös és melyik nem.) De miután nagyon kinyilatkoztatta: ha valaki meglepődik és értetlenkedik az ő irracionalitásán és agresszióján, az egy olyan bűn, ami már a középkorban is az volt, és csak az számít! inkább nem értetlenkedtem. Nem értettem azt se: az miért baj és "megátalkodottság", ha valaki a műszaki felsőoktatásban tanul - de ez már döbbenetet és értetlenkedést sem váltott ki belőlem. (Csak valami fásultságot, szomorúságot, reménytelenséget, a rossz minőségű kommunikáció.)
És ő aztán "magyarázta". Hogy a műszaki és természettudományok "férfias" tudományok és ezért lányoknak ilyet nem szabad tanulni! És "zsidó tudományok" és ezért fóbiásnak kell lenni tőle!
II.
Azt is részletesen (és iszonyú zavarosan) elmagyarázta: hogyan kell "érezni" a fóbiát - direkt amiatt, mert az építészkaron tanulok, ennek milyen "fóbiát" kell okozni, és azt hogyan kell "érezni: mire kell gondolni egy "fóbiásnak". (Egy fóbiás építészhallgatónak - és az építészhallgatónak mind olyannak kell lenni!) Azt az építészfóbiát úgy kell érezni, hogy arra kell gondolni, hogy üldöznek és le akarnak gyilkolni és mindenki milyen gonosz és agresszív (vadidegen emberek pl. az utcán, közlekedés közben) és milyen gonoszul is néznek! És biztosan le akarnak gyilkolni!
Mondtam: amerre én járok, ott én nem ilyen emberekkel szoktam találkozni, inkább néha még idegenek is kedvesen rám mosolyognak. (Még azt is mondtam, hogy például nemrég egy vadidegen nő mosolygott rám.) Mire ő: hááh! húh mindenki engem bámul! (ő így interpretálta azt, amit mondtam: én inkább kedves emberekkel szoktam találkozni) húú! hú vajon miért?! rosszul gomboltam a ruhámat? vagy kormos az orrom? (Ezt szinte viccelődve mondta.) Én meg kicsit nevetgéltem, mondtam, hát igen, olyat is észrevettem, hogy megbámulnak néha, főleg férfiak, de úgy vettem észre, ők inkább a mellemet bámulják. Mondtam: először zavart is, de hát ezek ilyenek. Mire kirobbant a nőből: ja-a persze! arra kell gondolni hogy őrült nők akarnak késsel legyilkolni!
És ez már a második alkalom volt, hogy a női mellről az én testem elleni véres agresszió jutott eszébe.
És ez az egész agyrém valahogy összefüggött az "építészfóbiával" is. És az egész úgy, ahogy volt: hogy nekem női mellem van és azt észre lehet venni! és az építészkaron tanulok és az bűn! és még nem is olyan érzelmeket produkálok, amilyeneket kell! (az építészfóbiát például) megátalkodottság is volt, ami a bűn! (És már a középkorban is annak tartották!) És az is bűn és megátalkodottság volt nyilván, hogy én másokból sem olyan (és csak olyan!) indulatokat váltok ki, mint kéne, és általában nem szoktak vadidegen emberek "gonoszul nézni" és legyilkolni akarni. (Az meg pláne mindennek a teteje, hogy vadidegen nők negédeskednek velem, a pasik meg a mellemet bámulják!)
És aztán még magyarázta, hogy az építész az csak férfi lehet és Makovecz, azért, mert fasz formájú házakat kell tervezni, mert az a jó! és mindenkinek olyan házakat kell tervezni, mert az szimbólum! És azzal vádolt mint bűnnel, hogy biztosan transzszexuális vagyok és "férfi akarok lenni" - mert az, hogy az építészkaron tanulok, az azt jelenti! Mert az férfias foglalkozás és nők nem lehetnek építészek az nem normális! (És például így akkor meg volt magyarázva az is: nekem miért nem lehetne női mellem, és miért bűn, ha férfiak nőnek hisznek, mert női testem van, és úgy néznek rám, mint nőre - ahelyett, hogy úgy néznének rám, mint transzszexuális zsidó építészhallgatóra.)
Alaposan ki lett hangsúlyozva a női mell, mint téma. (Ő beszélt róla először, a sajátjáról - miután arról fantáziált: ki ellen milyen agressziót kéne elkövetni. Ez fölizgatta, saját teste és szexualitása "jutott eszébe" róla - bezzeg ő így reagált az agresszióra és zsidók lemészárlására! Aztán újra: engem meg kéne verni, mert én nem vagyok olyan nőideál, mint ő bezzeg! És nem izgultam az ő fantáziáira... És ennek a mocskos szadista "procedúrának" is a női mell volt a középpontjába állítva.) Ezek után feltűnt: hogy igyekszik fizikailag is hangsúlyozni ezt a "testrészét".
Úgy is, mint a "tökéletes nő". És a "női szexualitást" is úgy kell megélni, ahogy ő: ő nem "depressziós" lesz attól, ha zsidókat gyilkolnak, őt ez fölizgatja! (És nyilván ez a Tökéletes Nemi Identitás lényege. Fizikailag meg azt úgy kell hangsúlyozni, hogy az ember azokat a testtájait hangsúlyozza, ahol ő az izgalmakat érzi, amikor zsidókat mészárolnak. De legalábbis olyan embereket, akiknek a nemisége nem olyan kifogástalan, mint az övé bezzeg.)
De bűnös megátalkodottság volt az is, hogy nem olyan érzelmeim vannak, amilyennek lenni kell és nem szeretem, ha fenyegetnek, az ő fenyegetőzése és agressziója sem olyan reakciót váltott ki belőlem, az előző "beszélgetés" során, amilyet kellene. Azt is sejteni lehetett, mit várt el: nekem viszonzásképp kedveskednem kellett volna, és rajongó szeretetet érezni iránta. Csak megdöbbentem. Látta, hogy nem tetszik nekem a fenyegetőzése és agresszivitása: nem tetszésnyilvánítással reagáltam rá. Neki ez nem tetszett, észrevételezte mint helytelen, "bűnös" reakciót - és utána még magyarázta: az miért bűn! Az én reakcióm az ő fenyegetőzéseire (hogy nekem nem tetszett, nem rajongtam érte) miért volt helytelen és bűnös érzelmi reakció. És megátalkodottság! Aztán még a megátalkodottságot is megmagyarázta, és hogy kik a megátalkodott bűnösök...
Például én, még azért is, mert a Műegyetemen tanulok - és ezért kötelességem lenne fóbiásnak is lenni és engedelmeskedni neki és úgy érezni és produkálni azt a fóbiát, ahogy ő azt megmondja! - és már előtte is egy másik mérnöki karon tanultam!
És még azért is, mert az érzelmi életem se olyan, amilyennek lenni kell, és nem tetszik nekem, ha fenyegetnek - és nem azokat az érzelmi reakciókat produkálom agresszív barmok fenyegetőzéseire, amiket kell: amit ő elvár. (Pl. ha fenyegetnek és a megkínzásomról és lemészárlásomról fantáziálnak, az nekem tetsszen!) Hanem én olyan bűnös érzelmeket produkálok, amik a zsidóknak szoktak lenni! És ezek zsidó érzelmek - és vegyem tudomásul, hogy ez is bűn, hogy nekem zsidó érzelmeim vannak, ezek azért bűnös érzelmek! És az én reakciómat: azt, hogy nem tetszett nekem az ő agresszivitása, és nem akartam megengedni sem a fizikai bántalmazást, még pl. konkrétan "depressziónak" minősítette (még azon kívül, hogy ha valakinek nem tetszik a fenyegetés és agresszió, és rosszul érzi magát attól és nem akarja megengedni, az zsidó reakció!) és magyarázta: az egy bűnös érzelem! És miért: azért, mert megátalkodottság! és az a bűn! És azért, mert a "depressziót" (ami az, hogy ha zsidókat fenyegetnek és meg akarnak ölni, nekik ez nem tetszik...) már a középkorban is egy súlyos bűnnek tartották, és az a kereszténységben is egy súlyos bűn!
