2014. június 29.

A jó és a rossz

Bunkó nőírók találmánya: a nő aki nem olyan királylány, amilyennek lenni kell és nem birtokolja azokat a javakat (főleg: nem kap és nem örököl a szüleitől olyan lakást, ami a kifogástalan nőiesség és az erkölcsös párkapcsolat feltétele!) és nem adja ami kell pénzzel tartozik - és azért kell büntetni (ha feleség, akkor verni is) és elvenni tőle, amit önként nem ad/a pénzt amivel tartozik!

h. is pénzt követelt, anyagi javakat követelt a munkabérén felül is: nagy és drága ajándékokat - mert az neki jár! És már azzal kezdte, hogy azt kell akarni: olyan anyagi javakat és körülményeket és anyagias "célokat", amit másoktól lehet kapni és azt kell akarni - és aki rosszul érzi magát annak attól kell magát rosszul érezni hogy azt nem kapja meg! (És pláne attól, hogy neki nincs annyi, mint másoknak és másoknak van, ami neki nincs!) És ami kell, azt ajándékba kell kapni és a jók azok, akik ajándékba kapják - a mérnökök és az építészek a rosszak!

És miután meg volt mondva: mit kell akarni, utána jött az, hogy aki nem olyan, amilyennek lenni kell és nem engedelmeskedik és nem adja, ami kell (a gonosz építészek, akik nem adják!) az a bűnös és rossz - és büntetni kell és bántalmazni kell! és késsel üldözni és legyilkolni! És azok is a bűnösök és rosszak, akik rosszul érzik magukat ha bántalmazzák és fenyegetik őket és nem akarják azt megengedni és elmenekülnek. És azt nem szabad megengedni! Nőírók is kórusban: ha a nő, akit büntetni kell - mert nem engedelmeskedik és nem tudja adni, ami kell! - és bántalmazni akarják (pláne ha konkrétan olyan bántalmazó kapcsolatban pl. házasságban él, amiben a férfi/férj verni szokta), elmenekül el kell fogni és visszavinni a bántalmazóhoz - hogy a bántalmazó végre tudja hajtani amit eltervezett! És az olyan engedetlen nőt, aki nem akarja megengedni a büntetést (amivel az engedetlensége miatt büntetni kell!) panaszkodni mer a bántalmazóra vagy megpróbál megszökni azért is meg kell büntetni... (Rakovszky Zsuzsa szerint pl.)

Nem értettem, irodalmárok miért példálóznak bántalmazott nők (és a bántalmazás, mint a nő megbüntetése) kapcsán a Gulággal és politikai foglyok fogvatartásával... Mert h-nak is rögeszméje volt az is: a rosszakat akik nem engedelmeskednek és nem olyanok, amilyennek lenni kell, meg kell azért a bűnért büntetni! És úgy is bánt velem, ahogy politikai foglyokkal szoktak - és ugyanúgy ideológiai alapja volt az erőszakoskodásának (ő igyekezett olyat gründolni és azt hangsúlyozni). Ő nem a kommunista diktatúrák rémtetteire hivatkozott, mint követendő példára, és hogy azt akarja utánozni, hanem a holokausztra és a zsidók "bűneire" és "megbüntetésére" és a koncentrációs táborokra. Ezt ő lejátszotta, ezt tehát nem is lehetett még egyszer.

(ki kicsoda)

Aki föltörte a "titkos naplómat" (másik oldalt, főleg, ezt is persze) nem találhatott benne se gazdag embereket se semmi más olyan információt amiből haszna lehetne - semmiféle anyagias haszon. Csak hivatkozásokat zsidó filozófusokra. És egy feminista tanulmányra. Az is mennyire fölizgathatott egyeseket. Mert meg volt írva benne: ki az ideális nő és ki nem (sőt lehetett válogatni: kinek melyik tetszik) - és aki nem olyan ideálnő, azzal mit kell csinálni: le kell gyilkolni! És meg volt benne írva az is: akik nem olyanok, amilyennek lenni kell, azok ellen hadsereget kell bevetni!

