2013. október 27.

(érték és rend)

A zaklatóm és a nő grandiózus igényei és "céljai" - és ők úgy gondolták, az a lényegi különbség köztük és az "alantas" emberek között: nekik nagy és különleges igényeik és céljaik vannak, nekik mindenből csak nagy sok drága és különleges kell! Direkt azért mert ők attól akarnak különleges lenni - attól, hogy nekik különleges, nagy és drága dolgok kellenek! És ők azért jobbak és nekik azért jár az és mások adják!

A valóságban az volt a különbség, hogy nekik csak az kellett, amit önerőből nem érhettek el, meg sem közelíthették, nagyságrendekkel meghaladta a lehetőségeiket - azért követelhették: nekik azt mások adják! (De még ha hétköznapi dolgokról volt is szó, házimunkákról, az a barom akkor is csak nyítt: neki azt a lányok csinálják meg mert neki az nehéz! Beleszakad a munkába ha csak az evőeszközt is neki kell elővenni a konyhaszekrényből!)

És csak olyan dolgokat követeltek, ami meghaladta a környezetük lehetőségeit is, direkt irreális dolgokat követeltek - ezért haragudhattak: a környezetük a rossz mert nem adja és nem is tudja adni! Az volt a viselkedésük igazi értelme: másoktól követelhessenek mindent és kiélhessék az agresszív indulataikat, mert nem adják, ami nekik kell. Mint a mesebeli gonosz boszorkányok, akik lehetetlen dolgokat követelnek és jól megbüntetik, aki nem tudja azt teljesíteni.  

2013. október 24.

Kultúra

Undorodott a nők testétől és bántalmazni, elpusztítani akarta. Ezen kívül az az elv határozta meg a lányokhoz és a szexhez való viszonyát, hogy ő nem ad ingyen szexet! Neki azért a nők fizessenek!

Ez volt az egyik torzulása azoknak a szövegeknek: ha a nő élvezeteket akar fizessen érte! A szerelemért, szexért is! A nők akik nem fizetnek az élvezetekért abnormálisak rosszak erkölcstelenek - és a rossz abnormális erkölcstelen nőknek ez az egyik bűne, ettől abnormálisak és erkölcstelenek: nem fizetnek az élvezetért! A másik bűnük meg az, hogy arra költik a pénzt! Olyan dolgokra, amit ők élveznek, amiből nekik van hasznuk - és ha arra költik a pénzt a férfi pénzét költik! Nemcsak pénzt, más erőforrásokat ugyanúgy: az idejüket és a munkaerejüket is mind a férfira fordítsák és csak olyan tevékenységre amiből a férfinak van haszna! De még a testüket is arra adják oda, az csak a férfinak legyen jó, sőt lehetőleg a férfinak legyen haszna abból is - minimum az, hogy másoknak mutogatja, dicsekszik vele.

Az ÉS-ben megjelenő ún. szépirodalmi írások igyekeztek is megfelelni ennek az értékrendnek. Fizetni kellett volna értük - de a pénzéért nem kapott semmi élvezhetőt. Egy épeszű, épérzésű nő nem kapott semmi élvezhetőt. Csak azt, hogy ő fizethet, a pénzéért ócska, torz, beteges és amiatt élvezhetetlen dolgokat kap (amiket legfeljebb egy beteg idióta élvez) - és még ráadásul őt mint nőt fenyegetik, bántalmazzák, ócsárolják: minden nőt aki kicsit is épeszű, épérzésű, nem engedi, hogy bántalmazzák, nem adja oda mindenét a férfinak etc. Olyan volt kb., mint a transzperszonális nő működése. Egyesek így képzelik el a munkájukat - aki meg másképp az hülye és verni kell és a rossz istenben hisz!

II.
Nem vettem meg a lapot, mert olyan szarokért amik nekem nem kellenek nem fizetek - és azt gondoltam: azokat a szerzőket akik érdekelnek olvashatom más formátumban is. Megvehetem az ő köteteiket de azért nem éri meg egy rakás folyóiratnak nevezett szart megvenni, mert néha hátha publikálnak benne értelmes emberek. Azt is gondoltam: ha a megjelenés után egy ideig nem publikálhatják azt a szöveget máshol nyilvánosan, jó lenne, ha be lehetne fizetni csak arra. Volt pár ember, akiknek az írásaiért szívesen kifizettem volna mint olvasó a folyóirat árát - de a melléktermékekre nem tartottam igényt; göngyölegként sem.

