2014. június 17.

(magyar irodalom)

Azt is megmagyarázták: az a nő aki élelmiszert vásárol és fogyaszt szexuálisan abnormális és tartozik azzal a pénzzel amit élelmiszerre költ! (és nem adja oda annak, akinek kell!) - és meg kell azért büntetni! és elvenni tőle erőszakkal azt a pénzt amivel tartozik!

Bán Zsófia nagy ötlete: a nő aki sokat zabál és élelmiszert vásárol a fizetésén biztosan sok pénzt kap vagy kapott - de azt mind megzabálja és drága ételre-italra költi! és nem adja oda annak akinek kell! és meg kell azért büntetni és büntetésből elszedni mind az anyagi javait! Azért nincs olyan lakása, ami a férfinak kell és azért nem tud lakást adni a férfinak - és azért nem lehet szeretni! És ő aztat tudja, hogy ha egy nőnek nincs lakása - és nem tudja adni és ezért nem lehet szeretni! - akkor az a nő igenis biztosan sok pénzt kapott: neki erről első kézből származó tuti információja van (fantáziál róla) és ő aztat tudja, hogy az a nő sok pénzt kapott és lakást is vett magának csak sokat zabált és drága ételre-italra költötte a pénzét (amit kapott biztosan!) és nem adta oda azt a pénzt annak, akinek kell! (például annak az udvarlónak? vagy még annak a "pszichológusnak" is, aki például ki akarta gyógyítani abból az "abnormitásból", hogy nem elég nőies?) - és ezért elvették a lakását és minden vagyonát büntetésből azok akiknek tartozott azzal a pénzzel!

Bán Zsófia nagy ötlete. Történt a heveny zsidózás közepette. (És az úgynevezett filozófusbotrány közepette.) És köztudomású, hogy a zsidó nők azok, akik férfias foglalkozást akarnak és egyáltalán, pénzért dolgoznak mert abból tartják el a családot - és a zsidó nők zabálnak sok drága ételt-italt is! (És a zsidó nők kéjelegnek a szexben - és a zsidó nő nem akarja megengedni, hogy verjék, megerőszakolják és nem akarja odaadni a testét úgy és arra, ahogy és amire másoknak kell stb.)

Miután meg lett mondva, hogy én is biztosan zsidó vagyok (mert a zsidó nők akarnak mérnöki diplomát! - és a zsidók nem akarják azt se megengedni, hogy verjék és megöljék őket!) nyilván anyagi javakat is kell tőlem követelni. És a zsidóknak biztosan van! De elköltik! Drága ételre-italra...

2014. június 15.

(a jó és a rossz)

Nemcsak a mocskos anyagi követeléseik - azt se igazán tudom elképzelni egyikükről se, hogy ha fölajánlották neki a "jutalmat" a tevékenységéért, visszautasította azt. Visszautasítani a vérdíjat annyi, mint elutasítani azt, hogy akire kitűzték, azt meg kell büntetni valamiért...

(idill)

Az a fölényeskedő magabiztosság és az a küldetéstudatos (vagy önelégült-önmegdicsőítő) elhivatottság, ahogy mind nekiestek nőknek - nők is. Férfiak az önmegdicsőítés igényével, nők küldetéstudatosan. (El bírom képzelni, mennyire fölizgul egy irodalmi nő ha alkalom kínálkozik neki is olyan hivatásos nőnek lenni amilyenek más szakmákban vannak és kiélni magát végre neki is mint olyat.) A nőknek mind akik nem az az ideális fizikai valóság, aminek lenni kell, nem olyan ideálisnő és nem engedelmeskednek és nem adják ami kell - és mások is erőszakoskodtak velük és vegzálták fenyegették bántalmazták őket azért és meg van az róluk mondva. Mert az számít ami meg van mondva - és mindenki az és azt kell vele csinálni.

... ahogy nekiestek nőknek mind akik nem olyan ideálisnő amilyennek lenni kell: nem megfelelő a származásuk és az értékrendjük - és még nem úgy öltöznek ahogy kell! és nem azt akarják, amit egy nőnek akarnia kell! - és nem kapnak és nem örökölnek olyan ingatlant, ami a művelt magyar irodalmárnak és az "igényes férfinak" kell (és irodalmári körökben kötelező!) és nem szerzik meg azokat a javakat és nem szereznek sok pénzt akárhonnan de azonnal! És nem adják, ami kell!

