2013. november 2.

Nőietlen

Rakovszky Zsuzsa szerint az olyan nő azért bűnös mert csak. Mert az ételfogyasztás bűn. A szex is bűn ha a nő azt élvezni akarja. És főleg az a bűn ha egy nő nem engedelmeskedik a főnököknek, a férfinak aki az ő gazdája és azoknak az idősebb nőknek akik azt követelik tőle. Karafiáth Orsolya elmélete szerint a nők akik ételt fogyasztanak mind dilisek. Bán Zsófia egymaga sokféle indokot fölhozott: miért bűn, ha egy nő ételt fogyaszt, miért rosszak a nők akik ételt fogyasztanak - egy a lényeg: ha a nő ételt fogyaszt és arra költi a jövedelmét az bűn, a nő jövedelme a férfit, az ő urát illeti, a nő aki nem adja oda a jövedelmét annak akit az illet: a férfinak és nem ad meg mindent ami a férfinak kell, tartozik azzal  és büntetést érdemel, azt, hogy a tartozás fejében elvegyék mindenét. (Ebbe a női test megcsonkítása, brutális és maradandó sérülést okozó fizikai bántalmazása is beletartozik; éppúgy mint az, hogy az olyan nőt ki kell rúgni munkhelyről, iskolából, bármilyen eszközzel megfosztani a lehetőségétől is, hogy emberi életet élhessen.)

Egy dolgot nem olvastam nőíróktól a nők ételfogyasztásával kapcsolatban. Javasolhatnám ezentúl azoknak a nőknek a buzizását is, akik ételt fogyasztanak és annak a hangoztatását és lelkes szépirodalmi bizonygatását: a nők akik ételt fogyasztanak és ételt akarnak fogyasztani mind buzinők mert az ételfogyasztás a férfiak privilégiuma és férfias viselkedés és tevékenység, enni csak a férfiaknak szabad, amelyik nő eszik az férfias tevékenységet gyakorol tehát nőietlen nő, amelyik nő olyat akar csinálni az biztosan férfi akar lenni vagy férfinak hiszi magát.

A nőies nők

Magyar feministák szerint (pl. Máthé Judit 'Mamika' szerint) ha egy nő nem úgy gondolkodik ahogy nőknek kell, nem olyan hülye a matematikához, és férfias tudományokat tanul és nő létére olyan foglalkozást akar ami nőknek tilos! és még nem is olyan nőiesen öltözik, ahogy kell és "nemi identitászavara" van (transgender, ami Mamika szerint egy nagyon súlyos deviancia) az legalábbis biztosan Asperger-szindrómás és még biztosan antiszociális személyiségzavara is van mert a kettő ugyanaz és előbb-utóbb lemészárolja az emberiséget.

Mert aki nem olyan hülye a matematikához amilyennek lenni kell és nem olyan nőiesen öltözik ahogy kell az azt jelenti! (Hogy aki nem olyan hülye a matematikához, amilyennek lenni kell és "férfias" tudományokat tanul és még nem is nőiesen öltözik, az biztosan közveszélyes terrorista! - mert Máthé Judit 'Mamika' ezt olvasta egy regényben.) Az igazi antiszociális személyiségzavaros férfiak és nők viselkedése pedig feministáink szerint a kívánatos, jó, olyannak kell lenni. (Például az olyan érzelmi élet, érzelmi reakciók a "jók". Meg az olyan életcélok. És az olyan szexualitás pláne.) Ez meg a magyar feminizmus. Ezeket a magukat feministának tituláló agyalágyult nőszemélyeket - akik föltehetően a "nőies gondolkodásukra" büszkék és azért nevezik magukat feministának - néha tényleg szívesen lemészárolnám. Egyelőre nem bántom őket. Nem is olvasom őket, elég volt belőlük egyszer. Majd még szeretnék rájuk visszatérni (mészárlás céljából), de most más dolgom van.