2013. október 23.

(világkép)

Amikor lelépett, szinte természetesnek tűnt: vannak férfiprostituáltak és a szexet vásárolni "kell". De vannak akiknek tényleg az a természetes: akár szex akár más élvezet, azt vásárolni kell - mert csak azt lehet élvezni ami pénzbe kerül és sokba! Ha valaki megvásárolható élvezeteket akar, abból logikusan következik: ha ő azt akarja, azt azzal kell "bizonyítania", hogy fizet érte.

Ez is jellemző volt arra a baromra: csak olyan dolgok fogyasztását/birtoklását lehet élvezni amik pénzbe kerülnek - sokba, mert az az élvezeti értéke. És követelte: mások adjanak neki olyat! És követelte: mások úgy akarják őt és az "élvezeteket" amit ő kínálgat, hogy fizetnek érte. Követelte: a lányok is úgy akarják őt és azzal bizonyítsák, hogy akarják őt és azt amit kínálgat, az ő micsodáját, hogy fizetnek érte. Irodalmi nők is rendre ezt hangoztatták: csak az az erkölcsös és egészséges élvezet amiért fizetni kell és ha a nő akar valamit, fizessen érte - a férfi szerelméért és a szexért is. Azok a nők, akik olyan dolgokat élveznek, amiért nem fizetnek, például a szexet fizetés nélkül azok az erkölcstelen rossz abnormális nők! Ha a nő akarja a férfi szerelmét vagy a szexet azt azzal kell bizonyítania, hogy fizet érte!

2013. október 20.

A lányok dolga

És én mindig az voltam, akivel meg akarták fizettetni az illúziót - mert az a lányok dolga!

A nép ópiuma

A beteges, hisztérikus elzárkózás minden rossztól: azzal nem kell foglalkozni! azt nem kell észrevenni! arról nem kell beszélni! Traumatikus események: hozzátartozók halála, bántalmazás, fenyegetés. Újra és újra az erőszakos követelés: azzal nem kell foglalkozni! És a beteges magyarázatok.  A nők bántalmazása a normális! A hozzátartozók szenvedésének és halálának örülni kell az a normális!

Mindegy, hogy valaki komplett őrült, represszív személyiség vagy pszichopata, akinek érdeke, hogy mások azzal ne foglalkozzanak - a lényeg ugyanaz: ők csak arról vesznek tudomást, ami nekik tetszik és kell. Láthattam: elképzelik, ami nekik kell és követelik, hogy hihessék: az van. Az illúziót - és hogy azt mások fizessék meg. Így működött a zaklatóm, így működött a nő, ez volt a viselkedésük lényege és értelme. Mások is csinálták ugyanazt, csak kevésbé szélsőségesen.

Mindegy az is, mit követel valaki másoktól: egyfolytában a rosszra gondoljanak vagy arra ne - tipikus volt, hogy a nő egyszerre követelte tőlem a kettőt: a konkrét valóságos eseményekre, a valóságos rosszra, ami miatt rosszul érzem magam ne gondoljak! de gondoljak ahelyett még sokkal rosszabb dolgokra amiket ő megmond! A konkrét evilági problémákra nem kell gondolni! Ahelyett a pokol tüzére és a végítéletre és a lehető legszélsőségesebb rosszra bezzeg és csakis. Ez is kísértetiesen hasonlított a vallási fanatizmusra - az volt, annak is a legőrültebb, amit az egyházak se néznek jó szemmel.

A modern építészet meg a rossz! gonosz! Az a problémamegoldás: a házépítést mint konkrét evilági problémamegoldást felfogni. A modern szemlélete és a vernakuláris építészeté az a rossz gondolkodás! Akik úgy gondolják azok a rossz istenben hisznek!

2013. október 19.

Minden ég

Ahogy a zaklatóm vagy a nő és a hozzájuk hasonlók csak a fizikai dolgokat látják a másik emberből: ki milyen fizikai, anyagi javakat és tulajdonságokat birtokol és mit fogyaszt és milyen fizikai viselkedést produkál - lehetőleg mindenből valami harsányat, feltűnőt mert nekik az tetszik! És azok a fizikai dolgok mind jel, minden fizikai jelenség, tárgy esemény jel, aminek jelentése van - amit az nekik jelent!

