2013. november 8.

Ki kicsoda

Keresztény erények a lemondás az élvezetekről és az engedelmesség. Bántalmazók, akik megfosztják vagy meg akarják fosztani az áldozataikat elemi szükségletek kielégítésétől, ételtől, ivóvíztől, tisztálkodástól, emberi kapcsolatoktól, ugyanezeket az "erényeket" követelik.

Akinek nem tetszik a bántalmazó és nem akar neki engedelmeskedni az ezeket az erényeket nem akarja gyakorolni. Nem akar lemondani az élvezetekről! És nem akar engedelmeskedni! A nőnek akinek nem tetszik és nem elég jó a bántalmazó kapcsolat és a bántalmazó férfi ezek a bűnei vannak.

Ugyanezeket az erényeket követelik életmódguruk. Akinek nem elég jó egy bántalmazó kapcsolat és a bántalmazó, az ő értékrendjük ellen is vét. A jólnevelt és erkölcsös nőiességnek is ezek a legfőbb princípiumai: lemondás az élvezetekről és engedelmesség. Ezek voltak az erényei egy ismerősömnek is - és ő ettől volt önmaga szemében elismerésreméltón nőies nő. Ha megtudná, hogy engem egy "férfi" meg akart fosztani az ételtől és ivóvíztől is, rosszallaná - nem azt, amit az illető tett, hanem azt, hogy nekem az nem tetszett és nem engedelmeskedtem. Nem gyakoroltam azokat a nőies és keresztényi erényeket.

Ha egy nőnek nem elég jó a bántalmazó és a bántalmazó kapcsolat, nem akar engedelmeskedni és nem akar lemondani az élvezetekről az biztosan egyfolytában édességet zabál és piál és egyszerre három cigarettát szív és ötféle drogot és egyfolytában kamatyol mert arról az élvezetről se akar lemondani és hét feje van és tizenöt pinája hogy azt a sok élvezkedést mind el is tudja követni amiről nem akar lemondani. Karafiáth próbált ilyen nőt konstruálni - akinek az a bűne, hogy nem jó neki a bántalmazó férfi. Nem akar lemondani a tiltott élvezetekről és nem akar engedelmeskedni és nem is úgy öltözik ahogy kell. Megpróbálta kitalálni miféle bűnös élvezetekről nem akar lemondani az olyan nő. Ha valakit érdekelne, olvashatna beszámolókat fogvatartottak kínzásáról, fogolytáborok vagy terroristák túszainak életéről.

Ha egy nőnek nem elég jó a bántalmazó és a bántalmazó kapcsolat, nem akar engedelmeskedni és nem akar lemondani az élvezetekről az biztosan egyfolytában édességet zabál és piál és egyszerre három cigarettát szív és ötféle drogot és egyfolytában kamatyol mert arról az élvezetről se akar lemondani és hét feje van és tizenöt pinája hogy azt a sok élvezkedést mind el is tudja követni amiről nem akar lemondani. Karafiáth próbált ilyen nőket konstruálni. Megpróbálta elképzelni, miféle lehet az a nő aki nem tetszik a bántamazójának és nem elég jó neki egy bántalmazó.

(ki kicsoda)

A nő arról, hogy a zsidók hogy alkudoznak még Istennel is! Már nem is tudom mire mondta - nem is olyan dologra, ami alkudozás volt valóban. (A zsoltárok kerültek szóba; áradozott a Bibliáról én meg mondtam hogy én azt szoktam olvasni.) Olyan sok igazi alkudozás nincs a Bibliában. Ábrahám alkudozik: lealkudja az ötven igaz embert tízre.

(ki kicsoda)

Ahogy Németh Gábor buzgó kereszténynek igyekezett mutatkozni, Jónás Tamás meg... És én mondjam az ilyenek helyett: igen zsidó vagyok baszdmeg! és akkor mi van? nem tetszik?

2013. november 6.

