2013. január 28.

Jelek és jelentések

Irodalmi epedések, miféle a vonzó férfias férfi. És a jelek - ha a leányos bájak a férfiasság jele akkor egy nő arcán is az! Mert azok az arcvonások jelek amik azt jelentik. Biztosan azért "férfias" az én arcom is...

II.
Csak az számított: a másik ember passzol-e abba a sémába, amibe kell - vagy még talán ez se, csak a sémák, amik neki kellettek. És mifélék. Hogy minden "jel", szimbólum, ami jelent valamit - és hogy a személynek és az ő egyes tulajdonságainak mint jelnek mi a jelentése: amit az a jel neki (h-nak) jelent. És amit nem volt képes beazonosítani, arra vak volt. (Észrevenni legalábbis nem akarta, ha muszáj volt, ingerült lett ettől is.) Talán az emberek arcát, fizikumát sem észlelte valójában. Akiben nem talált valami feltűnő hibát, legalábbis belőlem csak azt volt hajlandó észlelni és engem ezért és így: mint "abnormális" jelenséget...

Természetesen az volt ez a hiba (azaz bűn), hogy egyrészt nem illettem abba a sémába, amibe kellett volna: a "gyönyörű és tökéletes kifogástalanul nőies nő" sémába - emiatt beleillettem mindenféle bűnt, rosszaságot és gonoszságot "szimbolizáló" sémákba.

Ugyanígy "észlelte" a fizikai (és épített!) környezetet is: csak azt, ami nagyon csiricsáré, feltűnő és "szimbólum" (a végén meg is magyarázta: neki az is miért kell) - ami nem ilyen volt dühítette. Mert nem elég "különleges". És mert neki attól (ami nem elég különleges és "szimbólum" és feltűnő, ill. nem hasonlít valami másra) valami tájékozódási problémái voltak.

És mint az a barom is: az észlelésüket határozták meg az elvárásaik. Az észlelt dolog 1) harsány, a környezetéből látványosan kirívó legyen 2) beazonosítható legyen valamivel, amit már ismernek, "tudnak" (és mint "tudást" birtokolnak): jel legyen, aminek "jelentése" van. És természetesen etalon volt a saját bunkóságuk is. Magától értetődőn. És az ő elvárásaik a fizikai valósággal szemben, És gyűlölték azt a fizikai valóságot, ami nem felelt meg az ő igényeiknek. Elhivatottan gyűlölték és büntetni, ütni-rúgni, pusztítani akarták - és erre voltak büszkék. És az a nőgyűlölő barom is és a "pszichológusnő" h. is mindenekelőtt azokat a nőket, lányokat gyűlölték, akik nem olyanok, ami nekik tetszik...

Jelek és jelentések, konkrét fizikai tulajdonságok vagy tulajdonok jelentése (nemtől függetlenül) - és azt kell szeretni! Azokat a jelentéseket! (És aki, ami a megfelelő "jelentéseket" szimbolizálja.) Akik így gondolkodnak és fölfogni se képesek vagy hajlandók, hogy egy másik ember szemében más is lehet vonzó - különösen azt nem értik, hogy egy másik ember, aki nekik nem tetszik, mert az ő igényeiknek nem felel meg, az hogyan és miért lehessen vonzó bárki szemében is. De ha mégis, akkor a végső magyarázat: aki nem olyan, ami nekik tetszik, abban mások is biztosan valami mást szeretnek! Ugyanúgy ahogy foglalkozásban is: ha a műszaki és természettudományok művelésében számukra nincs semmi vonzó, akkor mások is biztosan mást szeretnek benne! - és a sötét agyrémeik, hogy a szakmájukat szerető mérnökök azt biztosan miért szeretik.

A saját érzelmi-indulati viszonyulásaik abszolutizálása ebben is. Amihez ők vonzódnak, az a vonzó - és az akkor a férfias férfi és a nőies nő! (És mivel én nőideálnak nem váltam be, már a percepció szintjén se, ezért legalábbis valami eszményi férfinak, férfiideálnak kellett volna lennem.)