Ahogy belőlem is csak azt látta: mit birtoklok és mit nem - és mit fogyasztok: sokat eszem! drága ételeket! és sokat iszom! Vajaskenyeret ettem túl sokat, a kenyér és a péksütemény volt az a drága étel, amit ettem és drága teát ittam - és vizet ittam túl sokat. De jellemző az is: nem a konkrétumok számítanak, nem az objektív fizikai valóság, nem számít, hogy a másik ember konkrétan mennyi pénzt "pazarolt" arra a "sok és drága ételre" - az még kevésbé, kell-e neki annyi étel és annyi ivóvíz. Csak az számít: ahhoz képest túl sok amit ők megengednének, nekik nem tetszik, amit a másik csinál, ők utálják, undorodnak tőle haragszanak rá azért - és ezt akarják aztán közölni másokkal is mint objektív igazságot: az a másik olyan undorító rossz gonosz! igenis sokat zabál és sokat iszik! igenis ő a gonosz és rossz! mert nem ad semmit amit kell! nem adja oda mindenét! a saját szükségleteire költötte a pénzét az idejét! ő a rossz mert vannak szükségletei!

II.
Amikor mások előtt rám támadt és harsányan hibáztatott, becsmérelt, rágalmazott az volt az iszonyú, hogy az ő "értékrendje" szerint az az igazság volt: én a rossz voltam mert nem adtam ami neki kellett és ő azért haragudott - azért, mert én nem nem gondoskodtam róla úgy ahogy neki kellett, nem adtam neki enni és nem adtam neki lakást se olyat ami neki kellett és nem vettem meg semmit, ami neki kellett. Ahelyett a saját szükségleteimre költöttem azt a pénzt amiből őt kellett volna eltartanom, neki megvennem, ami neki kellett. És nem hagytam ott az egyetemet sem és nem dolgoztam és nem kerestem hogy meg tudjam venni ami neki kell - ahogy ő bezzeg otthagyta az egyetemet mert ő meg akarta találni a számítását máshol! Csak nem találta meg és visszajött. Az is lehet persze, ez is nézett ki belőle, hogy így is tervezte.

Nem feltétlenül volt olyan konkrét terve, hogy majd ha visszajött, nyíltan követeli: adjam meg, ami neki kell, mert ő várt rá, hogy megszerezzem azokat az anyagi javakat! Ki lehetett volna nézni belőle ezt is, nagyon anyagias volt és nagyon számító, annyira, amit én föl se tudtam fogni - hiába követelőzött nyíltan, hiába követelt nyíltan anyagi javakat, nem gondoltam, hogy komolyan azt akarja. Így volt pedig. Ebből pedig gondolni lehetett volna azt is, miféle tervei vannak - nem azzal, hogy majd máshol keresi a számítását, hanem hogy vissza fog jönni; gondolni lehetett volna: miért fog visszajönni. Azt ki lehetett nézni belőle, ki tudtam nézni: valami olyan terve van, hogy a távollétében kialakul valami olyan dolog, ami neki kéne, amiből meglesz a haszna - mások a távollétében is hihetik, hogy van egymáshoz közünk, kvázi lesz kettőnk között valami kapcsolat, amiről ő kamuzik, úgy, hogy neki azért konkrétan semmit nem kell tenni, ténylegesen nem kell csinálnia semmit, amit egy igazi kapcsolatban. Még annyit se, hogy néha elviseli a másik ember társaságát. Megmondta azt is: neki nem tetszik az olyan kapcsolat ami manapság van, hogy el kell viselni a lányok társaságát. És a lányok még olyan fizikai kapcsolatot is akarnak ami undorító! Sőt azt is kinyilatkoztatta nem egyszer, sokszor hisztisen és fölháborodva: ő lányoknak semmit nem akar adni!

III.
Ki lehetett nézni belőle, hogy igazából nem azt akarja, amiről beszélt: máshol "megtalálni a számítását". Nem is úgy ment el, mint aki nagyon keresné. Abban reálisan nem lehetett bízni, hogy tényleg céltudatosan akar valamit és azért nem jön vissza - nem akart semmit, nem is volt egy céltudatos ember. Ideái voltak mint célok, az volt az  ő számítása amit meg akart találni.