(apróságok)

Föl volt háborodva azért is, mert hiába képzelt el nagy és különleges dolgokat, amik neki kellenének, mindig el lehet képzelni még nagyobbat; föl volt háborodva, mert azokból a javakból és körülményekből, amit kapni és birtokolni akart, el akart érni mint célt, még elképzelni se tudta a legnagyobbat - nemhogy elérni. Föl volt háborodva, mert még a képzeletével se tudta birtokba venni a legnagyobbat, a végtelent! Aztán megoldotta a problémát.

2013. november 5.

Negatív

Az az irodalmi faszság is: a mérnökhallgató lányok büdös zsidó kurvák mert zabálnak és basznak! És mert a zsidók akarnak mérnökök lenni mert ők gondolkodnak úgy! jó keresztények ajándékba kapják ami kell! Istentől kapják! Az erkölcsös polgári és keresztényi eszmék. Ami kell azt ajándékba kell kapni! Az ételek és a szex élvezete bűn! Valójában nem azoknak a bűnöknek a pozitív meglétéről szól - azt nem is lehet megmagyarázni, hogy az miért bűn, pedig sokan szeretnék.

Nem arról szól, amit magyaráznak: miért bűn. Csak arról: ha a másik ember "élvezeteket" akar és nem mond le róla az bűn! Bűn ha nem mond le az anyagi javairól mind, nem ad oda mindent, konkrét kézzelfogható anyagi javakat és más erőforrásait is mind: az idejét, munkaerejét, képességeit és azok hasznát. Mert ő akarja azt élvezni! És bűn ha nem jó neki a testi-lelki szenvedés és bántalmazás és olyan emberek társasága, akiknek a társaságában rosszul érzi magát - mert biztosan mást akar! Ebből a szempontból még az is lényegtelen, mit élvez valaki mások társaságában.

Csak abból az eszméből, hogy ami kell azt kapni kell ajándékba kell kapni és a jók azok akik az ajándékot kapják logikusan következik: nekik mások adják! mindenki mindent nekik adjon oda! mások ne kapjanak és ne is fogyasszanak és ne tartsanak meg maguknak semmit!

(Ugyanaz a "logika" gk megnyilvánulásaiban.)

(apróságok)

 Elég iszonyatos volt csak az is, amit az a barom művelt, azután a nő. És szinte elmondhatatlan az is. A "gondolkodásuk" betegessége miatt, amit aztán igyekeztek fizikailag is megvalósítani. És ehhez akkor még irodalomemberek erőszakoskodása. Önmagában csak az is iszonyatos: hogy képzelték. Elképesztő az a bunkóság, önzés, ostobaság és rosszindulat. Ha létezne a mitikus rossz, a Sátán valóban legalább három-négy kellene belőle, hogy fölérjen azzal a gonoszsággal és ostobasággal, egy nem lenne elég.

Nem felejtem el azokat a jelentéktelen kis részleteket, amiket megértettem és fontosak. Karácsony előtt az a nyafizás - az a modor, az a törleszkedés. És ugyanaz akkor, amikor elutazni készült valahova és azért nyafogott ugyanúgy: mondjuk azt hogy neki ajándékot kell nekünk hozni! A tárgyias téma mindkét esetben az ajándék volt, először azért nyafogott: mondjuk azt, hogy neki kell azt adni, hozni nekünk, azután azért, hogy ő szeret ajándékot kapni. Mindkét esetben olyan dologért nyafogott, ami fontos lehetett neki - és lényeges momentum volt az egész színjátékban. Kellett neki nagyon az is, hogy mondjuk azt - és kellett neki nagyon a lakás is, amit ajándékba akart kapni, illetve olyan lány akinek van olyan lakása/háza ami neki kell. Mindkét dolog központi eleme volt az egész éveken át tartó cirkusznak; ezek köré szerveződött az egész.

Ezek a kis jelentéktelen részletek - irodalomemberek nagy ködös fantáziálásáaihoz képest ki tudja miféle misztikus bűnökről!

2013. november 2.

