A második találkozásunk. A zavaros, zagyva kinyilatkoztatások "fóbiáról" és depresszióról és a bűnről ami a megátalkodottság: ha valaki helyből és azonnal (és még visszamenőleg is!) nem engedelmeskedik, nem olyan, amilyennek lenni kell, és nem azt csinálja, amit kell! - és nekem ez a sok bűnöm kell legyen! Azért, mert a Műegyetem építészkarán tanulni rossz és bűnös dolog és aki ott tanul, annak ezek a bűnei kell legyenek! És az is, hogy én mérnökhallgató voltam, az is "megátalkodottság" volt. És megátalkodott bűnösség - amiért engem büntetni kellett volna...
De bűnös megátalkodottság volt az is, hogy nem olyan érzelmeim vannak, amilyennek lenni kell és nem szeretem, ha fenyegetnek, az ő fenyegetőzése és agressziója sem olyan reakciót váltott ki belőlem, az előző "beszélgetés" során, amilyet kellene. Azt is sejteni lehetett, mit várt el: nekem viszonzásképp kedveskednem kellett volna, és rajongó szeretetet érezni iránta. Csak megdöbbentem. Látta, hogy nem tetszik nekem a fenyegetőzése és agresszivitása: nem tetszésnyilvánítással reagáltam rá. Neki ez nem tetszett, észrevételezte mint helytelen, "bűnös" reakciót - és utána még magyarázta: az miért bűn! Az én reakcióm az ő fenyegetőzéseire (hogy nekem nem tetszett, nem rajongtam érte) miért volt helytelen és bűnös érzelmi reakció. És megátalkodottság! Aztán még a megátalkodottságot is megmagyarázta, és hogy kik a megátalkodott bűnösök...
Például én, még azért is, mert a Műegyetemen tanulok - és ezért kötelességem lenne fóbiásnak is lenni és engedelmeskedni neki és úgy érezni és produkálni azt a fóbiát, ahogy ő azt megmondja! - és már előtte is egy másik mérnöki karon tanultam!
És még azért is, mert az érzelmi életem se olyan, amilyennek lenni kell, és nem tetszik nekem, ha fenyegetnek - és nem azokat az érzelmi reakciókat produkálom agresszív barmok fenyegetőzéseire, amiket kell: amit ő elvár. (Pl. ha fenyegetnek és a megkínzásomról és lemészárlásomról fantáziálnak, az nekem tetsszen!) Hanem én olyan bűnös érzelmeket produkálok, amik a zsidóknak szoktak lenni! És ezek zsidó érzelmek - és vegyem tudomásul, hogy ez is bűn, hogy nekem zsidó érzelmeim vannak, ezek azért bűnös érzelmek! És az én reakciómat: azt, hogy nem tetszett nekem az ő agresszivitása, és nem akartam megengedni sem a fizikai bántalmazást, még pl. konkrétan "depressziónak" minősítette (még azon kívül, hogy ha valakinek nem tetszik a fenyegetés és agresszió, és rosszul érzi magát attól és nem akarja megengedni, az zsidó reakció!) és magyarázta: az egy bűnös érzelem! És miért: azért, mert megátalkodottság! és az a bűn! És azért, mert a "depressziót" (ami az, hogy ha zsidókat fenyegetnek és meg akarnak ölni, nekik ez nem tetszik...) már a középkorban is egy súlyos bűnnek tartották, és az a kereszténységben is egy súlyos bűn!
Ehhez képest a kereszténységet és pl. a katolikus egyházat is ugyanúgy utálta, mint a zsidókat - megvolt az összefüggés: a katolikusok is a zsidók Istenét imádják, és az a "rossz isten". (De a katolikus egyház középkori és újkori antiszemitizmusa azért tetszett neki.) És aktuálisan is az számít bűnnek, ami már a középkori kereszténységben is...
Nem értettem azt se: nekem, aki meg se vagyok keresztelve, és már a szüleimet is ateistának nevelték, mi a fasz közöm van ahhoz, hogy a középkori keresztények mit tartottak bűnös érzelemnek - és ő hogy jön ahhoz, hogy azt követelje: nekem olyan érzelmek miatt legyen bűntudatom? (És ha hívő keresztény lennék, végképp nem ő lenne illetékes eldönteni: melyik érzelmem bűnös és melyik nem.) De miután nagyon kinyilatkoztatta: ha valaki meglepődik és értetlenkedik az ő irracionalitásán és agresszióján, az egy olyan bűn, ami már a középkorban is az volt, és csak az számít! inkább nem értetlenkedtem. Nem értettem azt se: az miért baj és "megátalkodottság", ha valaki a műszaki felsőoktatásban tanul - de ez már döbbenetet és értetlenkedést sem váltott ki belőlem. (Csak valami fásultságot, szomorúságot, reménytelenséget, a rossz minőségű kommunikáció.)