Azt lehetett volna remélni legfeljebb, hogy véletlenül talál valamit és nem jön vissza. De nem igazán lehetett elképzelni azt se, hogy pont egy olyan nyálgép, mint ő majd "véletlenül" talál valami olyat. Mindig csak azt nézte: hogy lehetne megúszni a munkát vagy a fizetést, hogy lehetne másoktól kinyafogni, elintézni, hogy mások csinálják meg, mások fizessék ki, sőt: mások intézzék el! Nem az ilyen emberről lehet azt gondolni, hogy ő megtalálja a számítását. Arra lehetett számítani, hogy visszajön: baljós volt a távozása is. És lehetett volna számítani arra is, hogy amennyiben anyagias számításai vannak, ahogy voltak, azért fog visszajönni, hogy belőlem kiverje. Mert ez volt az ő számítása. Ki lehetett volna számítani, hogy visszajön - és miért.

Nem fogtam föl az anyagias követeléseit és nem számítottam rá. Csak nagyon rosszul éreztem magam és féltem. Féltem, hogy valami nagyon rossz fog történni. És nagyon gyorsan, néhány nappal az után, hogy lelépett már voltak is ennek jelei - tényleg mindenki úgy viselkedett, mintha lenne hozzá közöm. Mintha jóban lennénk és nekem tudnom kéne róla. Az anyagias követeléseit nem fogtam föl, azzal nem foglalkoztam - volt azon kívül más is, amit megértettem. A "romantikus" eszményei. Azt talán még nyíltabban, még egyértelműbben adta elő vagy csak számomra volt "reálisabb", mint követelés - mert az anyagias követelései abszolút irreálisak voltak és ez konkrét és objektív dolog is volt: az egy egyértelmű és konkrét dolog, hogy ha egy tizenkilenc-húsz éves lánytól x összeget követelnek, lakóingatlan árát, egzotikus utazások árát, az irreális; épeszű ember ilyet nem gondol komolyan. Mást se, sokmindent, de hogy ilyen konkrét fizikai dolgokat követeljen valaki, ahhoz nemcsak kicsit elszálltnak, hülyének kell lenni, ehhez más is kell - vagy nagyon hülyének kell lenni, orvosi értelemben is, vagy elvetemült bűnözőnek.

A romantikus eszményei a "szerelemről". Neki egy elérhetetlen ideál kell, olyan aki valahol máshol van messze van és elérhetetlen és fizikailag nem kell ott lenni ahol ő van - mert ez van a romantikus sztorikba is amiket ő utánozni akar! És ez az igazi szerelem! A távozásával ezt az eszményt valósította meg. Vérfagyasztó volt. Tudhatta azt is: ha ő ott kamuzik arról, hogy van köztünk valami, ahh ahh! akkor engem nagy valószínűséggel mindenki messzire elkerül - mert tabu volt a mások nője. Ez volt az igazi szemétség, ez volt vérfagyasztó: kihasználja annak a közösségnek az értékrendjét, visszaél vele, számít rá, mi fog történni és direkt manipulálja is az embereket, hogy az történjen - ugyanakkor úgy is tesz, mintha nem tudna róla, nem gondolna rá: mi történik majd, milyen következményei lesznek annak amit csinál,  mások hogyan viselkednek majd velem - azzal ő nem foglalkozik, azt nem ő csinálja, azt mások csinálják; ő csak manipulál másokat. És az igazán felháborító és irreális az volt: azt hogy gondolná, hogy ezek után neki lehetne tőlem joga bármit is követelni. Ez ugyanolyan nonszensz volt, mint az anyagias követelései. Ugyanarról szólt: ugyanarról az erőszakoskodásról a konkrét fizikai valósággal, más emberek életének fizikai valóságával.

Nagyon féltem. Március eleje volt. Kimentem a Mecsekbe hétvégén. Borzalmas volt. Az a sivárság, a kiszáradt patakmeder és a rémes, ködös-füstös ég, a fülledt, mozdulatlan levegő - az egész olyan volt, mintha illusztrációja lenne a történteknek. Tavasz van. Pernyét hord a szél.