Nőietlen

Rakovszky Zsuzsa szerint az olyan nő azért bűnös mert csak. Mert az ételfogyasztás bűn. A szex is bűn ha a nő azt élvezni akarja. És főleg az a bűn ha egy nő nem engedelmeskedik a főnököknek, a férfinak aki az ő gazdája és azoknak az idősebb nőknek akik azt követelik tőle. Karafiáth Orsolya elmélete szerint a nők akik ételt fogyasztanak mind dilisek. Bán Zsófia egymaga sokféle indokot fölhozott: miért bűn, ha egy nő ételt fogyaszt, miért rosszak a nők akik ételt fogyasztanak - egy a lényeg: ha a nő ételt fogyaszt és arra költi a jövedelmét az bűn, a nő jövedelme a férfit, az ő urát illeti, a nő aki nem adja oda a jövedelmét annak akit az illet: a férfinak és nem ad meg mindent ami a férfinak kell, tartozik azzal  és büntetést érdemel, azt, hogy a tartozás fejében elvegyék mindenét. (Ebbe a női test megcsonkítása, brutális és maradandó sérülést okozó fizikai bántalmazása is beletartozik; éppúgy mint az, hogy az olyan nőt ki kell rúgni munkhelyről, iskolából, bármilyen eszközzel megfosztani a lehetőségétől is, hogy emberi életet élhessen.)

Egy dolgot nem olvastam nőíróktól a nők ételfogyasztásával kapcsolatban. Javasolhatnám ezentúl azoknak a nőknek a buzizását is, akik ételt fogyasztanak és annak a hangoztatását és lelkes szépirodalmi bizonygatását: a nők akik ételt fogyasztanak és ételt akarnak fogyasztani mind buzinők mert az ételfogyasztás a férfiak privilégiuma és férfias viselkedés és tevékenység, enni csak a férfiaknak szabad, amelyik nő eszik az férfias tevékenységet gyakorol tehát nőietlen nő, amelyik nő olyat akar csinálni az biztosan férfi akar lenni vagy férfinak hiszi magát.

A nőies nők

Magyar feministák szerint (pl. Máthé Judit 'Mamika' szerint) ha egy nő nem úgy gondolkodik ahogy nőknek kell, nem olyan hülye a matematikához, és férfias tudományokat tanul és nő létére olyan foglalkozást akar ami nőknek tilos! és még nem is olyan nőiesen öltözik, ahogy kell és "nemi identitászavara" van (transgender, ami Mamika szerint egy nagyon súlyos deviancia) az legalábbis biztosan Asperger-szindrómás és még biztosan antiszociális személyiségzavara is van mert a kettő ugyanaz és előbb-utóbb lemészárolja az emberiséget.

Mert aki nem olyan hülye a matematikához amilyennek lenni kell és nem olyan nőiesen öltözik ahogy kell az azt jelenti! (Hogy aki nem olyan hülye a matematikához, amilyennek lenni kell és "férfias" tudományokat tanul és még nem is nőiesen öltözik, az biztosan közveszélyes terrorista! - mert Máthé Judit 'Mamika' ezt olvasta egy regényben.) Az igazi antiszociális személyiségzavaros férfiak és nők viselkedése pedig feministáink szerint a kívánatos, jó, olyannak kell lenni. (Például az olyan érzelmi élet, érzelmi reakciók a "jók". Meg az olyan életcélok. És az olyan szexualitás pláne.) Ez meg a magyar feminizmus. Ezeket a magukat feministának tituláló agyalágyult nőszemélyeket - akik föltehetően a "nőies gondolkodásukra" büszkék és azért nevezik magukat feministának - néha tényleg szívesen lemészárolnám. Egyelőre nem bántom őket. Nem is olvasom őket, elég volt belőlük egyszer. Majd még szeretnék rájuk visszatérni (mészárlás céljából), de most más dolgom van.