Undorító dolgok

Egyszer megmondhatná valaki azt is: miféle hazugságról, álomról vagy színlelésről kellene tudnom - a zaklatóm és a nő és az irodalomemberek hazugságain és színlelésein és "álmain" kívül. Ők tudtak színlelni és kihívóan, gátlástalanul hazudoztak. Hazudoztak merő rosszindulatból is és egyszerűen azért, mert azt élvezték - a nőnek fizikai élvezetet okozott. És az volt az ára, hogy ők az lehessenek akinek álmodják magukat. És kiélhessék az agresszív indulataikat. És ez volt az iszonyata annak ami történt. A hazugságaik. Az, hogy elpusztítanak, megnyomorítanak a hazugságaikkal - ezt akarták.

Ezzel kezdte: neki az kell hogy mindig az legyen amit ő kitalál és akar! Ezzel kezdte helyből, amikor még a másik lakásban meglátta a csomagjainkat és egyből "tudta": biztosan nem igaz amit én mondtam biztosan hazudtam mert az a sok cucc ott biztosan mind az enyém! Mert ő ezt hasraütésre kitalálta, mert neki ez kellett - mindig az, ami neki tetszett volna és mindig az tetszett volna neki, ha mások rosszak, bűnösök, alantasak és ő azért lenézheti a másik embert és bántalmazhatja, agresszív lehet.

Agresszíven undorodott lányoktól - és követelte. mondjuk meg neki miért kell azoktól a lányoktól undorodni! És faggatott: ismerem-e azokat akik őt érdeklik és amikor kiderült: nem ismerem azokat akiket kellene, tőlem is undorodott. Attól kezdve bármit tettem, bármit mondtam, fölényeskedőn undorodott. De azért tőlem akarta megkapni, ami neki kell. És panaszkodott és siránkozott: neki is kell barátnő mert másoknak is van de ő nem talál olyan lányt aki megfelel az igényeinek! Azután találkozott azzal a lánnyal aki bezzeg pont megfelelt volna az igényeinek és meg is hívta őt egy külföldi utazásra - és meg volt sértődve, mert tőlünk, a lakótársaitól nem kapja meg ugyanazt! És rám haragudott, ijesztően fenyegetően. Napokig vagy talán hetekig szóba sem állt senkivel. Amikor újra megszólalt arról példálózott: ő szeret sokat utazni és még többet szeretne mert ő utálja azokat akik nem mennek soha sehova amikor az nem is kerül pénzbe.

Azt is megmondta, hova akar utazni. És ő másra nem költ, ennivalóra sem, ő azon spórol! Már csak a lakbérét kellene megspórolni! Mondtuk: költözzön be a kollégiumba. Fölháborodott: az közönséges és az nem anyagi függetlenség, mert azért tanulni kell! Utána elkezdett velem az étel miatt cirkuszolni. Először azért háborodott föl: ne adjak neki enni akkor se ha ő megkívánja és kéri mert ő nem akarja más kenyerét enni, önellátó akar lenni de ha én adok neki ha megkívánja akkor nem tud az lenni! Utána nem vettem egy egész rozskenyeret, csak egy kis kalácsot. Akkor az volt a baja: egyesek kalácsot esznek és neki nincs mit enni! Azután cirkuszolt azok miatt az ételek miatt, amiket otthonról vittem.

Rendszeresen megtiltotta másoknak, hogy fogyasszanak valamilyen ételből. Ahányszor mások leültek enni, mindig arról papolt: mit nem szabad enni. Az az étel amivel én kínáltam másokat mindig undorító volt és abból senkinek nem volt szabad enni. Dávid-csillag alakú sütemény undorító mert zsidó! A diós kalács undorító mert több van belőle mint amennyit ő egyedül egyszerre meg tudna enni! Ha ő kenyeret akar enni akkor neki más nem kell és nem jó és én miért nem vittem kenyeret mert az én dolgom a kenyeret adni és ő azért tiltotta meg másoknak is hogy kenyeret vegyenek!