Ehhez képest a kereszténységet és pl. a katolikus egyházat is ugyanúgy utálta, mint a zsidókat - megvolt az összefüggés: a katolikusok is a zsidók Istenét imádják, és az a "rossz isten". (De a katolikus egyház középkori és újkori antiszemitizmusa azért tetszett neki.) És aktuálisan is az számít bűnnek, ami már a középkori kereszténységben is...
Nem értettem azt se: nekem, aki meg se vagyok keresztelve, és már a szüleimet is ateistának nevelték, mi a fasz közöm van ahhoz, hogy a középkori keresztények mit tartottak bűnös érzelemnek - és ő hogy jön ahhoz, hogy azt követelje: nekem olyan érzelmek miatt legyen bűntudatom? (És ha hívő keresztény lennék, végképp nem ő lenne illetékes eldönteni: melyik érzelmem bűnös és melyik nem.) De miután nagyon kinyilatkoztatta: ha valaki meglepődik és értetlenkedik az ő irracionalitásán és agresszióján, az egy olyan bűn, ami már a középkorban is az volt, és csak az számít! inkább nem értetlenkedtem. Nem értettem azt se: az miért baj és "megátalkodottság", ha valaki a műszaki felsőoktatásban tanul - de ez már döbbenetet és értetlenkedést sem váltott ki belőlem. (Csak valami fásultságot, szomorúságot, reménytelenséget, a rossz minőségű kommunikáció.)
És ő aztán "magyarázta". Hogy a műszaki és természettudományok "férfias" tudományok és ezért lányoknak ilyet nem szabad tanulni! És "zsidó tudományok" és ezért fóbiásnak kell lenni tőle!
II.
Azt is részletesen (és iszonyú zavarosan) elmagyarázta: hogyan kell "érezni" a fóbiát - direkt amiatt, mert az építészkaron tanulok, ennek milyen "fóbiát" kell okozni, és azt hogyan kell "érezni: mire kell gondolni egy "fóbiásnak". (Egy fóbiás építészhallgatónak - és az építészhallgatónak mind olyannak kell lenni!) Azt az építészfóbiát úgy kell érezni, hogy arra kell gondolni, hogy üldöznek és le akarnak gyilkolni és mindenki milyen gonosz és agresszív (vadidegen emberek pl. az utcán, közlekedés közben) és milyen gonoszul is néznek! És biztosan le akarnak gyilkolni!
Mondtam: amerre én járok, ott én nem ilyen emberekkel szoktam találkozni, inkább néha még idegenek is kedvesen rám mosolyognak. (Még azt is mondtam, hogy például nemrég egy vadidegen nő mosolygott rám.) Mire ő: hááh! húh mindenki engem bámul! (ő így interpretálta azt, amit mondtam: én inkább kedves emberekkel szoktam találkozni) húú! hú vajon miért?! rosszul gomboltam a ruhámat? vagy kormos az orrom? (Ezt szinte viccelődve mondta.) Én meg kicsit nevetgéltem, mondtam, hát igen, olyat is észrevettem, hogy megbámulnak néha, főleg férfiak, de úgy vettem észre, ők inkább a mellemet bámulják. Mondtam: először zavart is, de hát ezek ilyenek. Mire kirobbant a nőből: ja-a persze! arra kell gondolni hogy őrült nők akarnak késsel legyilkolni!
És ez már a második alkalom volt, hogy a női mellről az én testem elleni véres agresszió jutott eszébe.
És ez az egész agyrém valahogy összefüggött az "építészfóbiával" is. És az egész úgy, ahogy volt: hogy nekem női mellem van és azt észre lehet venni! és az építészkaron tanulok és az bűn! és még nem is olyan érzelmeket produkálok, amilyeneket kell! (az építészfóbiát például) megátalkodottság is volt, ami a bűn! (És már a középkorban is annak tartották!) És az is bűn és megátalkodottság volt nyilván, hogy én másokból sem olyan (és csak olyan!) indulatokat váltok ki, mint kéne, és általában nem szoktak vadidegen emberek "gonoszul nézni" és legyilkolni akarni. (Az meg pláne mindennek a teteje, hogy vadidegen nők negédeskednek velem, a pasik meg a mellemet bámulják!)
És aztán még magyarázta, hogy az építész az csak férfi lehet és Makovecz, azért, mert fasz formájú házakat kell tervezni, mert az a jó! és mindenkinek olyan házakat kell tervezni, mert az szimbólum! És azzal vádolt mint bűnnel, hogy biztosan transzszexuális vagyok és "férfi akarok lenni" - mert az, hogy az építészkaron tanulok, az azt jelenti! Mert az férfias foglalkozás és nők nem lehetnek építészek az nem normális! (És például így akkor meg volt magyarázva az is: nekem miért nem lehetne női mellem, és miért bűn, ha férfiak nőnek hisznek, mert női testem van, és úgy néznek rám, mint nőre - ahelyett, hogy úgy néznének rám, mint transzszexuális zsidó építészhallgatóra.)
Alaposan ki lett hangsúlyozva a női mell, mint téma. (Ő beszélt róla először, a sajátjáról - miután arról fantáziált: ki ellen milyen agressziót kéne elkövetni. Ez fölizgatta, saját teste és szexualitása "jutott eszébe" róla - bezzeg ő így reagált az agresszióra és zsidók lemészárlására! Aztán újra: engem meg kéne verni, mert én nem vagyok olyan nőideál, mint ő bezzeg! És nem izgultam az ő fantáziáira... És ennek a mocskos szadista "procedúrának" is a női mell volt a középpontjába állítva.) Ezek után feltűnt: hogy igyekszik fizikailag is hangsúlyozni ezt a "testrészét".
Úgy is, mint a "tökéletes nő". És a "női szexualitást" is úgy kell megélni, ahogy ő: ő nem "depressziós" lesz attól, ha zsidókat gyilkolnak, őt ez fölizgatja! (És nyilván ez a Tökéletes Nemi Identitás lényege. Fizikailag meg azt úgy kell hangsúlyozni, hogy az ember azokat a testtájait hangsúlyozza, ahol ő az izgalmakat érzi, amikor zsidókat mészárolnak. De legalábbis olyan embereket, akiknek a nemisége nem olyan kifogástalan, mint az övé bezzeg.)
2013. május 28.
Jelek és jelentések
A csodálatos nagymellű pszichológusnő. A nő is nagyon büszke lehetett a mellére.