Undorító dolgok

Egyszer megmondhatná valaki azt is: miféle hazugságról, álomról vagy színlelésről kellene tudnom - a zaklatóm és a nő és az irodalomemberek hazugságain és színlelésein és "álmain" kívül. Ők tudtak színlelni és kihívóan, gátlástalanul hazudoztak. Hazudoztak merő rosszindulatból is és egyszerűen azért, mert azt élvezték - a nőnek fizikai élvezetet okozott. És az volt az ára, hogy ők az lehessenek akinek álmodják magukat. És kiélhessék az agresszív indulataikat. És ez volt az iszonyata annak ami történt. A hazugságaik. Az, hogy elpusztítanak, megnyomorítanak a hazugságaikkal - ezt akarták.

Ezzel kezdte: neki az kell hogy mindig az legyen amit ő kitalál és akar! Ezzel kezdte helyből, amikor még a másik lakásban meglátta a csomagjainkat és egyből "tudta": biztosan nem igaz amit én mondtam biztosan hazudtam mert az a sok cucc ott biztosan mind az enyém! Mert ő ezt hasraütésre kitalálta, mert neki ez kellett - mindig az, ami neki tetszett volna és mindig az tetszett volna neki, ha mások rosszak, bűnösök, alantasak és ő azért lenézheti a másik embert és bántalmazhatja, agresszív lehet.

Agresszíven undorodott lányoktól - és követelte. mondjuk meg neki miért kell azoktól a lányoktól undorodni! És faggatott: ismerem-e azokat akik őt érdeklik és amikor kiderült: nem ismerem azokat akiket kellene, tőlem is undorodott. Attól kezdve bármit tettem, bármit mondtam, fölényeskedőn undorodott. De azért tőlem akarta megkapni, ami neki kell. És panaszkodott és siránkozott: neki is kell barátnő mert másoknak is van de ő nem talál olyan lányt aki megfelel az igényeinek! Azután találkozott azzal a lánnyal aki bezzeg pont megfelelt volna az igényeinek és meg is hívta őt egy külföldi utazásra - és meg volt sértődve, mert tőlünk, a lakótársaitól nem kapja meg ugyanazt! És rám haragudott, ijesztően fenyegetően. Napokig vagy talán hetekig szóba sem állt senkivel. Amikor újra megszólalt arról példálózott: ő szeret sokat utazni és még többet szeretne mert ő utálja azokat akik nem mennek soha sehova amikor az nem is kerül pénzbe.

Azt is megmondta, hova akar utazni. És ő másra nem költ, ennivalóra sem, ő azon spórol! Már csak a lakbérét kellene megspórolni! Mondtuk: költözzön be a kollégiumba. Fölháborodott: az közönséges és az nem anyagi függetlenség, mert azért tanulni kell! Utána elkezdett velem az étel miatt cirkuszolni. Először azért háborodott föl: ne adjak neki enni akkor se ha ő megkívánja és kéri mert ő nem akarja más kenyerét enni, önellátó akar lenni de ha én adok neki ha megkívánja akkor nem tud az lenni! Utána nem vettem egy egész rozskenyeret, csak egy kis kalácsot. Akkor az volt a baja: egyesek kalácsot esznek és neki nincs mit enni! Azután cirkuszolt azok miatt az ételek miatt, amiket otthonról vittem.

Rendszeresen megtiltotta másoknak, hogy fogyasszanak valamilyen ételből. Ahányszor mások leültek enni, mindig arról papolt: mit nem szabad enni. Az az étel amivel én kínáltam másokat mindig undorító volt és abból senkinek nem volt szabad enni. Dávid-csillag alakú sütemény undorító mert zsidó! A diós kalács undorító mert több van belőle mint amennyit ő egyedül egyszerre meg tudna enni! Ha ő kenyeret akar enni akkor neki más nem kell és nem jó és én miért nem vittem kenyeret mert az én dolgom a kenyeret adni és ő azért tiltotta meg másoknak is hogy kenyeret vegyenek!