És ő aztán "magyarázta". Hogy a műszaki és természettudományok "férfias" tudományok és ezért lányoknak ilyet nem szabad tanulni! És "zsidó tudományok" és ezért fóbiásnak kell lenni tőle!
II.
Azt is részletesen (és iszonyú zavarosan) elmagyarázta: hogyan kell "érezni" a fóbiát - direkt amiatt, mert az építészkaron tanulok, ennek milyen "fóbiát" kell okozni, és azt hogyan kell "érezni: mire kell gondolni egy "fóbiásnak". (Egy fóbiás építészhallgatónak - és az építészhallgatónak mind olyannak kell lenni!) Azt az építészfóbiát úgy kell érezni, hogy arra kell gondolni, hogy üldöznek és le akarnak gyilkolni és mindenki milyen gonosz és agresszív (vadidegen emberek pl. az utcán, közlekedés közben) és milyen gonoszul is néznek! És biztosan le akarnak gyilkolni!
Mondtam: amerre én járok, ott én nem ilyen emberekkel szoktam találkozni, inkább néha még idegenek is kedvesen rám mosolyognak. (Még azt is mondtam, hogy például nemrég egy vadidegen nő mosolygott rám.) Mire ő: hááh! húh mindenki engem bámul! (ő így interpretálta azt, amit mondtam: én inkább kedves emberekkel szoktam találkozni) húú! hú vajon miért?! rosszul gomboltam a ruhámat? vagy kormos az orrom? (Ezt szinte viccelődve mondta.) Én meg kicsit nevetgéltem, mondtam, hát igen, olyat is észrevettem, hogy megbámulnak néha, főleg férfiak, de úgy vettem észre, ők inkább a mellemet bámulják. Mondtam: először zavart is, de hát ezek ilyenek. Mire kirobbant a nőből: ja-a persze! arra kell gondolni hogy őrült nők akarnak késsel legyilkolni!
És ez már a második alkalom volt, hogy a női mellről az én testem elleni véres agresszió jutott eszébe.
És ez az egész agyrém valahogy összefüggött az "építészfóbiával" is. És az egész úgy, ahogy volt: hogy nekem női mellem van és azt észre lehet venni! és az építészkaron tanulok és az bűn! és még nem is olyan érzelmeket produkálok, amilyeneket kell! (az építészfóbiát például) megátalkodottság is volt, ami a bűn! (És már a középkorban is annak tartották!) És az is bűn és megátalkodottság volt nyilván, hogy én másokból sem olyan (és csak olyan!) indulatokat váltok ki, mint kéne, és általában nem szoktak vadidegen emberek "gonoszul nézni" és legyilkolni akarni. (Az meg pláne mindennek a teteje, hogy vadidegen nők negédeskednek velem, a pasik meg a mellemet bámulják!)
És aztán még magyarázta, hogy az építész az csak férfi lehet és Makovecz, azért, mert fasz formájú házakat kell tervezni, mert az a jó! és mindenkinek olyan házakat kell tervezni, mert az szimbólum! És azzal vádolt mint bűnnel, hogy biztosan transzszexuális vagyok és "férfi akarok lenni" - mert az, hogy az építészkaron tanulok, az azt jelenti! Mert az férfias foglalkozás és nők nem lehetnek építészek az nem normális! (És például így akkor meg volt magyarázva az is: nekem miért nem lehetne női mellem, és miért bűn, ha férfiak nőnek hisznek, mert női testem van, és úgy néznek rám, mint nőre - ahelyett, hogy úgy néznének rám, mint transzszexuális zsidó építészhallgatóra.)
Alaposan ki lett hangsúlyozva a női mell, mint téma. (Ő beszélt róla először, a sajátjáról - miután arról fantáziált: ki ellen milyen agressziót kéne elkövetni. Ez fölizgatta, saját teste és szexualitása "jutott eszébe" róla - bezzeg ő így reagált az agresszióra és zsidók lemészárlására! Aztán újra: engem meg kéne verni, mert én nem vagyok olyan nőideál, mint ő bezzeg! És nem izgultam az ő fantáziáira... És ennek a mocskos szadista "procedúrának" is a női mell volt a középpontjába állítva.) Ezek után feltűnt: hogy igyekszik fizikailag is hangsúlyozni ezt a "testrészét".