(Meg még a gonosz építészek is, akik nem értik meg az emberek lelkét.)

(fizikusok)

20 000 N? Ha ekkora erő hatna egy elektronra, hát azzal szét lehetne verni a világot.

(ennivaló)

És azok a nők is mind hülyék rosszak abnormálisak akik diétagurukért nem rajonganak - és nem akarnak diétázni se, ahogy kell! A diétaguruk és híveik sérelme - és a harsány fantáziálások, hogy az engedetlen nő biztosan milyen kövér! és biztosan hogy zabálja a Tiltott Élelmiszereket! (Csokoládét cukorkával - és még biztosan alkoholista is! Mert aki nem híve a mindenkori legdivatosabb diétáknak és nem mond le a Tiltott Élelmiszerekről az igenis biztosan!) És külön műsorszám a mindenki által rajongva imádott diétaguruk személyes sérelme (és bosszúvágya!), ha őértük nem rajong egy nő! - meg az olyan engedetlen nők bűne, akik nem rajonganak azért, akiért kell és nem imádják azt, akit kell! És micsoda bűn, ha az ilyen szófogadatlan nő (aki soha nem akar rajongani azokért, akikért kell!) bizonyos személyekkel azok foglalkozása miatt valami gyakorlatias okkal-céllal kapcsolatba is lép, azt nem azért teszi, mert ebben a fene nagy rajongás motiválja. Ahogy azt egyesek elvárják.

2014. június 14.

(logikai vizsgálódások)

Az irodalmi agyrémek: a nőket azért kell bántalmazni (megbüntetni!) a nő azért bűnös és rossz mert biztosan ő kap/elvesz! a férfitól anyagi javakat - és biztosan a nő az, aki azt kapni akarja (a férfitól - aki amúgy követeli tőle, a nőtől, és sérelmezi, hogy a nő azt nem adja/nem tudja adni!) és a Na-agy Gonosz Nő mindig elveszi erőszakkal is a szegény kicsi férfitól, ha az nem adja oda! Ahogy föl volt emiatt háborodva az a barom is - hogy a lányok biztosan mind azt akarják! (És nyilván még biztosan meg is akartuk őt támadni és kirabolni, ha ő nem adja az ajándékokat, amiket a lányok a névnapjukra biztosan kapni akarnak tőle! És ő biztosan csak ezért volt agresszív, mint állat.)

Én csak a rajztáblámat kértem vissza - meg is sértődött miatta.

Ahogy amiatt is, hogy én miért vásárolok olyan sok ételt, hogy abból neki is jut - és azért volt megsértődve, mert így ő akkor nem tud ellenállni annak, hogy kunyeráljon belőle és ő azt úgy szégyelli! És ez az én bűnöm volt: én voltam a Gonosz Csábító, aki mintegy "bűnre" csábítja őt, aki Tökéletes Férfi akart lenni és aszkétikus önmegtartóztató életet akart élni és ő nem akart kunyerálni a kajámból. És amikor ez után (hogy ő azt kikéri magának!) csak egy kis fonott kalácsot vettem magamnak, akkor amiatt sértődött meg: én csak magamnak vettem ételt és neki nem! és ami van, azt nem neki adom oda - és ha nem adom neki oda, akkor előle eszem meg, tőle veszem el! És neki miattam kell éhezni, mert én nem adok enni neki - és mindenkinek! ahogy az az én kötelességem lenne! És azt az ételt, amit magamnak vettem, előle eszem el! Megkínáltam belőle, fölajánlottam neki a felét - de neki az úgy nem kellett. Az osztozkodás élelmiszeren neki valami elképzelhetetlen és sértő és felháborító volt. Olyankor is, amikor annyi sütemény volt, hogy mindenkinek bőven jutott volna - ha ő megengedte volna, hogy mások egyenek belőle.