Az első találkozásunk alkalmával csak az agyműködésemmel volt elfoglalva és azzal: az nőietlen és abnormális, ha egy lányt fölvesznek a Műegyetemre mert a természetes agynak hülyének kell lenni a matematikához és ha egy lánynak nem olyan az agya, az abnormális és nőietlen és azt jelenti hogy elnyomták az agyát! (Vagyis csak a fiúk agyát szabad elnyomni természettudományokkal, a lányokét nem.) És kinyilatkoztatta, mi a jó és nőies: a szimbólumos jobb agyféltekés gondolkodás. A következő alkalommal már a szimbólumos női öltözködésről beszélt és szimbólumos építészetről: úgy kell öltözködni és olyan építészetet kell csinálni, mert az a jó. Mert az a szimbólumos gondolkodás és jobb agyfélteke. És ő is azért öltözött úgy: az volt a szimbólumos jobb agyféltekés női öltözködés - aminek az a jelentése, hogy az a jó, szimbólumos jobb agyféltekés női öltözködés.
Az első találkozásunk alkalmával csak az agyműködésemmel volt elfoglalva és azzal: az nőietlen és abnormális, ha egy lányt fölvesznek a Műegyetemre mert a természetes agynak hülyének kell lenni a matematikához és ha egy lánynak nem olyan az agya, az abnormális és nőietlen és azt jelenti hogy elnyomták az agyát! (Vagyis csak a fiúk agyát szabad elnyomni természettudományokkal, a lányokét nem.) És kinyilatkoztatta, mi a jó és nőies: a szimbólumos jobb agyféltekés gondolkodás. A következő alkalommal már a szimbólumos női öltözködésről beszélt és szimbólumos építészetről: úgy kell öltözködni és olyan építészetet kell csinálni, mert az a jó. Mert az a szimbólumos gondolkodás és jobb agyfélteke. És ő is azért öltözött úgy: az volt a szimbólumos jobb agyféltekés női öltözködés - aminek az a jelentése, hogy az a jó, szimbólumos jobb agyféltekés női öltözködés.
Ezotérikus
Azt a tételt akarta tagadni, miszerint a testre ható erő mozgásállapot-változást okoz. Mert hallott róla, hogy az egyik tanárunk, a példképe mondta, hogy ő azt kísérleti úton bizonyítva látta. A saját szemével. Ő aztán erről okoskodott, én meg mondtam, hogy ne beszéljen hülyeségeket. Dühös lett és megvető - ő szívesebben hitt tekintélyszemélyeknek, mint a matematikának.
2013. május 27.
A fenntartók
Föltehetően volt anyja is és otthon ő is adta neki azt az ellátást, amiért hisztizett, de róla soha nem beszélt mint önálló személyről, csak a szüleiről többes számban vagy még inkább a helyről, ahol ő megkapta és megkapja azt az ellátást, ami neki kell: náluk otthon az van. Az apját egyszer-kétszer emlegette önálló személyként - a pazarlását: ő az aki a hónap elején pazarolja a pénzt, mindent megvásárol egyszerre és többet vásárol háztartási cikkekből, tartós élelmiszerekből, mint amennyi azonnali fogyasztásra kell és vásárol még valami csemegét is de csak akkor, akkor van de máskor az nincs és a hónap végére elfogynak azok a tisztálkodószerek, háztartási cikkek is.
Egy igazán pazarló, felelőtlen ember esetén nem az a helyzet forogna fenn, hogy az akkor van de máskor nincs. Ez az ő kifogása volt - amit nyafogva, hisztisen, sértődötten adott elő: jaa persze az olyankor van de máskor nincs!
Ellenben az volt a felelősségteljes viselkedés, hogy ő csak a fontos dolgokra ad ki pénzt - arra akkor is, ha nincs.
II.
Csak később, nemrég esett le, miféle embereket, kik izgatták először: pár olyan ember, akiknek a papája a politikai vagy gazdasági életben "valaki". Róluk és a baráti körükről, a barátaik barátairól faggatózott, az ő egyetemen túli magánéletükről és társasági életükről, családjukról és családtagjaikról akart mindenáron beszélni és másokat is faggatni. Odáig, hogy valaki anyukája nénikéjének a vakbelét melyik kórházban műtötték. És neki ezek roppant érdekes és fontos információk voltak, úgy adta elő, rettenetesen fontoskodva, mintha ott körülötte mindenki más is halna bele az érdeklődésbe és csak azt akarná tudni. Senkit nem is érdekelt rajta kívül.
Egy igazán pazarló, felelőtlen ember esetén nem az a helyzet forogna fenn, hogy az akkor van de máskor nincs. Ez az ő kifogása volt - amit nyafogva, hisztisen, sértődötten adott elő: jaa persze az olyankor van de máskor nincs!
Ellenben az volt a felelősségteljes viselkedés, hogy ő csak a fontos dolgokra ad ki pénzt - arra akkor is, ha nincs.
II.
Csak később, nemrég esett le, miféle embereket, kik izgatták először: pár olyan ember, akiknek a papája a politikai vagy gazdasági életben "valaki". Róluk és a baráti körükről, a barátaik barátairól faggatózott, az ő egyetemen túli magánéletükről és társasági életükről, családjukról és családtagjaikról akart mindenáron beszélni és másokat is faggatni. Odáig, hogy valaki anyukája nénikéjének a vakbelét melyik kórházban műtötték. És neki ezek roppant érdekes és fontos információk voltak, úgy adta elő, rettenetesen fontoskodva, mintha ott körülötte mindenki más is halna bele az érdeklődésbe és csak azt akarná tudni. Senkit nem is érdekelt rajta kívül.
(ezotérikus)
Mindig nagyon kiöltözött és ijesztően sminkelte magát. Ijesztő frizurája is volt: sprőd szőke haja rengeteg hajlakkal kimerevítve, és meghökkentő ezotérikus jelmeze: az volt állítólag a jó, jobb agyféltekés szimbólumos öltözködés. Lényeges elemét képezte a különleges melltartó, amivel föltockolta, talán ki is tömte a mellét - valami olyan természetellenes helyzetben, mintha nem is testrész lenne, hanem valami szerelvény: szimbólum, aminek jelentése van. Előszeretettel viselt tapadós felsőket, csakis feltűnő, csillogó kelméből. És furcsán kihúzta magát, homorított - igyekezett talán a kicsit természetellenes testtartásával is kihangsúlyozni a felsőtestét, én azt gondoltam: biztosan fáj a háta.
Példálózott, hogy úgy kell öltözni, ahogy ő, az a jó nőies öltözködés. Nem akartam, hogy az öltözködéssel vegzáljon, nem is azért fizettem, úgyhogy megpróbáltam elég nőiesen öltözni, ami megfelelhet az ő ízlésének, hogy békén hagyjon. Nem voltak ugyan olyan csiricsáré "szimbólumos" ruháim, nem is akartam beszerezni semmi olyat. Fölvettem egy sötétszürke, sportos, de nőies: karcsúsított és V kivágású hosszúujjú pólót és hozzá egy fodros fekete szoknyát. Egyébként is szívesen viseltem ezeket a holmikat. Kicsit se volt olyan feltűnő, mint az ő öltözködése, a pólóm sem volt olyan szűk, annyira testhezálló, nem volt csillogó, feltűnő színű sem, nem volt túl vékony és még lágy esésű sem, de kényelmes volt. Állatiasan agresszív lett a nő, kihívóan fölényeskedő, ellentmondást nem tűrő és fenyegetőző.