Erőszakosan követelte: ha ő valakiről vagy valamiről azt mondja hogy az undorító akkor mások is undorodjanak! És mocskolta azt a dolgot vagy személyt - hogy mindenki undorodjon! Ha ő megmondja hogy valami ehetetlen mert neki nem kell akkor abból mások se egyenek! Én voltam az egyetlen, aki fogyasztott a tiltott ételekből. Akkor nem tudta megakadályozni, de később bosszút állt érte.

Nemcsak önzésből és irigységből volt rögeszméje, hogy nekem az a bűnöm, hogy eszem.

Ő akart parancsolgatni, megmondani: mit szabad enni és mit NEM és kihívóan irracionális magyarázatokkal indokolta és követelte: mások úgy viselkedjenek! Én voltam az egyetlen, aki nem engedelmeskedett, én egyedül ettem a tiltott ételekből. Ez volt a dühe és bosszúvágya igazi oka. Az anyagi követelései is arról szóltak: én adjam azt a fizikai valóságot ami neki kell! Nem engedelmeskedtem, nem csináltam és nem adtam neki azt a fizikai valóságot, amit követelt. Mindig azért sértődött meg. Mindig volt köze ételhez. És mindig orális traumát akart okozni. Vagy azzal, hogy megfoszt másokat az ételtől, megtiltja, hogy mások egyenek, vagy azzal, hogy kényszerít másokat: egyenek meg olyan undorító ételt, amit nem kívánnak.

2013. október 31.

(keresztény logika)

Magyar szépirodalom. Hirdették és követelték: a nők teste undorító - és a nők is vegyék azt tudomásul, hogy a testük undorító! És mindenki vegye tudomásul!

Tipikus ez is. Nem privát véleményként nyilvánították ki: ők undorodnak a nőktől, az ilyen vagy olyan nőktől, nők ilyen vagy olyan testrészeitől vagy tulajdonságaitól. Azt hirdették nagyképűen, fölényeskedőn, harsányan hőbörögve: a nők teste undorító (ez a barom mutogatósember is így gondolja); az ilyen vagy olyan nők teste vagy bárilyen fizikai megnyilvánulása undorító (ha a nő élelmiszert fogyaszt: undorító! a nők szexuális élete: undorító! a nők bármilyen gesztusa, amivel az érzelmeiket fejezik ki: undorító!) - és erőszakosan követelték: ezt mindenki vegye tudomásul!

2013. október 30.

(fogalmaink)

Az erőszaknak azok a mítoszai amit a pszichoanalízis is ismer állítólag. Még mindig jobb, ha valaki beszél róla, verbalizálja ezeket, mintha fizikailag akarja megvalósítani - kvázi úgy kifejezni.

A nő meg az ő transzperszonális krízise. Sőt: a kereszténység és ami abból őt érdekelte - a keresztrefeszítés, a halálra kínzás mint konkrét fizikai esemény. Ő egy az egyben akarta csinálni ezeket. Valóban olyan indulatai voltak és olyan indíttatásai, hogy számára ennek volt tétje.

Nem tudom leírni az iszonyatot. Az ellenségességüket a fizikai valósággal szemben. Azt, hogy agyrémszerű elképzeléseik, ideáik voltak és helyből gyűlölték a fizikai valóságot, mert az nem az, ami nekik kell! (amit elképzeltek-kigondoltak előre és úgy követelték: mert annak kell lenni! és az "meg van ígérve") - és nem adja ami nekik kell. És ahogy kiélték a gyűlöletüket.

Nincs kifejezési formája magának ennek az iszonyatnak. Annak a gyűlöletnek sem. A kriminológia és a feminizmus tud róla beszélni - de mindkettőnek más nézőpontja van hozzá, mint annak, aki megélte, szemtől szembe.

2013. október 27.

(testek)

Eddig nem is gondoltam rá: akiktől idegen az a beteges agresszió, ami arra a baromra és H-ra is jellemző volt (utóbbi mint "pszichológus" produkálta!), és még nem is láttak ilyet közelről, másra érezhetik magukat "ugyanolyan kényszeresen" késztetve - nagyjából az ellenkezőjére, és hihetik: az is ugyanolyan kényszer és determináció, mint állaték "kényszeres" agresszivitása, rosszindulata, bosszúvágya, indulatkitörései...

