2014. május 23.

(szereposztás)

Nekem még csak soha nem is ígért senki semmit - én mindig az voltam, akitől követeltek: én adjak! Mert az meg van ígérve! És a lányok dolga mindent adni ami kell.

Rosszindulatú emberek persze ígérgettek rendszeresen, nagy garral, harsányan, drámaian - direkt azért, hogy kicsaljanak ezzel valamit. Azért, hogy odacsalogassanak magukhoz és abból valami hasznuk lehessen. Ahogy a transzperszonális nő is: majd legközelebb! Legközelebb majd elmondhatom amit én akarok, legközelebb majd beszélünk arról, ami nekem fontos. Sőt: odarendelt azzal, hogy ő az anyámról akar velem beszélni de azonnal (fogalmam sincs, miről jutott eszébe, de azonnal nagyon fontos volt) - aztán mire odaértem hozzá, "elfelejtette". Nem volt más dolgom, mondtam, jó, megyek, ahogy letettem a telefont, el is indultam, és mire odaértem, elfelejtette.