Először csak indulatszavakkal vezette be a mondandóját: nna! jja! igeen? és nekem fogalmam se volt, mit akar mondani. Megmondta, nagyon agresszíven és támadóan: az ilyen nők akarják azt hogy megtámadják őket! Nem értettem, miről beszél - magyarázta: azokat nőket, akik olyan kihívóan öltöznek, úgy mutogatják magukat, mint én, támadják meg a férfiak. És úgy beszélt azokról a férfiakról, mintha abszolút valóságos személyekről - és mintha valami gonosz, rosszindulatú szörnyetegek lennének, akik igenis vannak és ott lappanganak mindenfelé - valami magasabb ezotérikus dimenzióban, mert én a fizikai valóságban addig olyat még egyet se láttam. De igenis vannak és megtámadják a nőket, ennek kell lenni mert ez van - ő ezt így megmondta: igenis mi az ami van és kell lenni.
Példálózott, hogy úgy kell öltözni, ahogy ő, az a jó nőies öltözködés. Nem akartam, hogy az öltözködéssel vegzáljon, nem is azért fizettem, úgyhogy megpróbáltam elég nőiesen öltözni, ami megfelelhet az ő ízlésének, hogy békén hagyjon. Nem voltak ugyan olyan csiricsáré "szimbólumos" ruháim, nem is akartam beszerezni semmi olyat. Fölvettem egy sötétszürke, sportos, de nőies: karcsúsított és V kivágású hosszúujjú pólót és hozzá egy fodros fekete szoknyát. Egyébként is szívesen viseltem ezeket a holmikat. Kicsit se volt olyan feltűnő, mint az ő öltözködése, a pólóm sem volt olyan szűk, annyira testhezálló, nem volt csillogó, feltűnő színű sem, nem volt túl vékony és még lágy esésű sem, de kényelmes volt. Állatiasan agresszív lett a nő, kihívóan fölényeskedő, ellentmondást nem tűrő és fenyegetőző.
Először csak indulatszavakkal vezette be a mondandóját: nna! jja! igeen? és nekem fogalmam se volt, mit akar mondani. Megmondta, nagyon agresszíven és támadóan: az ilyen nők akarják azt hogy megtámadják őket! Nem értettem, miről beszél - magyarázta: azokat nőket, akik olyan kihívóan öltöznek, úgy mutogatják magukat, mint én, támadják meg a férfiak. És úgy beszélt azokról a férfiakról, mintha abszolút valóságos személyekről - és mintha valami gonosz, rosszindulatú szörnyetegek lennének, akik igenis vannak és ott lappanganak mindenfelé - valami magasabb ezotérikus dimenzióban, mert én a fizikai valóságban addig olyat még egyet se láttam. De igenis vannak és megtámadják a nőket, ennek kell lenni mert ez van - ő ezt így megmondta: igenis mi az ami van és kell lenni.
Jelek és jelentések
A nő rögeszméje: a matematikai tehetség abnormális és nőnek olyan nem lehet, az egészséges természetes agynak születéstől fogva hülyének kell lenni a matematikához és logikához, a matematika és logika és Férfias Elnyomó Hatalom - mert minden ami szabály és rend az az. A matematikai és logikai összefüggések a Férfias Elnyomó Hatalom és a bal agyfélteke ami a rossz. A jó nőies gondolkodás az, hogy minden szimbólum aminek jelentése van és akkor az van.
Ha egy lánynak olyan kognitív képességei vannak, hogy fölveszik a Műegyetem építészkarára és ott tanulhat, az is jel és az azt jelenti, hogy az olyat gyerekkorába' elnyomta a férfias elnyomó hatalom, elnyomta az agyát mert ha egy lány nem hülye a matematikához és a Műegyetemen tanul az azt jelenti. Nem értettem, miről beszél, erre magyarázott valami húú fúú gonoosz! családfő apáról aki húú! nagyon szigorúú-ú! - és ő veri beléjük a matematikát és a logikát is. Vagy mi. Azt nem mondta, hogy szerinte mégis mi köze van a matematikának a tekintélyelvű neveléshez - de azt mondta, hogy ezt firtatni férfias és rossz gondolkodás mert racionális, a jó gondolkodás az amit ő gyakorol: a matematika is jel és ha valaki nem hülye a matematikához az is jel aminek jelentése van és az a jelentés az amit ő gondol és az az hogy férfias elnyomó hatalom és az akkor az! És igenis kell lenni az én múltamban egy olyan férfias elnyomó hatalomnak mert az, hogy nem vagyok olyan hülye a matematikához és logikához amilyennek lenni kell és én értek ezekhez a dolgokhoz az azt jelenti! Mondtam, hogy nincs olyan, az én családomban nincs olyan férfias elnyomó hatalom tekintélyelvű családfő. Erre akkor még kinyilatkoztatta: nem baj ha nem férfi, lehet nő is. Az anyám se olyan, de végül eszembe jutott a megfelelő személy, csak úgy viccből: az egykori gimnáziumi matektanárom biztosan megfelelne a nő igényeinek, megtestesítené a szemében azt a férfias elnyomó hatalmat.
Ha egy lánynak olyan kognitív képességei vannak, hogy fölveszik a Műegyetem építészkarára és ott tanulhat, az is jel és az azt jelenti, hogy az olyat gyerekkorába' elnyomta a férfias elnyomó hatalom, elnyomta az agyát mert ha egy lány nem hülye a matematikához és a Műegyetemen tanul az azt jelenti. Nem értettem, miről beszél, erre magyarázott valami húú fúú gonoosz! családfő apáról aki húú! nagyon szigorúú-ú! - és ő veri beléjük a matematikát és a logikát is. Vagy mi. Azt nem mondta, hogy szerinte mégis mi köze van a matematikának a tekintélyelvű neveléshez - de azt mondta, hogy ezt firtatni férfias és rossz gondolkodás mert racionális, a jó gondolkodás az amit ő gyakorol: a matematika is jel és ha valaki nem hülye a matematikához az is jel aminek jelentése van és az a jelentés az amit ő gondol és az az hogy férfias elnyomó hatalom és az akkor az! És igenis kell lenni az én múltamban egy olyan férfias elnyomó hatalomnak mert az, hogy nem vagyok olyan hülye a matematikához és logikához amilyennek lenni kell és én értek ezekhez a dolgokhoz az azt jelenti! Mondtam, hogy nincs olyan, az én családomban nincs olyan férfias elnyomó hatalom tekintélyelvű családfő. Erre akkor még kinyilatkoztatta: nem baj ha nem férfi, lehet nő is. Az anyám se olyan, de végül eszembe jutott a megfelelő személy, csak úgy viccből: az egykori gimnáziumi matektanárom biztosan megfelelne a nő igényeinek, megtestesítené a szemében azt a férfias elnyomó hatalmat.
2013. május 26.
Az elismerésreméltó ember
Sóhajtozott: neki mennyire kéne egy barátnő is! Mert illene mert ennyi idős korban másoknak is van már! És ő is olyan akar lenni! (Répás Feri odalett volna tőle, neki is pontosan ilyen eszményei voltak a szexualitásról.)
V-vel "beszélgetett" a témáról, többször is talán. Én nem nagyon figyeltem oda: két ember magánbeszélgetésére egyikük magánügyeiről. Nem nagyon figyeltem rá, amíg ki nem derült, hogy valamiképp én is érintve vagyok az ügyben: énrám haragszik. Pár feltűnő, kirívó dologra emlékszem.