Tárgyak

Nyíltan nemzetiszocialista-fasisztoid és moralizálós irodalomemberek egyformán ugyanabban határozták meg önmaguk értékét és a legfőbb jót: a birtoklásban és az anyagiasságban; anyagias, tárgyias dolgok birtoklásában. Azok a jók akik olyat birtokolnak és akarnak birtokolni - és azok a rosszak akik nem. És a nők akik nem adják ami kell - amit a férfi gyűjteni akar és birtokolni. Konkrét anyagi javakat - vagy "élményeket", konkrét, tárgyias és eltárgyiasított életeseményeket, amiről beszélni is lehet: ez maga a birtoklás, a birtokolható tárgyiasság.

2013. október 15.

1/2 + 1/2

Térey Jánosnak a dühödt birtoklási vágyat szokása artikulálni, Láng Zsolt pedig elhivatottan pusztítja a birtokolhatatlant, ahol éri. Az apokalipszis két lovasa...

Mindketten a reprodukciós bántalmazás megtestesítői is. Ők az írók akiknek a szemében abnormális az olyan szex amiből gyerek születhet, bűnösök rosszak és abnormálisak mind a nők akik olyan szexet akarnak, abnormitás és bűn a terhesség és a gyerekszülés - és a nőket abban meg kell akadályozni, a nőket, akik vaginálisan közösülnek és a nőket akik teherbe esnek és a nőket akik szülnek bántalmazni kell, az anyaság bűn, a nők akik anyák mind abnormálisak hülyék és erkölcstelenek, a nőt aki teherbe esik vagy eshetne mert vaginálisan közösült, meg kell ölni, kibelezni vagy abortuszra kényszeríteni.

1/2 + 1/2

Térey János és Láng Zsolt szövegei ölelték magukhoz értelmükként - de nekem egyikükben sem volt okom bíznom. Ismerem mindkettőjük munkáit a pályafutásuk kezdetéig visszamenően, ismerem az ő írói énjüket, őket mint szerzőt - és a viszonyukat a női testhez. Térey Jánosban mint szerzőben és az ő írói munkásságában a zaklatóm kapzsisága és irigysége testesül meg, Láng Zsolt írásaiban a női testtel szembeni undor és fizikai agresszió, antiszociális agresszió. Ha jól emlékszem, állatkínzással kezdte a '90-es években, azután gyerekek bántalmazásával folytatta. Utána tért rá a nőkre.

Ez az elmúlt években is jellemezte az írásaikat. Láng Zsolt nem szenvedheti a nők testét, a nők akik szexuális életet élnek és élvezik a szexet és gyereket szülnek mind rosszak, erkölcstelenek és undorítóak. Azok a nők is rosszak és undorító a testük, akik ételt fogyasztanak, olyan fizikai szükségleteik vannak, ami miatt tudomást kell venni a testükről. Az ilyen nőket meg kell ölni, az undorító testüket el kell pusztítani, kibelezni, földarabolni - de legalább másokat uszítani ellenük, hangoztatni, hogy a női test undorító, a nők akik szexuális életet élnek és azt élvezik és olyan szexet akarnak és a nők akik ételt fogyasztanak, fizikai szükségleteik vannak rosszak erkölcstelenek undorítóak.

Térey János azt nem szenvedheti ha a nők is kapnak vagy kapni akarnak, fogyasztanak bármit, ami nekik jó - és nem mindent a férfinak adnak oda. A nők nem kaphatnak és ne akarjanak kapni semmit! egy nőnek ne legyenek saját céljai, igényei, szükségletei sem és érzelmei sem! A nő lélektelen test legyen és csak adjon, a férfit szolgálja ki! A nők akik vaginálisan közösülnek és orgazmusuk van mind erkölcstelenek, abnormálisak, hülyék, minden nő rossz, nőietlen, abnormális erkölcstelen és hülye bunkó aki nem a férfit szolgálja ki, vannak érzelmei, vannak saját igényei és céljai.  A jó és erkölcsös és normális nő az aki nem akar kapni semmit, nincsenek igényei, nem fogyaszt ételt sem és nincsenek érzelmei - a férfikat pedig orálisan elégíti ki, hogy neki még véletlenül se legyen orgazmusa.