Akik meg valóban betegesen rosszindulatúak, azok szeretik a "kényszeres" indulataikat, pl. idegengyűlöletüket vagy a nők elleni erőszakot biológiai okokkal indokolni - a nőkkel azt kell csinálni, mert arra valók! az idegent gyűlölni kell és elpusztítani akarni és elvenni amije van mert ez a természetes! Amit a másik emberrel "muszáj" elkövetni, az mindig: "természetes" - sőt biológiai kényszer. (Bónusz: nőkkel, női testekkel azt azért muszáj elkövetni, mert "ő akarja", direkt kényszeríti az elkövetőt! Irodalmárok már be sem érik azzal, hogy a nő "provokál"! Sokkal progresszívebbet találtak ki - el lehet képzelni, milyen (feminista!) inspirációk nyomán... Már arról fantáziáltak és azt bizonygatták: ha a nőt bántalmazzák, akkor azt a nő akarja! az elkövetőt valósággal "kényszeríti" erre - bűncselekmények elkövetésére: olyanokra "kényszerítik" az elkövetőt, hogy az félholtra verje őket, és az eszméletlenre vert nőt aztán még megerőszakolja. És annyira nagyon értenek a bántalmazók "kényszerítéséhez", hogy miután félholtra és magatehetetlenre veretik magukat, még ilyen állapotban is képesek a bántalmazót további erőszakoskodásra "kényszeríteni": a szexuális erőszakra. Mocskos bunkó irodalmárok szerint. Ez mindenesetre olyan "kényszer", aminek a fenntartásához úgy látszik, nincs szükség a bűncselekményt elkövető férfival szemben "kényszert" alkalmazó nő - női test! - aktivitására, erőkifejtésére, sőt még arra se, hogy a nő eszméleténél legyen.)

Gépek

A saját viselkedésük kényszerességét tulajdonítják oda a viselkedés tárgyának - két fokozatban.

1) ők kényszerítve érzik magukat megtenni dolgokat, kiélni agresszív indulatokat, elkövetni rituálisan az agressziót - a magyarázata: a másik az akivel azt kell tenni ő akarja azt!

2) számukra elkerülhetetlen a kényszer, a rítus - a magyarázata: a másik az akivel elkerülhetetlenül azt kell tenni! utálni gyűlölni ártani neki! ő az aki arra fizikailag determinálva van!

(érték és rend)

A zaklatóm és a nő grandiózus igényei és "céljai" - és ők úgy gondolták, az a lényegi különbség köztük és az "alantas" emberek között: nekik nagy és különleges igényeik és céljaik vannak, nekik mindenből csak nagy sok drága és különleges kell! Direkt azért mert ők attól akarnak különleges lenni - attól, hogy nekik különleges, nagy és drága dolgok kellenek! És ők azért jobbak és nekik azért jár az és mások adják!

A valóságban az volt a különbség, hogy nekik csak az kellett, amit önerőből nem érhettek el, meg sem közelíthették, nagyságrendekkel meghaladta a lehetőségeiket - azért követelhették: nekik azt mások adják! (De még ha hétköznapi dolgokról volt is szó, házimunkákról, az a barom akkor is csak nyítt: neki azt a lányok csinálják meg mert neki az nehéz! Beleszakad a munkába ha csak az evőeszközt is neki kell elővenni a konyhaszekrényből!)

És csak olyan dolgokat követeltek, ami meghaladta a környezetük lehetőségeit is, direkt irreális dolgokat követeltek - ezért haragudhattak: a környezetük a rossz mert nem adja és nem is tudja adni! Az volt a viselkedésük igazi értelme: másoktól követelhessenek mindent és kiélhessék az agresszív indulataikat, mert nem adják, ami nekik kell. Mint a mesebeli gonosz boszorkányok, akik lehetetlen dolgokat követelnek és jól megbüntetik, aki nem tudja azt teljesíteni.  

2013. október 24.