Irodalomemberek is kb. ezzel a harcias elszántsággal álltak neki eltaposni mindent és mindenkit, aki nem az ő magas kultúrájuk kölyke - és nem engedelmeskedik a "hatalomnak" és a tekintélyeknek és nem úgy öltözik, ahogy kell és nem olyan! Aztán a legidiótábbak még azzal is próbálkoztak: az olyan nemideális - tehát gonosz! - nőre, aki nem adja, nem tudja adni az anyagi javakat ami a Férfinak kell, Magas Hivatalokat kell ráuszítani: Bán Zsófia szerint például az adóhivatalt. Mert ha a Férfi anyagi javakat akar kapni a nőtől - és a gonosz nő nem adja! - az ugyanolyan törvénysértés, mint adót nem fizetni! Evidens (meg is volt magyarázva direkt ez is, történelmileg): amikor a Férfi követeli a jussát, akkor ő azt a dézsmát követeli, ami neki "jár", a Férfinak adni/megadni, ami neki kell: adófizetés - és ha a nő nem adja, akkor hülye irodalmárok szerint legalábbis az adóhivatalt kellene ráküldeni. Hogy az hajtsa be rajta, amivel a férfinak/férfiaknak (esetleg nőnemű tekintélyszemélyeknek is!) tartozik... És pláne még a leglényeg: az olyan gonosz nőt, aki nem engedelmeskedik annak, akinek kell, és nem adja, ami kell! (és nincs olyan lakása, ami a férfinak kell és nem adja a lakást se!) be kell árulni akárhol - hogy akinél beárulják az megbüntesse!

... csak hát az olyan Gonosz Nőt, akinek az a bűne, hogy sokat zabál és drága ételeket és arra költi a pénzt (és még biztosan pezsgőt is vedel: nőírók ezt a saját szemükkel szokták látni!) és pláne még az is a bűne hogy nincs olyan lakása, ami a férfinak kell, és ami annak a feltétele, hogy a nőt feleségül lehessen venni! a terrorelhárításnál nehéz lenne ezért beárulni, de van sokféle hivatalos szerv, lehet próbálkozni. (Túlművelt baromék próbálkoztak annak a megmagyarázásával is, hogy aki nem az ő magas kultúrájukat élvezi kizárólag - és még nem is úgy beszél, ahogyan kell! - és még nem is olyan zenét hallgat hanem thrash metált, azt igenis a terrorelhárításnál kellene beárulni - mert az ilyen gonoszok biztosan közveszélyes terroristák! És ezt a thrash-ből mint műfajból próbálták levezetni.)

(az ő otthonuk)

A szerepek és a szereposztás, ami nekik kell - és amit szeretnek drámaian és teátrálisan eljátszani, elmutogatni: ahogy az a mocskos barom is. És ahogy bunkó irodalomemberek is pontosan ugyanazt követelték egyfolytában - kezdve a másik ember megfelelő származásával. (Az ő világuk alfája és ómegája!) És hogy azt mindenkiről lehessen tudni és legyen az megmondva mindenkiről: ki kicsoda és mit kell vele csinálni amiatt! (Mert az embernek az az "identitása": mit kell vele csinálni, milyen bánásmódot érdemel.) Mert irodalmároknak is az kell - ahogy az a barom is megmondta: ő csak azt "szereti", akinek megfelelő a származása és (a családja) birtokolja azokat a javakat és tudja adni, ami neki kell! és mindenkit megvet és utál és gyűlöl, aki nem birtokolja és nem tudja adni, ami kell. (És gyűlöli a zsidókat is és mindenkit aki nem fajtiszta magyar - és feszt azt akarta tudni mindenkiről: ki kinek a rokona, mije van a rokonságának. És ki hova jár és kivel... Mennyire izgatta barom irodelmemberéket is: ki hova jár - és bárhova de egy helyre nem szabad: a Műegyetemre...

És ugyanazok az elvárások nőkkel szemben - és aki nem olyan ideális királylány, és nem olyan a származása, ami el van várva és nem kap és nem örököl a szüleitől olyan lakást, ami az igényes férfinak kell! (és nem szerzi meg akárhonnan azokat a javakat - és azt az ingatlant! - ami a férfinak kell!) és nem adja ami kell! (lakást és drága ajándékokat pl. karácsonyra) szexuálisan abnormális és undorító a teste - és pénzzel tartozik! és büntetni kell és verni kell bántalmazni kell! És elvenni erőszakkal amit nem ad oda... Mert tartozik azzal!