Az orális irigység, az étel irigylése nőktől és az orális szexre kényszerítés logikusan is összefügg a bántalmazók szerint: amelyik nő sokat zabál azt azzal kell büntetni, hogy orális traumát okoznak neki, undorító étel elfogyasztására vagy orális szexre kényszerítik.

egy tökéletes kör

Láng Zsolt  és Térey János szövegei. Utóbbi 2012-ben már olyan magasságokba szárnyalt, hogy minden nő abnormális és rossz aki ételt fogyaszt és nem a férfinak ad oda mindent, ha a nő ételt fogyaszt a férfi pénzét zabálja meg és az olyan nőnek össze kell törni a csontjait! Büszke lehetett magára, amiért így megoldotta a két téma öszekapcsolását - az ellenszenvet a nőkkel szemben akiknek saját igényeik és szükségleteik vannak és nem a férfinak adnak oda mindent és a női testtel szembeni fizikai agressziót.

A nők testét és a női nemi szervet mindketten egyformán utálják, megvetik, a női test és a női szexualitás iránti "érdeklődésük" motivációja az elutasítás, megvetés, undor, bosszúvágy. Alkalmasabb embert nem is lehetne találni a feladatra.


2013. október 11.

A szavak embere

Ő csak különleges dolgokat akart - amiről beszélni lehet! Még vécéből is különlegeset akart, hogy még arról is lehessen beszélni, ha vécére megy és szarik. Ez legfeljebb viccnek hangozhat de nem vicc, tényleg így volt.

Az ő szemében mindennek és mindenkinek az volt a legfontosabb funkciója: lehessen róla beszélni! Ő tudjon arról beszélni - és mások őt hallgassák!

A dolgok neve

Nőírók és Grecsó Krisztián fölényeskedve hangoztatták azt is: a nőnek kötelessége egy jó állásért és a pénzért bármit megtenni, mindenben engedelmeskedni a "főnökeinek", a kedvükben járni és kiszolgálni a személyes igényeiket is - ha egy nőt azért rúgnak ki a munkahelyéről vagy egy lányt az iskolából, mert nőként nem felel meg a tanárai vagy a főnöke igényeinek, nem jár a kedvükben, nem szolgálja ki őket szexuálisan, az felelőtlen és nincs benne igyekezet és szorgalom! A dolgok neve. Szorgos és igyekvő nők igyekeznek nőként is a felsőbbség kedvében járni a munkahelyen vagy az iskolában.

És azok a nők is mind rosszak bűnösök akiknek személyes igényeik vannak, anyagi és kulturális javakat fogyasztanak - és csak olyan szexuális kapcsolatot akarnak ami nekik is jó.

A dolgok neve.

Versengtek szinte milyen nevet adjanak a bántalmazott nőknek, mit találjanak ki miért rossz és bűnös az olyan. Egy dolog mindig ugyanaz volt és mindig feltűnő: a fölényeskedő agresszivitás, rosszindulat, amivel rávetették magukat a bántalmazott nőkre vagy egyre gyakrabban csak az olyan nőkre akik nem birtokolják az anyagi javakat amiket kell. Azt mindig mindenki helyből magától értetődőnek vette: az olyan nőnek rossznak kell lenni neki annak a szerepnek kell lenni aki a rossz akit el kell ítélni!

2013. október 9.

A végtelen birtoklása

Mi lenne annál nagyszerűbb és totálisabb, végtelenebb irrealitás, mint egy testetlen közegben akarni követelni valami fizikai dolgot - de valami olyat, aminek az a közeg még adathordozója se lehet!

Még egy kis apróság: azok a megkövetelések-korlátozások nőkkel szemben, amik nulla fogyasztást engednek meg anyagi javakból vagy bármiféle élvezetekből - matematikai tény, hogy a nullához képest bármilyen kevés végtelenül nagyobb: így hát aki merészel bármilyen keveset is fogyasztani az végtelenül bűnös! A követelőember meg végtelenül nagyszerűbbnek érezheti magát és végtelenül meg lehet elégedve - önmagával is, a másik ember bűnösségével is és még a végtelen büntetéssel is. És valóban így működnek.

Vannak olyan matematikai formulák és trükkök, amik korlátok közé zárják a végtelent, akár végtelenül pici helyre - ami birtokba vehető és birtokolható. Van korlátos végtelen. És erre rájönnek és élnek is vele! (Úgy hogy egyébként hülyék a matematikához, nem abból vezetik le.)

2013. október 3.