Úgy is, mint a "tökéletes nő". És a "női szexualitást" is úgy kell megélni, ahogy ő: ő nem "depressziós" lesz attól, ha zsidókat gyilkolnak, őt ez fölizgatja! (És nyilván ez a Tökéletes Nemi Identitás lényege. Fizikailag meg azt úgy kell hangsúlyozni, hogy az ember azokat a testtájait hangsúlyozza, ahol ő az izgalmakat érzi, amikor zsidókat mészárolnak. De legalábbis olyan embereket, akiknek a nemisége nem olyan kifogástalan, mint az övé bezzeg.)
De bűnös megátalkodottság volt az is, hogy nem olyan érzelmeim vannak, amilyennek lenni kell és nem szeretem, ha fenyegetnek, az ő fenyegetőzése és agressziója sem olyan reakciót váltott ki belőlem, az előző "beszélgetés" során, amilyet kellene. Azt is sejteni lehetett, mit várt el: nekem viszonzásképp kedveskednem kellett volna, és rajongó szeretetet érezni iránta. Csak megdöbbentem. Látta, hogy nem tetszik nekem a fenyegetőzése és agresszivitása: nem tetszésnyilvánítással reagáltam rá. Neki ez nem tetszett, észrevételezte mint helytelen, "bűnös" reakciót - és utána még magyarázta: az miért bűn! Az én reakcióm az ő fenyegetőzéseire (hogy nekem nem tetszett, nem rajongtam érte) miért volt helytelen és bűnös érzelmi reakció. És megátalkodottság! Aztán még a megátalkodottságot is megmagyarázta, és hogy kik a megátalkodott bűnösök...
Például én, még azért is, mert a Műegyetemen tanulok - és ezért kötelességem lenne fóbiásnak is lenni és engedelmeskedni neki és úgy érezni és produkálni azt a fóbiát, ahogy ő azt megmondja! - és már előtte is egy másik mérnöki karon tanultam!
És még azért is, mert az érzelmi életem se olyan, amilyennek lenni kell, és nem tetszik nekem, ha fenyegetnek - és nem azokat az érzelmi reakciókat produkálom agresszív barmok fenyegetőzéseire, amiket kell: amit ő elvár. (Pl. ha fenyegetnek és a megkínzásomról és lemészárlásomról fantáziálnak, az nekem tetsszen!) Hanem én olyan bűnös érzelmeket produkálok, amik a zsidóknak szoktak lenni! És ezek zsidó érzelmek - és vegyem tudomásul, hogy ez is bűn, hogy nekem zsidó érzelmeim vannak, ezek azért bűnös érzelmek! És az én reakciómat: azt, hogy nem tetszett nekem az ő agresszivitása, és nem akartam megengedni sem a fizikai bántalmazást, még pl. konkrétan "depressziónak" minősítette (még azon kívül, hogy ha valakinek nem tetszik a fenyegetés és agresszió, és rosszul érzi magát attól és nem akarja megengedni, az zsidó reakció!) és magyarázta: az egy bűnös érzelem! És miért: azért, mert megátalkodottság! és az a bűn! És azért, mert a "depressziót" (ami az, hogy ha zsidókat fenyegetnek és meg akarnak ölni, nekik ez nem tetszik...) már a középkorban is egy súlyos bűnnek tartották, és az a kereszténységben is egy súlyos bűn!
Ehhez képest a kereszténységet és pl. a katolikus egyházat is ugyanúgy utálta, mint a zsidókat - megvolt az összefüggés: a katolikusok is a zsidók Istenét imádják, és az a "rossz isten". (De a katolikus egyház középkori és újkori antiszemitizmusa azért tetszett neki.) És aktuálisan is az számít bűnnek, ami már a középkori kereszténységben is...
Nem értettem azt se: nekem, aki meg se vagyok keresztelve, és már a szüleimet is ateistának nevelték, mi a fasz közöm van ahhoz, hogy a középkori keresztények mit tartottak bűnös érzelemnek - és ő hogy jön ahhoz, hogy azt követelje: nekem olyan érzelmek miatt legyen bűntudatom? (És ha hívő keresztény lennék, végképp nem ő lenne illetékes eldönteni: melyik érzelmem bűnös és melyik nem.) De miután nagyon kinyilatkoztatta: ha valaki meglepődik és értetlenkedik az ő irracionalitásán és agresszióján, az egy olyan bűn, ami már a középkorban is az volt, és csak az számít! inkább nem értetlenkedtem. Nem értettem azt se: az miért baj és "megátalkodottság", ha valaki a műszaki felsőoktatásban tanul - de ez már döbbenetet és értetlenkedést sem váltott ki belőlem. (Csak valami fásultságot, szomorúságot, reménytelenséget, a rossz minőségű kommunikáció.)
És ő aztán "magyarázta". Hogy a műszaki és természettudományok "férfias" tudományok és ezért lányoknak ilyet nem szabad tanulni! És "zsidó tudományok" és ezért fóbiásnak kell lenni tőle!