Kultúra

Undorodott a nők testétől és bántalmazni, elpusztítani akarta. Ezen kívül az az elv határozta meg a lányokhoz és a szexhez való viszonyát, hogy ő nem ad ingyen szexet! Neki azért a nők fizessenek!

Ez volt az egyik torzulása azoknak a szövegeknek: ha a nő élvezeteket akar fizessen érte! A szerelemért, szexért is! A nők akik nem fizetnek az élvezetekért abnormálisak rosszak erkölcstelenek - és a rossz abnormális erkölcstelen nőknek ez az egyik bűne, ettől abnormálisak és erkölcstelenek: nem fizetnek az élvezetért! A másik bűnük meg az, hogy arra költik a pénzt! Olyan dolgokra, amit ők élveznek, amiből nekik van hasznuk - és ha arra költik a pénzt a férfi pénzét költik! Nemcsak pénzt, más erőforrásokat ugyanúgy: az idejüket és a munkaerejüket is mind a férfira fordítsák és csak olyan tevékenységre amiből a férfinak van haszna! De még a testüket is arra adják oda, az csak a férfinak legyen jó, sőt lehetőleg a férfinak legyen haszna abból is - minimum az, hogy másoknak mutogatja, dicsekszik vele.

Az ÉS-ben megjelenő ún. szépirodalmi írások igyekeztek is megfelelni ennek az értékrendnek. Fizetni kellett volna értük - de a pénzéért nem kapott semmi élvezhetőt. Egy épeszű, épérzésű nő nem kapott semmi élvezhetőt. Csak azt, hogy ő fizethet, a pénzéért ócska, torz, beteges és amiatt élvezhetetlen dolgokat kap (amiket legfeljebb egy beteg idióta élvez) - és még ráadásul őt mint nőt fenyegetik, bántalmazzák, ócsárolják: minden nőt aki kicsit is épeszű, épérzésű, nem engedi, hogy bántalmazzák, nem adja oda mindenét a férfinak etc. Olyan volt kb., mint a transzperszonális nő működése. Egyesek így képzelik el a munkájukat - aki meg másképp az hülye és verni kell és a rossz istenben hisz!

II.
Nem vettem meg a lapot, mert olyan szarokért amik nekem nem kellenek nem fizetek - és azt gondoltam: azokat a szerzőket akik érdekelnek olvashatom más formátumban is. Megvehetem az ő köteteiket de azért nem éri meg egy rakás folyóiratnak nevezett szart megvenni, mert néha hátha publikálnak benne értelmes emberek. Azt is gondoltam: ha a megjelenés után egy ideig nem publikálhatják azt a szöveget máshol nyilvánosan, jó lenne, ha be lehetne fizetni csak arra. Volt pár ember, akiknek az írásaiért szívesen kifizettem volna mint olvasó a folyóirat árát - de a melléktermékekre nem tartottam igényt; göngyölegként sem.

2013. október 23.

(világkép)

Amikor lelépett, szinte természetesnek tűnt: vannak férfiprostituáltak és a szexet vásárolni "kell". De vannak akiknek tényleg az a természetes: akár szex akár más élvezet, azt vásárolni kell - mert csak azt lehet élvezni ami pénzbe kerül és sokba! Ha valaki megvásárolható élvezeteket akar, abból logikusan következik: ha ő azt akarja, azt azzal kell "bizonyítania", hogy fizet érte.

Ez is jellemző volt arra a baromra: csak olyan dolgok fogyasztását/birtoklását lehet élvezni amik pénzbe kerülnek - sokba, mert az az élvezeti értéke. És követelte: mások adjanak neki olyat! És követelte: mások úgy akarják őt és az "élvezeteket" amit ő kínálgat, hogy fizetnek érte. Követelte: a lányok is úgy akarják őt és azzal bizonyítsák, hogy akarják őt és azt amit kínálgat, az ő micsodáját, hogy fizetnek érte. Irodalmi nők is rendre ezt hangoztatták: csak az az erkölcsös és egészséges élvezet amiért fizetni kell és ha a nő akar valamit, fizessen érte - a férfi szerelméért és a szexért is. Azok a nők, akik olyan dolgokat élveznek, amiért nem fizetnek, például a szexet fizetés nélkül azok az erkölcstelen rossz abnormális nők! Ha a nő akarja a férfi szerelmét vagy a szexet azt azzal kell bizonyítania, hogy fizet érte!