És az a beteges származásmániájuk - és a mocskos és elképesztő követelőzés: mindenkiről lehessen tudni kicsoda és mi a származása kik a felmenői de legalább ötven generációra visszamenőleg! és ki kivel van jóban. És az indítékaik a mocskos követelőzéseikhez: azt nekik azért kell mindenkiről tudni és azért a származás a legfontosabb! mert akinek nem megfelelő a származása az ki tudja mit akar! - és biztosan milyen bűnös vágyai és szándékai vannak biztosan!

Irodalmáraink azt is megmagyarázták: a származás azért is a legfontosabb, mert az a sok büdös paraszt, aki nem örököl a felmenőitől vagyont és társadalmi pozíciót, biztosan azért akar diplomát és befurakodni a "menő pesti értelmiség" közé, mert biztosan tőlük akarja elvenni azt ami csak nekik jár! mert az csak annak jár, akinek megfelelő ismeretségei vannak!

2014. június 24.

Nekik az kell

Irodalomemberék agyrémei. A követeléseik meg az ő ideáik, amiket kinyilatkoztattak valóságos dolgok voltak. Valóságos volt az az erőszakoskodás és valóságosak voltak az indulataik. (Hogy egyébként mire fel, mi történt - az ő köreikben? máshol? - fogalmam sincs. És a célozgatások állítólagos eseményekre, amiket nem ismerhetek - az lejött az irodalmi ábrázolásokból, hogy ezek Mitikus Események. És ezekre hivatkozva követelőztek. Úgy általában nőkkel szemben: nekik milyen legyen egy nő - az ideálnő! - és mi mindent adjon!)

Ugyanígy volt ez azzal is, amit az a barom és a nő csináltak. A követeléseik és az indulataik abszolút reálisak voltak, az erőszakoskodásuk, az agresszivitásuk, a fenyegetéseik és a gyűlölködésük. A követeléseik tartalma is, az ő igényeik és álmaik és fene magasztos és elismerésreméltó céljaik - ami nekik mind kellett volna, amit követeltek. A képzelődéseik és fantáziálásaik és a kinyilatkoztatásaik és drámai előadásaik, hogy mik vannak: a nők milyen gonoszok rosszak és milyen undorító a testük! és az építészek milyen gonoszok és rosszak! ez nem a hétköznapi valóság volt: ezek mítoszok voltak. (És az iszonyata annak, hogy miért arról szeretnek fantáziálni, hogy a kiszemelt célcsoport tagjai milyen gonoszok és rosszak - az a barom a nők rosszaságáról és gonoszságáról, főleg az enyémről egyre inkább, a nő meg az építészekéről. És miért az kellene nekik.)

Négy

A bántalmazók mindig "közösségi emberek", mindig közösen bántalmaznak egyvalakit - és roppant fontos nekik nemcsak az, hogy túlerőben legyenek és biztosra mehessenek és az áldozatuk kiszolgáltatott legyen neki, hanem a megegyezés is, a konszenzus másokkal abban, hogy akit bántalmaznak azt bántalmazni kell, ő az akivel azt kell csinálni, ő az a rossz! Ettől közösségi emberek, ettől érezhetik magukat a közösséghez tartozónak.

Három

Ahogy Andor is valami ki tudja miféle fizikai eseményekről akart hallani (olvasni) - mert igenis biztosan az van a szavak mögött! annak kell! Mert neki az kellett volna. (Vagy valaki másnak - az iszonyata annak, hogy még csak nem is egyszerűen ő kíváncsiskodik, hanem valaki másnak a megbízásából kémkedne.)

Kettő

Ahogy a nő azon erőlködött, hogy másoknak tulajdonítsa oda a saját agresszív indulatait. Engem bántalmazni kell verni és legyilkolni és késsel üldözni - bárkinek és mindenkinek! elmebeteg nőknek és a gonosz rossz férfiaknak, akik a gonoszok! és a saját anyámnak is.

A makulátlan jó emberek és az ő agresszív indulataik. Az a barom és azután h. és az összes bunkó irodalomemberek is mind megmagyarázták: az a jó és azt kell csinálni! (Nőket bántalmazni - "büntetésből", mert nem felelnek meg az elvárásoknak, nem olyan nőideálok, amilyennek lenni kell meg van mondva! és még nem is úgy öltöznek! és nem engedelmeskednek és nem adják, ami kell! És még a származásuk sem olyan előkelő, ami az Igényes Férfinak kell!) És akinek ez nem tetszik és nem akarja megengedni az azért is a rossz és azért is büntetni kell!