Sóhajtozott, panaszkodott, még színpadiasabban, mint más dolgok miatt - és sértődötten, szemrehányón nyafogósan, mint egy sértődött, duzzogó gyerek: mert neki azt mások nem adják! V. kérdezte: még soha nem volt? Fanyalogva-utálkozva mondott valamit: de, igen, még régebb egyszer, de áá fúj olyan izé volt. Ijesztő volt. Még csak nem is tárgyilagosan beszélt a másik emberről vagy a történtekről, mintha nem is egy másik emberről beszélne. Ugyanazzal az utálkozással, ahogy tárgyakat vett szemügyre - és majdnem ingerülten: mintha azért, mert egy ilyen érdektelen dologról akarnak vele beszélgetni. Nagyságrendekkel nagyobb lelkesedéssel beszélt arról: kinek mije van, ki mit csinált,amiről beszélni lehet. (Mintha azért is fanyalogna, mert annak a lánynak sem volt semmi olyan különlegessége, amit el lehetne mesélni, azért sem felelt meg az igényeinek. Ezt talán mondta is.) Ugyanezzel a fanyalgó utálkozással, lekicsinyléssel beszélt más emberekről is...
És sóhajtozott, még színpadiasabban, mint máskor, hangosan, majd szétszakadt. Epedezett és sóhajtozott: ő olyan akar lenni amilyennek kell! És másokat akar utánozni, azt akarja, ami másoknak is van, ami már megtörtént, meg van írva. És olyan romantikus regényeket és regényhősöket emlegetett nagy együttérzéssel és átéléssel, akik ugyanolyan rettenetesen szenvednek, mint ő, ők sem kapják meg, ami nekik kell! Példálózott még a barátjával is: ő is milyen romantikus szerelmet szerzett be! egy olyan is jó lenne neki is! Azt is hangsúlyozta: ő olyat akar magának, ami másoknak is van - és ami olyan látványos, különleges: amiről regényeket is írnak. Mintha az is külön imponálna neki ezekben a sztorikban: ezek olyan különleges sztorik, amikről írtak is - mintha egy bulvárlap tudósításai lennének.
Már jól beleélte magát a romantikus regényhős szerepébe, aki szenved, mert nem adják meg, ami neki kell. Ezek után utazott el valahova és visszatérve még jobban meg volt sértődve, mert találkozott egy lánnyal, akinek ő annyira megtetszett, hogy egyből meg is hívta volna őt egy külföldi utazásra! És meg van sértve, mert ő ott tőlünk nem kapja meg ugyanazt! És rám haragudott valamiért. Már akkor, amikor előadta, mi történt. Azután Goethe Wertherével példálózott: a férfiak öngyilkosok lesznek, ha nem adják meg, ami nekik kell. Gusztustalan volt. A szobatársa vigasztalta - arra megdühödött, kirúgta maga alól a széket, majdnem ránk borította az asztalat és dühösen elcsörtetett, még az ajtót is bevágta maga után. Azután feltűnően fenyegetően viselkedett velem.
Folyamatosan az igényeit nyilatkoztatta ki, kezdettől: neki mi minden kéne - és ő meg van sértődve és haragszik azokra, akik azt nem adják! Elég fenyegető lett volna önmagában ez is. Mégsem az anyagias igényei és az erőszakos követelőzése volt a legfenyegetőbb - hanem az a követelés: mindig az legyen, ami már megtörtént, az ő életében vagy regényekben, filmekben, amit ő már tud, kigondolt. És az indulatai, a düh mindig, ha nem az van... ha csak a hétköznapi fizikai környezetéről kellett is tudomást vennie.
V-vel "beszélgetett" a témáról, többször is talán. Én nem nagyon figyeltem oda: két ember magánbeszélgetésére egyikük magánügyeiről. Nem nagyon figyeltem rá, amíg ki nem derült, hogy valamiképp én is érintve vagyok az ügyben: énrám haragszik. Pár feltűnő, kirívó dologra emlékszem.
Sóhajtozott, panaszkodott, még színpadiasabban, mint más dolgok miatt - és sértődötten, szemrehányón nyafogósan, mint egy sértődött, duzzogó gyerek: mert neki azt mások nem adják! V. kérdezte: még soha nem volt? Fanyalogva-utálkozva mondott valamit: de, igen, még régebb egyszer, de áá fúj olyan izé volt. Ijesztő volt. Még csak nem is tárgyilagosan beszélt a másik emberről vagy a történtekről, mintha nem is egy másik emberről beszélne. Ugyanazzal az utálkozással, ahogy tárgyakat vett szemügyre - és majdnem ingerülten: mintha azért, mert egy ilyen érdektelen dologról akarnak vele beszélgetni. Nagyságrendekkel nagyobb lelkesedéssel beszélt arról: kinek mije van, ki mit csinált,amiről beszélni lehet. (Mintha azért is fanyalogna, mert annak a lánynak sem volt semmi olyan különlegessége, amit el lehetne mesélni, azért sem felelt meg az igényeinek. Ezt talán mondta is.) Ugyanezzel a fanyalgó utálkozással, lekicsinyléssel beszélt más emberekről is...
És sóhajtozott, még színpadiasabban, mint máskor, hangosan, majd szétszakadt. Epedezett és sóhajtozott: ő olyan akar lenni amilyennek kell! És másokat akar utánozni, azt akarja, ami másoknak is van, ami már megtörtént, meg van írva. És olyan romantikus regényeket és regényhősöket emlegetett nagy együttérzéssel és átéléssel, akik ugyanolyan rettenetesen szenvednek, mint ő, ők sem kapják meg, ami nekik kell! Példálózott még a barátjával is: ő is milyen romantikus szerelmet szerzett be! egy olyan is jó lenne neki is! Azt is hangsúlyozta: ő olyat akar magának, ami másoknak is van - és ami olyan látványos, különleges: amiről regényeket is írnak. Mintha az is külön imponálna neki ezekben a sztorikban: ezek olyan különleges sztorik, amikről írtak is - mintha egy bulvárlap tudósításai lennének.
Már jól beleélte magát a romantikus regényhős szerepébe, aki szenved, mert nem adják meg, ami neki kell. Ezek után utazott el valahova és visszatérve még jobban meg volt sértődve, mert találkozott egy lánnyal, akinek ő annyira megtetszett, hogy egyből meg is hívta volna őt egy külföldi utazásra! És meg van sértve, mert ő ott tőlünk nem kapja meg ugyanazt! És rám haragudott valamiért. Már akkor, amikor előadta, mi történt. Azután Goethe Wertherével példálózott: a férfiak öngyilkosok lesznek, ha nem adják meg, ami nekik kell. Gusztustalan volt. A szobatársa vigasztalta - arra megdühödött, kirúgta maga alól a széket, majdnem ránk borította az asztalat és dühösen elcsörtetett, még az ajtót is bevágta maga után. Azután feltűnően fenyegetően viselkedett velem.
Folyamatosan az igényeit nyilatkoztatta ki, kezdettől: neki mi minden kéne - és ő meg van sértődve és haragszik azokra, akik azt nem adják! Elég fenyegető lett volna önmagában ez is. Mégsem az anyagias igényei és az erőszakos követelőzése volt a legfenyegetőbb - hanem az a követelés: mindig az legyen, ami már megtörtént, az ő életében vagy regényekben, filmekben, amit ő már tud, kigondolt. És az indulatai, a düh mindig, ha nem az van... ha csak a hétköznapi fizikai környezetéről kellett is tudomást vennie.
(az idegen)
Meglepett, amikor Andor arról írt egy bejegyzésben: a tanulás is munka. Addig csak az ellenkezőjét hallottam. Rossz szó a meglepetés: annyira idegen volt.