2013. október 20.

A lányok dolga

És én mindig az voltam, akivel meg akarták fizettetni az illúziót - mert az a lányok dolga!

A nép ópiuma

A beteges, hisztérikus elzárkózás minden rossztól: azzal nem kell foglalkozni! azt nem kell észrevenni! arról nem kell beszélni! Traumatikus események: hozzátartozók halála, bántalmazás, fenyegetés. Újra és újra az erőszakos követelés: azzal nem kell foglalkozni! És a beteges magyarázatok.  A nők bántalmazása a normális! A hozzátartozók szenvedésének és halálának örülni kell az a normális!

Mindegy, hogy valaki komplett őrült, represszív személyiség vagy pszichopata, akinek érdeke, hogy mások azzal ne foglalkozzanak - a lényeg ugyanaz: ők csak arról vesznek tudomást, ami nekik tetszik és kell. Láthattam: elképzelik, ami nekik kell és követelik, hogy hihessék: az van. Az illúziót - és hogy azt mások fizessék meg. Így működött a zaklatóm, így működött a nő, ez volt a viselkedésük lényege és értelme. Mások is csinálták ugyanazt, csak kevésbé szélsőségesen.

Mindegy az is, mit követel valaki másoktól: egyfolytában a rosszra gondoljanak vagy arra ne - tipikus volt, hogy a nő egyszerre követelte tőlem a kettőt: a konkrét valóságos eseményekre, a valóságos rosszra, ami miatt rosszul érzem magam ne gondoljak! de gondoljak ahelyett még sokkal rosszabb dolgokra amiket ő megmond! A konkrét evilági problémákra nem kell gondolni! Ahelyett a pokol tüzére és a végítéletre és a lehető legszélsőségesebb rosszra bezzeg és csakis. Ez is kísértetiesen hasonlított a vallási fanatizmusra - az volt, annak is a legőrültebb, amit az egyházak se néznek jó szemmel.

A modern építészet meg a rossz! gonosz! Az a problémamegoldás: a házépítést mint konkrét evilági problémamegoldást felfogni. A modern szemlélete és a vernakuláris építészeté az a rossz gondolkodás! Akik úgy gondolják azok a rossz istenben hisznek!

2013. október 19.

Minden ég

Ahogy a zaklatóm vagy a nő és a hozzájuk hasonlók csak a fizikai dolgokat látják a másik emberből: ki milyen fizikai, anyagi javakat és tulajdonságokat birtokol és mit fogyaszt és milyen fizikai viselkedést produkál - lehetőleg mindenből valami harsányat, feltűnőt mert nekik az tetszik! És azok a fizikai dolgok mind jel, minden fizikai jelenség, tárgy esemény jel, aminek jelentése van - amit az nekik jelent!

Ahogy belőlem is csak azt látta: mit birtoklok és mit nem - és mit fogyasztok: sokat eszem! drága ételeket! és sokat iszom! Vajaskenyeret ettem túl sokat, a kenyér és a péksütemény volt az a drága étel, amit ettem és drága teát ittam - és vizet ittam túl sokat. De jellemző az is: nem a konkrétumok számítanak, nem az objektív fizikai valóság, nem számít, hogy a másik ember konkrétan mennyi pénzt "pazarolt" arra a "sok és drága ételre" - az még kevésbé, kell-e neki annyi étel és annyi ivóvíz. Csak az számít: ahhoz képest túl sok amit ők megengednének, nekik nem tetszik, amit a másik csinál, ők utálják, undorodnak tőle haragszanak rá azért - és ezt akarják aztán közölni másokkal is mint objektív igazságot: az a másik olyan undorító rossz gonosz! igenis sokat zabál és sokat iszik! igenis ő a gonosz és rossz! mert nem ad semmit amit kell! nem adja oda mindenét! a saját szükségleteire költötte a pénzét az idejét! ő a rossz mert vannak szükségletei!