II.
Azt is részletesen (és iszonyú zavarosan) elmagyarázta: hogyan kell "érezni" a fóbiát - direkt amiatt, mert az építészkaron tanulok, ennek milyen "fóbiát" kell okozni, és azt hogyan kell "érezni: mire kell gondolni egy "fóbiásnak". (Egy fóbiás építészhallgatónak - és az építészhallgatónak mind olyannak kell lenni!) Azt az építészfóbiát úgy kell érezni, hogy arra kell gondolni, hogy üldöznek és le akarnak gyilkolni és mindenki milyen gonosz és agresszív (vadidegen emberek pl. az utcán, közlekedés közben) és milyen gonoszul is néznek! És biztosan le akarnak gyilkolni!
Mondtam: amerre én járok, ott én nem ilyen emberekkel szoktam találkozni, inkább néha még idegenek is kedvesen rám mosolyognak. (Még azt is mondtam, hogy például nemrég egy vadidegen nő mosolygott rám.) Mire ő: hááh! húh mindenki engem bámul! (ő így interpretálta azt, amit mondtam: én inkább kedves emberekkel szoktam találkozni) húú! hú vajon miért?! rosszul gomboltam a ruhámat? vagy kormos az orrom? (Ezt szinte viccelődve mondta.) Én meg kicsit nevetgéltem, mondtam, hát igen, olyat is észrevettem, hogy megbámulnak néha, főleg férfiak, de úgy vettem észre, ők inkább a mellemet bámulják. Mondtam: először zavart is, de hát ezek ilyenek. Mire kirobbant a nőből: ja-a persze! arra kell gondolni hogy őrült nők akarnak késsel legyilkolni!
És ez már a második alkalom volt, hogy a női mellről az én testem elleni véres agresszió jutott eszébe.
És ez az egész agyrém valahogy összefüggött az "építészfóbiával" is. És az egész úgy, ahogy volt: hogy nekem női mellem van és azt észre lehet venni! és az építészkaron tanulok és az bűn! és még nem is olyan érzelmeket produkálok, amilyeneket kell! (az építészfóbiát például) megátalkodottság is volt, ami a bűn! (És már a középkorban is annak tartották!) És az is bűn és megátalkodottság volt nyilván, hogy én másokból sem olyan (és csak olyan!) indulatokat váltok ki, mint kéne, és általában nem szoktak vadidegen emberek "gonoszul nézni" és legyilkolni akarni. (Az meg pláne mindennek a teteje, hogy vadidegen nők negédeskednek velem, a pasik meg a mellemet bámulják!)
És aztán még magyarázta, hogy az építész az csak férfi lehet és Makovecz, azért, mert fasz formájú házakat kell tervezni, mert az a jó! és mindenkinek olyan házakat kell tervezni, mert az szimbólum! És azzal vádolt mint bűnnel, hogy biztosan transzszexuális vagyok és "férfi akarok lenni" - mert az, hogy az építészkaron tanulok, az azt jelenti! Mert az férfias foglalkozás és nők nem lehetnek építészek az nem normális! (És például így akkor meg volt magyarázva az is: nekem miért nem lehetne női mellem, és miért bűn, ha férfiak nőnek hisznek, mert női testem van, és úgy néznek rám, mint nőre - ahelyett, hogy úgy néznének rám, mint transzszexuális zsidó építészhallgatóra.)
Alaposan ki lett hangsúlyozva a női mell, mint téma. (Ő beszélt róla először, a sajátjáról - miután arról fantáziált: ki ellen milyen agressziót kéne elkövetni. Ez fölizgatta, saját teste és szexualitása "jutott eszébe" róla - bezzeg ő így reagált az agresszióra és zsidók lemészárlására! Aztán újra: engem meg kéne verni, mert én nem vagyok olyan nőideál, mint ő bezzeg! És nem izgultam az ő fantáziáira... És ennek a mocskos szadista "procedúrának" is a női mell volt a középpontjába állítva.) Ezek után feltűnt: hogy igyekszik fizikailag is hangsúlyozni ezt a "testrészét".
Úgy is, mint a "tökéletes nő". És a "női szexualitást" is úgy kell megélni, ahogy ő: ő nem "depressziós" lesz attól, ha zsidókat gyilkolnak, őt ez fölizgatja! (És nyilván ez a Tökéletes Nemi Identitás lényege. Fizikailag meg azt úgy kell hangsúlyozni, hogy az ember azokat a testtájait hangsúlyozza, ahol ő az izgalmakat érzi, amikor zsidókat mészárolnak. De legalábbis olyan embereket, akiknek a nemisége nem olyan kifogástalan, mint az övé bezzeg.)