Ahogy az a barom és a transzperszonális nő is követelték: hagyjam ott az egyetemet!
Ahogy az a barom és a transzperszonális nő is követelték: hagyjam ott az egyetemet!
(gonosz építészek)
Rendszeresen zsidózott a nő: én bármi olyat tettem, mondtam, ami neki nem tetszett, az mind zsidó volt. Nem hangoztatott nyíltan semmi olyat, amit az átlagember ismeretei szerint antiszemiták hangoztatnak, és amikor így zsidózott, még csak nem is agresszíven, indulatosan beszélt - mint egyébként velem rendszeresen. Hanem szinte szeretettel, valamiféle jóleső kéjelgéssel. Aztán ki tudja, mi okozta neki azt a jóleső kéjt. Lehetett volna hinni: az a konkrét dolog, amiről ő megmondta, hogy az zsidó, a zsidók gondolkodnak úgy, a zsidók viselkednek úgy.
Csupa olyan dolgot zsidózott le, ami egyébként hasznos, értékes - és konstruktív, kreatív vagy felhasználható olyan célra, valamilyen építő tevékenység alapja lehet, pl. olyan "zsidó" bölcsesség, világkép.
Például az építészek gondolkodását és munkáját úgy általában, azt, hogy valaki házakat akar tervezni, építeni. Kinyilatkoztatta: azt ajándékba kell kapni! Az rossz gondolkodás, ha egy építész maga akarja megtervezni a házat, a jó gondolkodás az, hogy a terveket ajándékba kell kapni, annak istentől kell származnia. Elég furcsa dolgokat mondott, nem egy nyelven beszéltünk. Az biztos volt: ő akarja megmondani, hogyan kell gondolkodni egy építésznek és hogyan kell házat tervezni - és csak az a jó. Ahogy az építészek gondolják és csinálják, az a rossz gondolkodás.
Ahhoz szoktam már akkor, hogy az emberek többsége úgy viszonyul az építészethez és az építészekhez, ahogy ő: határozott elképzelése van róla, mi a jó és hogyan kell csinálni és azt meg is akarja mondani - és aki nem olyat csinál, nem úgy, azt lehülyézi. Azt gondoltam: na tessék, a tény, hogy építészhallgató vagyok, belőle is kihozta ezt mint magánemberi megnyilvánulást, ő elmondja, én meghallgatom, majd befejezi és akkor beszélhetünk másról. Nem akarta abbahagyni és nagyon erőszakosan követelőzött. Követelte, hogy én igenis olyat csináljak, ami neki kell, azt és úgy ami neki tetszik - mert az a jó, más nem. Kicsit meglepett: azt hogy képzeli, hogy másoknak nem lehetnek jogos igényeik, csak neki és mindenki csak olyat csináljon, ami neki tetszik "mert az a jó" - és mindenkinek azt kell szeretni. Az erőszakosságával együtt egy kicsit kellemetlen és terhes volt.
Az egyáltalán nem érdekelte, az nem számított: én mit akarok, mit gondolok a dolgokról. Megpróbáltam leszerelni azzal, hogy sajnálom de vannak más követelmények is, amiknek eleget kell tennie egy háznak és nekem is és nekem most az fontosabb - erre persze tűzbe jött, hogy azok ott a gonosz elnyomó hatalom mert nem engedik hogy az ember azt csináljon amit akar! Én meg csak néztem erre is - nekem addig ott még mindent megengedtek, ő volt az, aki nem akarta megengedni, hogy azt csináljam, amit én akarok. Mert szerinte ez lett volna a szabadság maga - szemben azzal az elnyomó hatalommal ott. Ahogy az egész kinézett: ő arra akart rávenni, uszítani engem, hogy én harcoljak helyette az ő eszményeiért, azok ott a hétfejű sárkány és én igenis menjek neki és győzzem le, vágjam le mind a hét fejét és utána vegyem őt feleségül és építsek neki olyan kacsalábon forgó palotákat, ami neki kell. Én kicsit túlzónak éreztem az elvárásait. Extrémnek. Az csak most jutott így eszembe: talán úgy gondolta, hogy ő az a felsőbb hatalom, ami kinyilatkoztatja nekem a dolgokat, mint valami istenség - később tényleg hivatkozott rá nyíltan, hogy ő magasabb igazságokat közvetít, sőt: látványos drámai szerepjátékban magára vette először valamiféle istenség papjának, földi rendfentartójának a szerepét, azután egy másik szerepjátékban még isten prófétájának a szerepét is - és alighanem a mai napig is annak hiszi magát.
Csupa olyan dolgot zsidózott le, ami egyébként hasznos, értékes - és konstruktív, kreatív vagy felhasználható olyan célra, valamilyen építő tevékenység alapja lehet, pl. olyan "zsidó" bölcsesség, világkép.
Például az építészek gondolkodását és munkáját úgy általában, azt, hogy valaki házakat akar tervezni, építeni. Kinyilatkoztatta: azt ajándékba kell kapni! Az rossz gondolkodás, ha egy építész maga akarja megtervezni a házat, a jó gondolkodás az, hogy a terveket ajándékba kell kapni, annak istentől kell származnia. Elég furcsa dolgokat mondott, nem egy nyelven beszéltünk. Az biztos volt: ő akarja megmondani, hogyan kell gondolkodni egy építésznek és hogyan kell házat tervezni - és csak az a jó. Ahogy az építészek gondolják és csinálják, az a rossz gondolkodás.
Ahhoz szoktam már akkor, hogy az emberek többsége úgy viszonyul az építészethez és az építészekhez, ahogy ő: határozott elképzelése van róla, mi a jó és hogyan kell csinálni és azt meg is akarja mondani - és aki nem olyat csinál, nem úgy, azt lehülyézi. Azt gondoltam: na tessék, a tény, hogy építészhallgató vagyok, belőle is kihozta ezt mint magánemberi megnyilvánulást, ő elmondja, én meghallgatom, majd befejezi és akkor beszélhetünk másról. Nem akarta abbahagyni és nagyon erőszakosan követelőzött. Követelte, hogy én igenis olyat csináljak, ami neki kell, azt és úgy ami neki tetszik - mert az a jó, más nem. Kicsit meglepett: azt hogy képzeli, hogy másoknak nem lehetnek jogos igényeik, csak neki és mindenki csak olyat csináljon, ami neki tetszik "mert az a jó" - és mindenkinek azt kell szeretni. Az erőszakosságával együtt egy kicsit kellemetlen és terhes volt.
Az egyáltalán nem érdekelte, az nem számított: én mit akarok, mit gondolok a dolgokról. Megpróbáltam leszerelni azzal, hogy sajnálom de vannak más követelmények is, amiknek eleget kell tennie egy háznak és nekem is és nekem most az fontosabb - erre persze tűzbe jött, hogy azok ott a gonosz elnyomó hatalom mert nem engedik hogy az ember azt csináljon amit akar! Én meg csak néztem erre is - nekem addig ott még mindent megengedtek, ő volt az, aki nem akarta megengedni, hogy azt csináljam, amit én akarok. Mert szerinte ez lett volna a szabadság maga - szemben azzal az elnyomó hatalommal ott. Ahogy az egész kinézett: ő arra akart rávenni, uszítani engem, hogy én harcoljak helyette az ő eszményeiért, azok ott a hétfejű sárkány és én igenis menjek neki és győzzem le, vágjam le mind a hét fejét és utána vegyem őt feleségül és építsek neki olyan kacsalábon forgó palotákat, ami neki kell. Én kicsit túlzónak éreztem az elvárásait. Extrémnek. Az csak most jutott így eszembe: talán úgy gondolta, hogy ő az a felsőbb hatalom, ami kinyilatkoztatja nekem a dolgokat, mint valami istenség - később tényleg hivatkozott rá nyíltan, hogy ő magasabb igazságokat közvetít, sőt: látványos drámai szerepjátékban magára vette először valamiféle istenség papjának, földi rendfentartójának a szerepét, azután egy másik szerepjátékban még isten prófétájának a szerepét is - és alighanem a mai napig is annak hiszi magát.