II.
Amikor mások előtt rám támadt és harsányan hibáztatott, becsmérelt, rágalmazott az volt az iszonyú, hogy az ő "értékrendje" szerint az az igazság volt: én a rossz voltam mert nem adtam ami neki kellett és ő azért haragudott - azért, mert én nem nem gondoskodtam róla úgy ahogy neki kellett, nem adtam neki enni és nem adtam neki lakást se olyat ami neki kellett és nem vettem meg semmit, ami neki kellett. Ahelyett a saját szükségleteimre költöttem azt a pénzt amiből őt kellett volna eltartanom, neki megvennem, ami neki kellett. És nem hagytam ott az egyetemet sem és nem dolgoztam és nem kerestem hogy meg tudjam venni ami neki kell - ahogy ő bezzeg otthagyta az egyetemet mert ő meg akarta találni a számítását máshol! Csak nem találta meg és visszajött. Az is lehet persze, ez is nézett ki belőle, hogy így is tervezte.

Nem feltétlenül volt olyan konkrét terve, hogy majd ha visszajött, nyíltan követeli: adjam meg, ami neki kell, mert ő várt rá, hogy megszerezzem azokat az anyagi javakat! Ki lehetett volna nézni belőle ezt is, nagyon anyagias volt és nagyon számító, annyira, amit én föl se tudtam fogni - hiába követelőzött nyíltan, hiába követelt nyíltan anyagi javakat, nem gondoltam, hogy komolyan azt akarja. Így volt pedig. Ebből pedig gondolni lehetett volna azt is, miféle tervei vannak - nem azzal, hogy majd máshol keresi a számítását, hanem hogy vissza fog jönni; gondolni lehetett volna: miért fog visszajönni. Azt ki lehetett nézni belőle, ki tudtam nézni: valami olyan terve van, hogy a távollétében kialakul valami olyan dolog, ami neki kéne, amiből meglesz a haszna - mások a távollétében is hihetik, hogy van egymáshoz közünk, kvázi lesz kettőnk között valami kapcsolat, amiről ő kamuzik, úgy, hogy neki azért konkrétan semmit nem kell tenni, ténylegesen nem kell csinálnia semmit, amit egy igazi kapcsolatban. Még annyit se, hogy néha elviseli a másik ember társaságát. Megmondta azt is: neki nem tetszik az olyan kapcsolat ami manapság van, hogy el kell viselni a lányok társaságát. És a lányok még olyan fizikai kapcsolatot is akarnak ami undorító! Sőt azt is kinyilatkoztatta nem egyszer, sokszor hisztisen és fölháborodva: ő lányoknak semmit nem akar adni!

III.
Ki lehetett nézni belőle, hogy igazából nem azt akarja, amiről beszélt: máshol "megtalálni a számítását". Nem is úgy ment el, mint aki nagyon keresné. Abban reálisan nem lehetett bízni, hogy tényleg céltudatosan akar valamit és azért nem jön vissza - nem akart semmit, nem is volt egy céltudatos ember. Ideái voltak mint célok, az volt az  ő számítása amit meg akart találni.

Azt lehetett volna remélni legfeljebb, hogy véletlenül talál valamit és nem jön vissza. De nem igazán lehetett elképzelni azt se, hogy pont egy olyan nyálgép, mint ő majd "véletlenül" talál valami olyat. Mindig csak azt nézte: hogy lehetne megúszni a munkát vagy a fizetést, hogy lehetne másoktól kinyafogni, elintézni, hogy mások csinálják meg, mások fizessék ki, sőt: mások intézzék el! Nem az ilyen emberről lehet azt gondolni, hogy ő megtalálja a számítását. Arra lehetett számítani, hogy visszajön: baljós volt a távozása is. És lehetett volna számítani arra is, hogy amennyiben anyagias számításai vannak, ahogy voltak, azért fog visszajönni, hogy belőlem kiverje. Mert ez volt az ő számítása. Ki lehetett volna számítani, hogy visszajön - és miért.