... és meg volt mondva: én a rossz vagyok amiatt is, mert nem engedem meg - és pláne még amiatt is, mert még nem is úgy gondolkodom ahogy kell, nem osztom föl úgy "ellentétekre" a világot: a jó és a rossz ellentétére! (Amiben a jókat, akik azért a "jó" mert ők olyan, amilyennek lenni kell, jutalmazni kell - és a rosszat aki a nem olyan büntetni kell és legyilkolni akarni!) És nem gyűlölöm eléggé azt a másikat aki a "nemolyan"! (Aztán meg volt még magyarázva, hogy az engedetlenség a nagy Bűn. Aztán az összes mocskos barom irodalmárok is magyarázták: a nőket azért kell büntetni, azért kell verni, mert nem engedelmeskednek annak, akinek kell! - és nem adják, ami kell!) És a magyarázataik lényege: az indulataik tárgya az, akivel kell azt csinálni - bárkinek és mindenkinek, mert ő az akivel azt kell! És azt az agressziót nem az agresszorok követik ám el és nem ők akarják!

II.
És a másik fele ugyanannak: ha a másik ember (nő), akivel erőszakoskodnak, bántanak, fenyegetnek rosszul érzi magát attól, az nem attól van, az nem az ő erőszakoskodásuk következménye - hanem biztosan más oka van! Mert normális embernek nem szabad érzelmekkel reagálni a fenyegetésre és bántalmazásra - csakis azzal, hogy szereti és imádja azt aki fenyegeti, bántalmazza és mindent megad, amit a bántalmazó követel. És ahogy magyarázták, hogy annak biztosan más az oka!

Még arról is halálosan magabiztosan fantáziáltak bunkó nőírók: ha a másik nő nem úgy reagál a bántalmazásra, ahogy kell, és rosszul érzi magát attól (konkrétan attól, hogy csak az anyagi javaiért "szeretnék" és anyagi javakat követelnek tőle és "büntetik", mert nem adja, nem tudja adni) az olyan biztosan iszik, és biztosan csak attól vannak olyan nemkívánatos érzelmei - mert attól, hogy egy nőtől erőszakosan és fenyegetőzve (pl.) anyagi javakat követelnek, pláne attól, hogy bántalmazzák és "büntetik" azért, ha nem adja, amit követelnek tőle, normális nő nem érezheti magát rosszul! Például nőírók sem... (Ami igazán elképesztő ebben a magyarázatban, hogy a valóság az, hogy bántalmazott emberek állítólag épp a bántalmazás miatt ütik ki magukat valami droggal vagy piával.)

(idill)

A nőies nők - akiknek kell a hódolat, a csodálat, mások bámulata és a bókok és elismerések. Velem mindig elégedetlenek voltak és mindig csak utáltak és szidtak, még udvariasságból sem dicsértek. Én meg nem is tartottam igényt se udvariaskodásra se csodálatra - és nem tudnék hinni benne mint realitásban.

2014. június 21.

(a szavak emberei)

Mennyire el voltak foglalva az indulatok megmagyarázásával is: miért nem lehet szeretni azt, akiről meg van az mondva - és miért kell utálni, gyűlölni, bántalmazni azt, akit utálnak, gyűlölnek, bántalmaznak. Hihetetlen, de tényleg ezzel a problémával foglalkoztak - és magyarázták ezt is éveken át.

... mert mindenre kell egy jó magyarázat. És az az irodalom küldetése, nyilván.

2014. június 20.