(manikűr)

étel és irodalom 

Az volt a rögeszméje mindenkinek: az a nő, aki élelmiszert vásárol és fogyaszt és arra költi a pénzt igenis mindig bűnös és rossz és gonosz! (valamint Bán Zsófia szerint sze-ret-he-tet-len is! mert annak a nőnek, aki sokat zabál és drága ételeket, a teste is utálatos és nem vonzó) - mert azt csinálja amit megtiltottak neki! és mindig tartozik azzal a pénzzel, amit élelmiszerre (és egyéb szükségleti cikkekre) költ! és nem arra, amire kell! és nem adja oda azt a pénzt annak, akinek kell! és az ilyen élelmiszervásárló, költekező nőt igenis meg kell azért büntetni! és nem lehet szeretni! És a nőnek, akit büntetni kell és lehetőleg fizikailag is bántalmazni, és anyagi javakat követelni tőle és elvenni erőszakkal, amit nem ad oda, mindig az a bűne, hogy élelmiszert vásárol és fogyaszt - és arra költi a pénzt! (Húsvét előtt még valami vallási műsorban is előadta ezt egy barom protestáns lelkész-féle. Pedig protestánsok nem is tartják a nagyböjtöt. És direkt a nők bűnéről volt szó, és azokról a gonosz nőkről, akik nem olyan önfeláldozóan gondoskodó anyák, amilyennek minden nőnek lennie kell! és nem gondoskodnak mindenkiről olyan önfeláldozóan, ahogy egy nőnek az a dolga! és nem adják azt az "anyai gondoskodást" és az anyagi javakat! - mert nem akarnak/tudnak éhezni és olyan bűnös vágyaik vannak, hogy élelmiszert akarnak fogyasztani és arra költik azt a pénzt, amit oda kéne adniuk! "anyai gondoskodásként"!) 

II.
Én is tudhatnám persze mit követtem el, mi volt a bűnöm. (A közelmúltban.) Nem voltam olyan "udvarias" (talpnyaló) és szolgálatkész egy diétaguruval, aki azt elvárta a nőktől, ahogy azt elvárta - és már korábban is ellenségesen viselkedett velem ezért. Miközben és miután durván kihasznált, nemcsak engem, másokat is. És neki abból állítólag üzleti haszna is volt. Sötétebb dolgokat is elkövetett. (Hazudozott emberekről - is - azért, hogy ezzel növelje a honlapja látogatottságát. És csak ez számított.) Én meg nem úgy reagáltam erre, ahogy elvárta...

Ez történt tavaly év elején. Még ráadásul.

2014. június 13.

(érték és rend)

Az irodalmi agyrémek - és a közvetlen előzmények. Ami közvetlenül előtte történt. Nem valami fizikai esemény - hanem az, hogy valaki okoskodott, kinyilatkoztatott és agyaskodott. (Aztán mások is.) Miféle emberek miféle "értékrendje". Rettenetes.

... aztán a folytatás: a nőies öltözködés meg nőírók magamutogató produkciói. És a többi.

2014. június 12.

(a jó és a rossz)

Ahogy fel volt háborodva azon is, ha a lányok kaphatnak és fogyaszthatnak valamit, ami neki kell - és az nem mind az övé és nem csak ő kap belőle! És a lányok nem adják azt - a lányok nem adnak valamit, ami neki kell. Fel volt háborodva azon is ha csak képzelődött róla, hogy a lányok is kaphatnak vagy biztosan kapni akarnak valamit, ami neki kell, és amit ő nem akar adni!