Erőszakosan követelte: ha ő valakiről vagy valamiről azt mondja hogy az undorító akkor mások is undorodjanak! És mocskolta azt a dolgot vagy személyt - hogy mindenki undorodjon! Ha ő megmondja hogy valami ehetetlen mert neki nem kell akkor abból mások se egyenek! Én voltam az egyetlen, aki fogyasztott a tiltott ételekből. Akkor nem tudta megakadályozni, de később bosszút állt érte.

Nemcsak önzésből és irigységből volt rögeszméje, hogy nekem az a bűnöm, hogy eszem.

Ő akart parancsolgatni, megmondani: mit szabad enni és mit NEM és kihívóan irracionális magyarázatokkal indokolta és követelte: mások úgy viselkedjenek! Én voltam az egyetlen, aki nem engedelmeskedett, én egyedül ettem a tiltott ételekből. Ez volt a dühe és bosszúvágya igazi oka. Az anyagi követelései is arról szóltak: én adjam azt a fizikai valóságot ami neki kell! Nem engedelmeskedtem, nem csináltam és nem adtam neki azt a fizikai valóságot, amit követelt. Mindig azért sértődött meg. Mindig volt köze ételhez. És mindig orális traumát akart okozni. Vagy azzal, hogy megfoszt másokat az ételtől, megtiltja, hogy mások egyenek, vagy azzal, hogy kényszerít másokat: egyenek meg olyan undorító ételt, amit nem kívánnak.

2013. október 31.

(keresztény logika)

Magyar szépirodalom. Hirdették és követelték: a nők teste undorító - és a nők is vegyék azt tudomásul, hogy a testük undorító! És mindenki vegye tudomásul!

Tipikus ez is. Nem privát véleményként nyilvánították ki: ők undorodnak a nőktől, az ilyen vagy olyan nőktől, nők ilyen vagy olyan testrészeitől vagy tulajdonságaitól. Azt hirdették nagyképűen, fölényeskedőn, harsányan hőbörögve: a nők teste undorító (ez a barom mutogatósember is így gondolja); az ilyen vagy olyan nők teste vagy bárilyen fizikai megnyilvánulása undorító (ha a nő élelmiszert fogyaszt: undorító! a nők szexuális élete: undorító! a nők bármilyen gesztusa, amivel az érzelmeiket fejezik ki: undorító!) - és erőszakosan követelték: ezt mindenki vegye tudomásul!

2013. október 30.

(fogalmaink)

Az erőszaknak azok a mítoszai amit a pszichoanalízis is ismer állítólag. Még mindig jobb, ha valaki beszél róla, verbalizálja ezeket, mintha fizikailag akarja megvalósítani - kvázi úgy kifejezni.

A nő meg az ő transzperszonális krízise. Sőt: a kereszténység és ami abból őt érdekelte - a keresztrefeszítés, a halálra kínzás mint konkrét fizikai esemény. Ő egy az egyben akarta csinálni ezeket. Valóban olyan indulatai voltak és olyan indíttatásai, hogy számára ennek volt tétje.

Nem tudom leírni az iszonyatot. Az ellenségességüket a fizikai valósággal szemben. Azt, hogy agyrémszerű elképzeléseik, ideáik voltak és helyből gyűlölték a fizikai valóságot, mert az nem az, ami nekik kell! (amit elképzeltek-kigondoltak előre és úgy követelték: mert annak kell lenni! és az "meg van ígérve") - és nem adja ami nekik kell. És ahogy kiélték a gyűlöletüket.

Nincs kifejezési formája magának ennek az iszonyatnak. Annak a gyűlöletnek sem. A kriminológia és a feminizmus tud róla beszélni - de mindkettőnek más nézőpontja van hozzá, mint annak, aki megélte, szemtől szembe.

2013. október 27.

(testek)

Eddig nem is gondoltam rá: akiktől idegen az a beteges agresszió, ami arra a baromra és H-ra is jellemző volt (utóbbi mint "pszichológus" produkálta!), és még nem is láttak ilyet közelről, másra érezhetik magukat "ugyanolyan kényszeresen" késztetve - nagyjából az ellenkezőjére, és hihetik: az is ugyanolyan kényszer és determináció, mint állaték "kényszeres" agresszivitása, rosszindulata, bosszúvágya, indulatkitörései...