Történet

Éveken át mind, ez volt az "irodalom": a magyar szépírónak meg egyáltalán a Férfinak miféle nőideál kell - és a nő kötelessége olyan előkelő származású és jómódú és divatos és ingatlantulajdonos királylánynak lenni! a tehetős szülőktől származni és lakást és vagyont örökölni és sok pénzt szerezni akárhonnan és cifra és drága ruhákba öltözni - és adni az anyagi javakat (főleg a lakást - de nem akármilyet!) ami az Igényes Udvarlónak kell! és mindenkinek mindent adni, ami kell mert az a jó szeretet! És az a nő akinek nincs pénze, nincsenek gazdag szülei és nem kap és nem örököl lakást és nem úgy öltözik, ahogy kell (és irodalmári körökben irodalmári elvárás!) és nincs olyan lakása, ahova beköltözhetne a Férfi és nem adja, ami kell és nem adja az anyagi javakat, nem adja a lakást és pénzt és ajándékokat annak, akinek kell szexuálisan abnormális és undorító a teste és pénzzel tartozik! És tartozik azzal a pénzzel, amit elvárnak-követelnek tőle és nem adja - és meg kell azért büntetni! bosszút állni rajta és elvenni erőszakkal amit nem ad oda!

Ahogy az a barom is lakást és pénzt követelt tőlem - és ajándékokat. Mert ő az akart lenni, aki azt kapja. Honti Margit is ajándékokat követelt. Sőt azt követelte ő is: vásároljak ingatlant - mert a házakat nem tervezni és építeni kell! a zsidók gondolkodnak úgy! Az ingatlant birtokolni kell! és ajándékba kapni! Akik tervezik és építik a házakat azok a rosszak - a jók azok akik ajándékba kapják! És akiknek van ingatlanuk - és mindenféle egyéb, lehetőleg csilivili (különleges és drága és csillogó) javaik, életmódjuk stb. És ami kell azt ajándékba kell kapni! És ezek után még ajándékokat is követelt. Mert neki az jár! Azt is bejelentette: mekkora ajándékokat szokott kapni a hálás kliensektől - mert ő az akinek az jár! És neki jár az ami kell!

Kérkedett, dicsekedett: ő a jó! mert ő olyan nőies nő, amilyennek lenni kell, és mert ő az, aki az ajándékokat kapja! és a jók azok, akik az ajándékokat kapják és ajándékba kapják, ami kell - és neki minden jár ami kell! És ő a klienseit is ajándékba kapja - Istentől! Engem is ajándékba kapott. És ha ő engem verni akar akkor neki az is jár, hogy ő azt megtehesse - mert én az a rossz vagyok, akit büntetni kell verni kell! És ő engem azért kapott ajándékba.

Azzal kezdte: a jók azok, akik ajándékba kapják, ami kell! És ő a klienseit is ajándékba kapja. Meg volt magyarázva a megajándékozás gyakorlati megvalósulása is: engem az ő istenének az angyalai vezettek hozzá...

Érték és rend

Az irodalmi agyrémek. El lehet képzelni, irodalomemberek miről fantáziálnak, mert nekik az kell - nem kell képzelődni róla: hirdetik ők azt, hogy mi kell nekik. Még meg is magyarázzák: miért. (Össze kéne számolni egyszer ezeket a magyarázatokat.) És akár bunkó irodalmárok is (pl. Andor haverjai?) földühödhettek volna ugyanúgy, ugyanazon, mint az a barom - mert én nem az a fizikai valóság vagyok, ami nekik kell! és nem adom és nem adtam, ami kell!

Nem vagyok olyan nőideál, ami nekik kell, nem vagyok híres és gazdag, nem vagyok gazdag és befolyásos ember felesége vagy szeretője, és nem vagyok kurva sem, és még nem is mutogatom magam ahogy nőírók bezzeg! és még drága ruháim sincsenek amiben mutogatni lehetne engem és még pesti lakásom sincs! És nem is írtam olyanokat, ami nekik kell - se pornót se olyan értékes információkat Fontos Emberekről, ami nekik kell. (És olyanokat se, amiket Andor szeretett volna.)

Németh Gábor az ő posztmodern jobbagyféltekéjével azt hirdette: a szeretetért fizetni kell - aki nem fizet azt bántalmazni kell! (Aki nem fizet a szeretetért, nem vásárolja meg és nem tudja megvásárolni, azt bántalmazni kell! És lehetőleg kikényszeríteni, hogy vásárolja meg az árut: a szeretetet, amit meg akarnak vele vásároltatni!) Más meg nyíltan bosszút hirdetett: azon a nőn, akinek nincs semmije, ami másoknak kell és nem adja és nem tudja megadni, ami kell, amit követelnek tőle, bosszút kell állni - bosszúból mocskolni, rágalmazni kell az olyan nőt és elvenni erőszakkal amit nem ad!