De azért követelte: mondjuk azt meg neki, hogy ugye a lányoknak illik ajándékot adni névnapjukra vagy más alkalomból - mert ő az akar lenni aki azt tudja! Ő az akar lenni, aki tudja, mi illik - és ő az akar lenni, aki "akar" olyan lenni, amilyennek lenni kell, mert az az elvárás. Folyton az akart lenni, aki birtokolja a Tudást: hogyan illik viselkedni, mikor mit illik csinálni és mi az, aminek lenni kell! (És egyfolytában nyávogott és meg volt sértődve, hogy soha nem az van, a környezete azt nem adja meg neki, mi azt nem adjuk! és nem olyan eszményi nőideálok vagyunk! és soha nem azt csináljuk, amit "kell" - és ő miattunk nem tud olyan férfiideál lenni, amilyen ő lenni akar. Pláne miattunk nincs olyan eszményi és tökéletesen ideális életvitele, amilyet szeretne...) Követelőzött, mondjuk meg neki - mert ő azt tudni akarja, mert egy lányismerősének névnapja lesz és névnapi buliba hívták és olyankor ugye illik a lányoknak virágot vinni?! Nem szívesen mentünk bele a mocskos kis játékaiba, de valaki végül kelletlenül mondta, hogy igen, úgy illik - és akkor egyből fölháborodott és fölháborodva nyávogott: de ő semmit nem akar adni a lányoknak! És ő azt kikéri magának, hogy tőle ez el van várva! (+ miránk haragszik, mert biztosan mi várjuk el tőle.)

... aztán Andor vicces beszámolója V. Györgyről - és az obskúrus virágmotívum. Majdnem rettegve olvastam. Az egész úgy, ahogy volt, totálisan az ellenkezője volt annak az "ideálisnak". Ráadásul nem csak másféle ideákról beszélt és nem egyszerűen arról az anekdotikus eseményről, hogy azt neki elmondta valaki. Kifejezetten arról számolt be (ilyen benyomást keltett - föltehetően szándékosan: ki lehetne ezt nézni belőle): ő milyen ismeretek birtokában van arról: hogyan illik viselkedni. És hogyan jutott ezen ismeretek birtokába. (Emiatt is iszonyat volt levelezni vele: mert az ő világában úgy nézett ki, minden másképp van - és tudom, hogy agresszorok szemében micsoda "bűn" erről csak tudomást is szerezni! És nem lepne meg, ha a fenyegetéseknek lenne közük ehhez...)

Mindezek ellenére az a nyávogó és agresszív barom az, aki tökéletesen megtestesíti Andor irodalmár haverjainak az eszményi férfiideálját: irodalmári körökben az ilyet csodálják, imádják, és elvárás, hogy a nőknek az ilyenekbe lenne kötelező belezúgni és szerelmesnek lenni! És mindent megadni, ami az ilyen "eszményi férfiideáloknak" kell... (És udvariaskodásból kb. azt mondta: ő az én álmaim valóra váltásában szeretne segíteni. Elküldtem a fenébe.)

2014. június 10.

(a történelem jelentősége)

Nőíróknak roppant fontos volt nemcsak azzal kérkedni és azt bizonygatni, hogy ők olyan nőies nő amilyennek lenni kell nekik olyan a testük és ők úgy öltöznek-vetkőznek - és ők bezzeg kaptak és örököltek olyan lakást is ahova beköltözhet a férfi! Ellentétben azokkal, akiket büntetni kell azért, mert nm ilyen nőideálok! (És büntetésből kifosztani is!)

Ugyanolyan fontos (vagy talán még fontosabb) volt nekik azt bizonygatni: ők a múltban is mindig és egyfolytában olyan nőies nő voltak amilyennek lenni kell! ők már az óvodában is szépségkirálynők voltak és zenés-táncos színpadi előadóművésznek készültek és ők mindig királylánynak öltöztek és ők már az iskolában is fiúztak és titkos naplót is arról írtak. És a lányaikat is királylánynak öltöztetik és arra nevelik hogy a lányoknak mindig szépen és királylányosan kell öltözni és viselkedni. (És nekik a felmenőik is olyanok amilyennek lenni kell és őket úgy nevelték ahogy kell! És ők kapták és örökölték azt amit kell: olyan "értékrendet" és jó nevelést - sőt: nőírók olyan anyagi javakat is.)

(fogalmaik)

És az a majdnem nőideál, aki csúnya, de szép nagy kastélya van, de nem adja oda (és nem akar udvaroltatni magának azokkal, akik szívesen beköltöznének a kastélyába - és még udvarolnának is neki pedig csúnya de annyit megérne!) mert szerelmes és más férfi nem kell neki: még idegen is - és magyarul se tud! És ezért nem érti a magyar kultúrát, és nem érti meg, hogy az udvarlóknak nem ő kell, hanem a birtoka...