Szerelem

Az olyan romantikus erkélyes szerelemhez tényleg nem is lenne rossz egy igazi romantikus erkély - amiről a fejére lehetne lökni az ilyen hülyéknek minimum egy kőkorsót. Vagy inkább egy ágyúgolyót. Esetleg forró szurkot önteni a nyakába.

2013. október 2.

A test elpusztítása

Ha a nő nem birtokolja amit birtokolni kell rossz bűnös szexuálisan abnormális és meg kell őt azért büntetni - ha a férfi nyafog hogy nincs semmije, neki nincs az ami kell és adják az nem bűn, az erény. Másoknak és a lányoknak, nekem bűnöm volt, hogy nem birtoklom, ami kell - azzal kihívóan kérkedett, hogy neki nincs az! nincs ami kell! és mások azért adják!

Agresszíven utálta, akinek nincs az ami neki kell. És agresszív volt és fenyegetett - mindig olyankor, amikor nekem nem volt az, ami neki kellett. Nemcsak hogy nem adtam, de nem is tudtam adni, nem volt a birtokomban az, amit követelt - az a fizikai valóság, az az információ, azok az anyagi javak. Mindig agresszív lett és támadni akart. Mindig olyankor - mindig azért a bűnért: mert nem birtokoltam és nem is tudtam adni, ami neki kellett volna. Őt nem fenyegette senki azért, mert neki nem volt semmije, ami neki kellett volna.

II.
Mindig, amikor nem volt a birtokomban az ami neki kellett.

1. először azt a fizikai valóságot követelte ami neki kell, amit elképzelt, már a másik lakásban - azután amikor engem elképzelt annak aki neki kell és így tovább: végig. Az irreálisat és irracionálisat - fizikailag.

2. utána "információt" követelt, megmondásokat - az emberekről akik izgatták akikkel haverkodni akart reális információt, lányokról becsmérlő rágalmakat, vádaskodásokat. Mindenkiről olyan dolgokat akart "tudni", olyan "tudást" akart birtokolni, amiből neki meglenne a haszna.

3. konkrét anyagias javakat, ajándékokat követelt - extrém, irreális dolgokat csakis, amit senki nem tudott neki megadni: ez volt a lényeg. Ha valaki tudott volna neki adni valamit, azt akkor kevesellte.

Dolgok sorrendje: látszólag "reálisabbak" lettek az igényei és követelései - igazából nem. Mindvégig arról szólt: neki azt a fizikai valóságot adják meg ami neki kell, az ő logikai, ismeretelméleti és ontológiai okokból lehetetlen, irreális és irracionális követeléseit elégítsék ki! Erről szóltak a követelőzései étellel kapcsolatban: abból senki ne egyen! Az irreális és irracionális mondvacsinált "valóságot" követelte, kérte számon másokon - amit ő talált ki. (Irracionális eleve csak az: ha mások éhesek vagy szívesen ennének belőle akkor miért nem ehetnek, miért tiltja azt meg, miért foszt meg másokat tőle.) És az, hogy én voltam az egyetlen, aki evett azokból a tiltott ételekből nemcsak azt jelentette: én nem engedelmeskedem neki. Azt jelentette: én az a rossz fizikai valóság vagyok, ami ellentmond az ő agyrémeinek, én az ő irracionális fantazmagóriáinak nem engedelmeskedem - és a ráció vagyok (a rosszgonosz balagyfélteke!), ami az irracionálisnak nem engedelmeskedik, az irracionális önkénynek.

Az extrém lehetetlen anyagias követelései: egyrészt komolyan gondolhatta és gondolta - ilyesmiből bármit. Másrészt ugyanolyan provokációnak nézett ki (utólag amikor büntetett érte és kiderült, tényleg azt várta el), mint a nő irreális követelései - követelnek valamit amit a másik biztosan nem tud megadni azután büntetik mert nem adja. És ez is az ő ideális valóságuk megcsinálása volt. Eleve adva volt a szerep akinek nekem lennem kell - a rossznak akit büntetni kell! mert nem adja ami kell!

Mindketten az irracionálisat követelték és az irreálisat - ami direkt ellentétes a fizikai valósággal, ami van.A konkrét anyagias követeléseik egyszerre voltak ennek a megjelenési formája - és eszköz megcsinálni azt ami nekik kell. Egyesek szemében normális és értékes dolog az ilyen viselkedés.