... nem írtam nagyeszű okosságokat a Jobb Agyféltekés Szimbólumos Gondolkodásról se.

2014. június 18.

(idill)

Nagyeszű irodalomszakértők csámcsogva (és a nagy eszükkel nagyon megelégedve) okoskodtak egy sort arról: ha egy női szerző azt állítja, hogy neki nincs pénze, egy állítólagos életrajzi regényben olyan főszereplő (nő) szerepel, az csak olyan kamu - mert a valóságban az nem létezik! a valóságban nincsenek olyan nők! és az ilyen állítólagos nincstelen nők az állítólagos életrajzi regényekben valójában a sikeres és tehetős írónők alteregói, amiket ők kitalálnak maguknak. És ők (irodalomtudósok) azt nagyon tudják, hogy ez így szokott lenni, mert ők a nagy eszükkel tudnak erre példát az irodalomból, hogy van olyan híres írónő, aki kitalált magának ilyen alteregót.

Az ő agyrémeik. És az én rettegésem emiatt is - meg a barom mutogatósember mutogatásai miatt: hogy "az van hazudva!" (És még ráadásul Andor követelőzései: én az legyek, akinek ő elképzel, és akiről szívesen képzelődik - mert különbe' bibis lesz a zsenge lelke.) És akkor íme, még irodalomtudományosan is be van az bizonyítva, hogy én, a valóságos személy nem létezhetek - mert ilyen nincs! (Hülye bunkó irodalmárok szent meggyőződése, hogy a valóságban csakis jómódú és kifogástalanul nőies és divatos nőideálok létezhetnek - mert ők egy olyan valóságban élnek, amiben kizárólag ilyenek vannak.) És az ilyen utálatos csóró senkiket, mint én, csak kitalálni szokták - nem is akárkik: híres írók szokták kitalálni: híres nőírók! Én meg egy regényhős vagyok és nem létezem és úgy vagyok kitalálva (állítólag: a barom mutogatósember szerint) és amiket én ide írok (és a többi oldalra) az annak a híresírónak a kézirata.

Az is jellemző az ideálos elképzeléseikre, hogy az állítólagos alteregót, a rosszat, aki a rossz és utálatos és nem lehet szeretni, miért kell kitalálni - mert mindazt a "rosszat", amit megtestesít, annyira elutasítja ezeknek a "rossz" tulajdonságoknak az eredeti tulajdonosa (pl. a nincstelenséget, mint ilyen rosszaságot...) hogy ezeket a szélsőségesen elutasított tulajdonságokat még önmagából is ki akarja irtani, kitépni és letagadni, ő azokat még a sajátjaként sem vállalja, ha neki olyan van. Azt másra kell adni! (Ha más nincs, akkor jobb híján egy erre a célra kitalált regényhősre: irodalmáréknak ez is egy opció.) És irodalmáraink szerint ez direkt az ideális viselkedés! - kinyilatkoztatták ezt is.

Az ő mocskos irodalmári "értékrendjükből" mást nem is lehetne kihozni, csakis azt, hogy én biztosan nem is létezem - mert ilyen nincs! - és biztosan regényhős vagyok és biztosan miért lettem kitalálva. (És persze aki biztosan kitalált engem, az nem lehet más, csakis egy olyan nagyon sikeres és jómódú híresíró/nőideál, ami én nem vagyok, aki minden tulajdonságban az én ellentétem.)

2014. június 17.

(a tér képe)

h. is ajándékokat követelt. Nagy és drága ajándékokat - mert neki az jár! Én otthagytam, mielőtt éntőlem nyíltan követelte volna a nagy és drága ajándékot - de már bejelentette, hogy ő olyat szokott kapni és ő az akinek az jár! És ha nem adják meg, ami neki kell, akkor kihisztériázza.

Tőlem nem követelte nyíltan (vagy csak nem vettem észre: szokása volt sérelmezni) a nagy drága ajándékot, odáig nem jutottunk - arra nem gondoltam hát, hogy ha valóban megtörtént, ami így nemrég "szóba került" (hogy valakik azt adták!) annak ő is haszonélvezője lehetett. De ha megtörtént és tudomást szerzett róla, biztosan részesedést kért belőle - nem lehet elképzelni róla, hogy nem. És neki mindig több kellett, mint másoknak: ez volt a követelései egyik motivációja.