Nem fogtam föl az anyagias követeléseit és nem számítottam rá. Csak nagyon rosszul éreztem magam és féltem. Féltem, hogy valami nagyon rossz fog történni. És nagyon gyorsan, néhány nappal az után, hogy lelépett már voltak is ennek jelei - tényleg mindenki úgy viselkedett, mintha lenne hozzá közöm. Mintha jóban lennénk és nekem tudnom kéne róla. Az anyagias követeléseit nem fogtam föl, azzal nem foglalkoztam - volt azon kívül más is, amit megértettem. A "romantikus" eszményei. Azt talán még nyíltabban, még egyértelműbben adta elő vagy csak számomra volt "reálisabb", mint követelés - mert az anyagias követelései abszolút irreálisak voltak és ez konkrét és objektív dolog is volt: az egy egyértelmű és konkrét dolog, hogy ha egy tizenkilenc-húsz éves lánytól x összeget követelnek, lakóingatlan árát, egzotikus utazások árát, az irreális; épeszű ember ilyet nem gondol komolyan. Mást se, sokmindent, de hogy ilyen konkrét fizikai dolgokat követeljen valaki, ahhoz nemcsak kicsit elszálltnak, hülyének kell lenni, ehhez más is kell - vagy nagyon hülyének kell lenni, orvosi értelemben is, vagy elvetemült bűnözőnek.

A romantikus eszményei a "szerelemről". Neki egy elérhetetlen ideál kell, olyan aki valahol máshol van messze van és elérhetetlen és fizikailag nem kell ott lenni ahol ő van - mert ez van a romantikus sztorikba is amiket ő utánozni akar! És ez az igazi szerelem! A távozásával ezt az eszményt valósította meg. Vérfagyasztó volt. Tudhatta azt is: ha ő ott kamuzik arról, hogy van köztünk valami, ahh ahh! akkor engem nagy valószínűséggel mindenki messzire elkerül - mert tabu volt a mások nője. Ez volt az igazi szemétség, ez volt vérfagyasztó: kihasználja annak a közösségnek az értékrendjét, visszaél vele, számít rá, mi fog történni és direkt manipulálja is az embereket, hogy az történjen - ugyanakkor úgy is tesz, mintha nem tudna róla, nem gondolna rá: mi történik majd, milyen következményei lesznek annak amit csinál,  mások hogyan viselkednek majd velem - azzal ő nem foglalkozik, azt nem ő csinálja, azt mások csinálják; ő csak manipulál másokat. És az igazán felháborító és irreális az volt: azt hogy gondolná, hogy ezek után neki lehetne tőlem joga bármit is követelni. Ez ugyanolyan nonszensz volt, mint az anyagias követelései. Ugyanarról szólt: ugyanarról az erőszakoskodásról a konkrét fizikai valósággal, más emberek életének fizikai valóságával.

Nagyon féltem. Március eleje volt. Kimentem a Mecsekbe hétvégén. Borzalmas volt. Az a sivárság, a kiszáradt patakmeder és a rémes, ködös-füstös ég, a fülledt, mozdulatlan levegő - az egész olyan volt, mintha illusztrációja lenne a történteknek. Tavasz van. Pernyét hord a szél.

Tárgyak

Nyíltan nemzetiszocialista-fasisztoid és moralizálós irodalomemberek egyformán ugyanabban határozták meg önmaguk értékét és a legfőbb jót: a birtoklásban és az anyagiasságban; anyagias, tárgyias dolgok birtoklásában. Azok a jók akik olyat birtokolnak és akarnak birtokolni - és azok a rosszak akik nem. És a nők akik nem adják ami kell - amit a férfi gyűjteni akar és birtokolni. Konkrét anyagi javakat - vagy "élményeket", konkrét, tárgyias és eltárgyiasított életeseményeket, amiről beszélni is lehet: ez maga a birtoklás, a birtokolható tárgyiasság.