Archaikus
A műszaki és természettudományok közül is speciálisan a geometria volt az, amiben a nő szerint a Férfias Elnyomó Hatalom leginkább megtestesült. Már a legelső találkozásunkkor kinyilatkoztatta. Csak ez annyira meredek és értelmetlen volt, hogy én figyelmen kívül hagytam.
2013. május 25.
Bal, jobb
A transzperszonális nő morgott és ugatott, mint egy kutya. A kapcsolatunk második fele pedig azzal kezdődött, hogy decsekedett: ő hogy bűvölt és hódított a behízelgő hangjával. Velem nem azon a hangon beszélt. Én a Rossz voltam, az Ellenség - velem úgy is beszélt. És gyakorlatilag folyamatosan fizikai agresszióval fenyegetett. Meggyőződése volt: a hozzám hasonlókat fenyegetni kell, az ilyennel úgy kell kommunikálni is, úgy kell vele közölni, mit akarnak tőle. És mert ez volt a jó nőies és jobb agyféltekés kommunikáció: nem értelmesen közölte a mondandóját, hanem érzelmekre akart odahatni.
Az értelmet az képviselte, hogy rendszeresen egzotikus és misztikus vallásos hagyományokra hivatkozott -olyankor, amikor követelt tőlem valamit: azt, hogy úgy viselkedjem, ahogy az abban az eszmerendszerben meg van mondva. Folyamatosan állatiasan agresszív volt velem és fenyegetett - mert az volt a jó nőies jobb agyféltekés érzelmes és logikátlan viselkedés -, de ugyanakkor nem tűrhette, ha én fenyegetve éreztem magam.
Az értelmet az képviselte, hogy rendszeresen egzotikus és misztikus vallásos hagyományokra hivatkozott -olyankor, amikor követelt tőlem valamit: azt, hogy úgy viselkedjem, ahogy az abban az eszmerendszerben meg van mondva. Folyamatosan állatiasan agresszív volt velem és fenyegetett - mert az volt a jó nőies jobb agyféltekés érzelmes és logikátlan viselkedés -, de ugyanakkor nem tűrhette, ha én fenyegetve éreztem magam.
A nőies nő
Azok a jelentések, amit egyesek hozzákapcsolnak egy-egy fizikai jelenséghez vagy/és saját érzelmi állapotukhoz, a megélt élményhez, a tudatban eleve adott tudattartalmak - tárgyias és időtlen tudattartalmak. (Egyeseknek csak puszta szavak, absztrakt jelszekvenciák - amiknek azután önkényesen lehet a pillanatnyi igények szerint egyéb jelentéseket, tartalmakat tulajdonítani.) Általában azzal találkoztam és találkozom, hogy ezek a jelentések nem korábban megélt élmények, érzelmek.
Viszont vannak emberek, akiknek az normális, hogy egy-egy helyzetben megélt érzelmeik, élményeik ilyen tárgyias és időtlen dologgá kövesednek, pl. az érzelmi viszonyulásuk egy konkrét személyhez, azok az érzelmek, amit egyszer megéltek - és azután bárki kicsit is hasonló személy azt jelenti nekik. A nőnek például valami baja volt építészekkel, mérnökökkel már akkor, amikor én először találkoztam vele, és én akkor azokat a megkövesedett érzelmeket jelentettem neki. Sőt, férfiakkal is valami baja volt, annyira bizarrul, hogy a kapcsolatunk végén értettem meg, hogy neki minden férfival baja van - azért is csak a kapcsolatunk végén, mert férfiak soha szóba sem kerülhettek kettőnk között. Az első két alkalommal fura dolgokat mondott arról, hogy a műszaki és természettudományok a bal agyfélteke és az a férfias elnyomó hatalom az azt jelenti és ez meg a nőies gondolkodás: a dolgok jelek és mindennek jelentése van, de azután nem volt szó soha férfiakról, nem lehetett. Hús-vér férfiakról pláne. A végén én nagyon el akartam mondani egy-két dolgot, akkor zúdult rám újra a nő, azaz arra a férfiemberre, akiről én beszéltem és általában férfiakra - kezdte megint a férfias elnyomó hatalom szöveget. Akkor "döbbentem rá", hogy ennek minden férfival baja van, az sem érdekli, kicsoda, milyen ember és mit csinált, hogyan viselkedett, hogyan szokott: helyből férfias elnyomó hatalom. És azok után volt képes ezzel előállni újra, amiket ő művelt velem. Az erőszakos követelőzései után, az agresszivitása és erőszakoskodása után: ha nem csinálom amit követel akkor ő megbüntet!
Nála elnyomóbb és hatalmaskodóbb személlyel életemben nemigen találkoztam - ahhoz képest is el voltam képedve: kit akar ő azzal vádolni. Egy olyan embert, aki férfi létére és a macsó megjelenésével együtt kifejezetten anyáskodón törődött a tanítványai munkájával vagy inkább bábáskodott. Egyszer egy rossz pillanatában goromba volt és butaságot mondott, ami engem korábbi eseményekre is emlékeztetett. Nekem érzelmeket nem jelentett, amit tett, de a viselkedése fölidézett korábbi rossz tapasztalatokat. És önmagában is ijesztő volt. Olyat mondott, aminek az adott helyzetben nem volt semmi értelme, nem arra reagált, amit én mondtam, hanem valamire, amire ő gondolt - fogalmam sincs, mire. Egy paranoid reakció volt a részéről. (Pontosabban a borderline személyiségekre jellemző projektív identifikáció) Nagyon megijedtem. Bíztam benne, hogy nála ez csak alkalmi megnyilvánulás volt, nem lesz belőle szisztéma, nem valaki mással fog beszélgetni helyettem a jelenlétemben. Azért megijedtem nagyon. Erről akartam beszélni a nőnek. Odáig nem jutottam el, hogy a konkrét eseményt elmondhattam volna és ő azt tényleg fölfogta volna. Sziszifuszi vállalkozás volt megkísérelni is elmondani neki egy ilyen bonyolult eseményt - de én azért szerettem volna. Nem akart róla tudni. Őt csak a férfias elnyomó hatalom érdekelte.