Akik meg valóban betegesen rosszindulatúak, azok szeretik a "kényszeres" indulataikat, pl. idegengyűlöletüket vagy a nők elleni erőszakot biológiai okokkal indokolni - a nőkkel azt kell csinálni, mert arra valók! az idegent gyűlölni kell és elpusztítani akarni és elvenni amije van mert ez a természetes! Amit a másik emberrel "muszáj" elkövetni, az mindig: "természetes" - sőt biológiai kényszer. (Bónusz: nőkkel, női testekkel azt azért muszáj elkövetni, mert "ő akarja", direkt kényszeríti az elkövetőt! Irodalmárok már be sem érik azzal, hogy a nő "provokál"! Sokkal progresszívebbet találtak ki - el lehet képzelni, milyen (feminista!) inspirációk nyomán... Már arról fantáziáltak és azt bizonygatták: ha a nőt bántalmazzák, akkor azt a nő akarja! az elkövetőt valósággal "kényszeríti" erre - bűncselekmények elkövetésére: olyanokra "kényszerítik" az elkövetőt, hogy az félholtra verje őket, és az eszméletlenre vert nőt aztán még megerőszakolja. És annyira nagyon értenek a bántalmazók "kényszerítéséhez", hogy miután félholtra és magatehetetlenre veretik magukat, még ilyen állapotban is képesek a bántalmazót további erőszakoskodásra "kényszeríteni": a szexuális erőszakra. Mocskos bunkó irodalmárok szerint. Ez mindenesetre olyan "kényszer", aminek a fenntartásához úgy látszik, nincs szükség a bűncselekményt elkövető férfival szemben "kényszert" alkalmazó nő - női test! - aktivitására, erőkifejtésére, sőt még arra se, hogy a nő eszméleténél legyen.)

Gépek

A saját viselkedésük kényszerességét tulajdonítják oda a viselkedés tárgyának - két fokozatban.

1) ők kényszerítve érzik magukat megtenni dolgokat, kiélni agresszív indulatokat, elkövetni rituálisan az agressziót - a magyarázata: a másik az akivel azt kell tenni ő akarja azt!

2) számukra elkerülhetetlen a kényszer, a rítus - a magyarázata: a másik az akivel elkerülhetetlenül azt kell tenni! utálni gyűlölni ártani neki! ő az aki arra fizikailag determinálva van!

(érték és rend)

A zaklatóm és a nő grandiózus igényei és "céljai" - és ők úgy gondolták, az a lényegi különbség köztük és az "alantas" emberek között: nekik nagy és különleges igényeik és céljaik vannak, nekik mindenből csak nagy sok drága és különleges kell! Direkt azért mert ők attól akarnak különleges lenni - attól, hogy nekik különleges, nagy és drága dolgok kellenek! És ők azért jobbak és nekik azért jár az és mások adják!

A valóságban az volt a különbség, hogy nekik csak az kellett, amit önerőből nem érhettek el, meg sem közelíthették, nagyságrendekkel meghaladta a lehetőségeiket - azért követelhették: nekik azt mások adják! (De még ha hétköznapi dolgokról volt is szó, házimunkákról, az a barom akkor is csak nyítt: neki azt a lányok csinálják meg mert neki az nehéz! Beleszakad a munkába ha csak az evőeszközt is neki kell elővenni a konyhaszekrényből!)

És csak olyan dolgokat követeltek, ami meghaladta a környezetük lehetőségeit is, direkt irreális dolgokat követeltek - ezért haragudhattak: a környezetük a rossz mert nem adja és nem is tudja adni! Az volt a viselkedésük igazi értelme: másoktól követelhessenek mindent és kiélhessék az agresszív indulataikat, mert nem adják, ami nekik kell. Mint a mesebeli gonosz boszorkányok, akik lehetetlen dolgokat követelnek és jól megbüntetik, aki nem tudja azt teljesíteni.