Viszont vannak emberek, akiknek az normális, hogy egy-egy helyzetben megélt érzelmeik, élményeik ilyen tárgyias és időtlen dologgá kövesednek, pl. az érzelmi viszonyulásuk egy konkrét személyhez, azok az érzelmek, amit egyszer megéltek - és azután bárki kicsit is hasonló személy azt jelenti nekik. A nőnek például valami baja volt építészekkel, mérnökökkel már akkor, amikor én először találkoztam vele, és én akkor azokat a megkövesedett érzelmeket jelentettem neki. Sőt, férfiakkal is valami baja volt, annyira bizarrul, hogy a kapcsolatunk végén értettem meg, hogy neki minden férfival baja van - azért is csak a kapcsolatunk végén, mert férfiak soha szóba sem kerülhettek kettőnk között. Az első két alkalommal fura dolgokat mondott arról, hogy a műszaki és természettudományok a bal agyfélteke és az a férfias elnyomó hatalom az azt jelenti és ez meg a nőies gondolkodás: a dolgok jelek és mindennek jelentése van, de azután nem volt szó soha férfiakról, nem lehetett. Hús-vér férfiakról pláne. A végén én nagyon el akartam mondani egy-két dolgot, akkor zúdult rám újra a nő, azaz arra a férfiemberre, akiről én beszéltem és általában férfiakra - kezdte megint a férfias elnyomó hatalom szöveget. Akkor "döbbentem rá", hogy ennek minden férfival baja van, az sem érdekli, kicsoda, milyen ember és mit csinált, hogyan viselkedett, hogyan szokott: helyből férfias elnyomó hatalom. És azok után volt képes ezzel előállni újra, amiket ő művelt velem. Az erőszakos követelőzései után, az agresszivitása és erőszakoskodása után: ha nem csinálom amit követel akkor ő megbüntet!
Nála elnyomóbb és hatalmaskodóbb személlyel életemben nemigen találkoztam - ahhoz képest is el voltam képedve: kit akar ő azzal vádolni. Egy olyan embert, aki férfi létére és a macsó megjelenésével együtt kifejezetten anyáskodón törődött a tanítványai munkájával vagy inkább bábáskodott. Egyszer egy rossz pillanatában goromba volt és butaságot mondott, ami engem korábbi eseményekre is emlékeztetett. Nekem érzelmeket nem jelentett, amit tett, de a viselkedése fölidézett korábbi rossz tapasztalatokat. És önmagában is ijesztő volt. Olyat mondott, aminek az adott helyzetben nem volt semmi értelme, nem arra reagált, amit én mondtam, hanem valamire, amire ő gondolt - fogalmam sincs, mire. Egy paranoid reakció volt a részéről. (Pontosabban a borderline személyiségekre jellemző projektív identifikáció) Nagyon megijedtem. Bíztam benne, hogy nála ez csak alkalmi megnyilvánulás volt, nem lesz belőle szisztéma, nem valaki mással fog beszélgetni helyettem a jelenlétemben. Azért megijedtem nagyon. Erről akartam beszélni a nőnek. Odáig nem jutottam el, hogy a konkrét eseményt elmondhattam volna és ő azt tényleg fölfogta volna. Sziszifuszi vállalkozás volt megkísérelni is elmondani neki egy ilyen bonyolult eseményt - de én azért szerettem volna. Nem akart róla tudni. Őt csak a férfias elnyomó hatalom érdekelte.
2013. május 22.
A minden és a semmi
Neki a valami ott kezdődött, hogy mindent adjanak, ami neki kell. Nem praktikus, hanem logikai okból kezdődött ott: nem tudott különbséget tenni, neki csak a szélsőségek voltak.
Neki a valami ott kezdődött, hogy hívják meg legalább egypárszor legalább egy-egy menő buliba vagy külföldi utazásra, hívja meg a másik ember lakni a saját lakásába (és még azon kívül hívja, vigye magával bulikba, utazásokra), több hónapon át rendszeresen élelmezze és szolgálja ki, de az ő magas igényei szerint! Ilyen dolgokat elvárt, követelt - és el is fogadott másoktól. Ezen kivül tetszettek még neki mások különleges és menő vagyontárgyai, rinyált, sóhajtozott még azon is: mit kéne birtokolni, ami kell mert az kell az menő - úgyhogy lehet, szívesen elfogadott értékes és különleges ajándéktárgyakat, tárgyias javakat is. Erről ugyan nem nagyon lehetett tudni akkoriban. (Arról igen, hogy nőktől elvárta, hogy ilyen módon is gondoskodjanak róla: ők adjanak neki ruhaneműt, vegyenek vagy készítsenek neki olyat, menjenek el vele vásárolni - a nővérének volt ez a dolga. És el lehetett képzelni, hogy más tárgyias dolgokat is szívesen fogadna el nőktől: neki azt is nők adják.)
És az is semmi lett volna, ha valaki csak egyszer ad neki valamit vagy egyszer-kétszer. De semmi volt az is, ha neki az nem volt elég, az ő igényeihez képest kevés volt. Semmi lett volna az is, ha egy átlagember meghívja akár lakni is a saját szerény átlaglakásába és az átlaglehetőségei szerint gondoskodik róla - de nem ad neki különleges dolgokat, nem hívja-viszi olyan bulikba, olyan társaságba, nem teszi azt neki lehetővé. Mert az nem jelent semmit, neki abból nincs haszna: amilyen neki kellett.
Neki a valami ott kezdődött, hogy az, aki adja, az valaki is legyen: aki azokból az anyagi javakból feltűnően sokat birtokol és fogyaszt, látványosan sok van neki - azért is vonzó a szemében. És adja! Olyan exkluzív dolgokat, amiket más nem is igen tudhat megadni, mert másnak az nincs. Olyan anyagias dolgokat.
Neki a valami ott kezdődött, hogy hívják meg legalább egypárszor legalább egy-egy menő buliba vagy külföldi utazásra, hívja meg a másik ember lakni a saját lakásába (és még azon kívül hívja, vigye magával bulikba, utazásokra), több hónapon át rendszeresen élelmezze és szolgálja ki, de az ő magas igényei szerint! Ilyen dolgokat elvárt, követelt - és el is fogadott másoktól. Ezen kivül tetszettek még neki mások különleges és menő vagyontárgyai, rinyált, sóhajtozott még azon is: mit kéne birtokolni, ami kell mert az kell az menő - úgyhogy lehet, szívesen elfogadott értékes és különleges ajándéktárgyakat, tárgyias javakat is. Erről ugyan nem nagyon lehetett tudni akkoriban. (Arról igen, hogy nőktől elvárta, hogy ilyen módon is gondoskodjanak róla: ők adjanak neki ruhaneműt, vegyenek vagy készítsenek neki olyat, menjenek el vele vásárolni - a nővérének volt ez a dolga. És el lehetett képzelni, hogy más tárgyias dolgokat is szívesen fogadna el nőktől: neki azt is nők adják.)
És az is semmi lett volna, ha valaki csak egyszer ad neki valamit vagy egyszer-kétszer. De semmi volt az is, ha neki az nem volt elég, az ő igényeihez képest kevés volt. Semmi lett volna az is, ha egy átlagember meghívja akár lakni is a saját szerény átlaglakásába és az átlaglehetőségei szerint gondoskodik róla - de nem ad neki különleges dolgokat, nem hívja-viszi olyan bulikba, olyan társaságba, nem teszi azt neki lehetővé. Mert az nem jelent semmit, neki abból nincs haszna: amilyen neki kellett.
Neki a valami ott kezdődött, hogy az, aki adja, az valaki is legyen: aki azokból az anyagi javakból feltűnően sokat birtokol és fogyaszt, látványosan sok van neki - azért is vonzó a szemében. És adja! Olyan exkluzív dolgokat, amiket más nem is igen tudhat megadni, mert másnak az nincs. Olyan anyagias dolgokat.
És haragudott rám, mert én semmit nem adtam ami neki kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)