Azoknak a nőknek, akik nem adják vagy nem tudják adni az ingatlant, a birtokot - és nem abba szeretnek bele, nem azzal akarnak kapcsolatot, akinek az kell (és nem akarnak férjhez menni ahhoz, aki a hozományáért/vagyonért/ingatlanért venné feleségül őket, pláne még a hozományt/vagyont se akarják megszerezni, ami a házasság feltétele!) - a magyar irodalomban nemcsak a testük, a nemi szervük, a szexualitásuk "undorító", hanem mindig idegen származásúak is. Mert a nőt egyrészt azért kell bántalmazni, mert nem adja, vagy nem is tudja adni az ingatlant, a hozományt, másrészt még azért is, mert még idegen is, és mint idegentől undorodni kell tőle! mert az idegen: undorító.

2014. június 9.

(a tér)

A "gondolkodásuk" és a viselkedésük egyik alapvető struktúrája és szervező elve volt, hogy mindenkinek azt kell szeretni és azt kell akarni, amit ők akarnak - és mások azt akkor intézzék el csinálják meg és adják! (És azt elutasítani, azt utálni amit ők.) A másik meg: olyannak kell lenni, mint ők! mert mindig az a jó (ők az etalon) - és aki nem olyan az a rossz! És az is rossz és gonosz, aki nem adja meg ami nekik kell! Amit erőszakosan követelnek.

A jó és a rossz

Apróságok - azoknak a nőideáloknak a viselkedésében például. Az apró kis szereptévesztések. És az az erőszak és követelőzés ami mögötte van, amit Honti Margit is tolt. Meg ahogy átfordítják anyagi követelésbe azt az eszmét, hogy ők a jó! és ők olyan amilyennek lenni kell! és aki azért a jutalmat érdemli! - és a másik [nő] a rossz akit büntetni kell! és fizikai sérülést okozni neki büntetésből! (H.Margit legnőiesebb eszménye: a másik nőt, aki nem úgy öltözik, ahogy kell és nem olyan nőideál, büntetni kell!!! - és a büntetéssel maradandó sérülést okozni neki!!!) És lehetőleg anyagi kárt, tönkretenni a holmiját és elvenni az anyagi javait, ha van neki! - például Bán Zsófia szerint.

... az anyagi kár okozása is eszményük, ideájuk, a pusztítás maga. Mert 1) a másiktól - aki a "rossz" mert nem olyan nőideál, amilyennek lenni kell! - el kell venni az anyagi javait. ha van neki és egyáltalán, anyagi javakat kell tőle követelni "büntetésből" - és azt nekik, a "jóknak" kell megkapni! És 2) az anyagi kár okozása az ő szemükben a fizikai sérülés okozásának a kiterjesztése. (A mágikus gondolkodásuk okán a másik ember tulajdona, holmija a helyettesítő tárgy - az a másik ember testét jelenti és helyettesíti! Sőt a másik ember által birtokolt anyagi javak azonosak a másik ember személyével: az maga az ember - eszméjük ez is: a világuk képe.)

(Nem tudom, akarom-e tudni, hogy ha úgy van, ahogy a barom mutogatósember mutogatta: "azt hazudták" és "ellopták", a bezzeg kifogástalanul nőies nőírók közül ki mekkora koncot kapott. A bezzeg kifogástalan nőiessége és mindig kifogástalanul nőies és divatos öltözködése és kifogástalanul rúzsozott pofája jutalmaképpen.)

2.
A másik nőt, aki a nem olyan és nem olyan nőideál, mint bezzeg! lehetőleg verni is kell - H.Margit világában ez elengedhetetlen volt. Nekem pedig a bűnöm volt az is, hogy nem engedtem meg és nem akartam megengedni a verést, fizikai bántalmazást. (És azt a tudjukugyekik nem akarják megengedni! a zsidók!) Irodalmi agyrémekben részint a nők bántalmazására uszító nőírók személyes ízlésének a függvénye - nőíróink közül többen kívánatosnak tartják azt is, hogy a másik nőt, aki nem olyan tökéletes nőideál, amilyenek ők bezzeg, és nem szolgálja úgy ki a férfiakat és nem engedelmeskedik úgy annak, akinek kell, verni is kell azért!

Részint a másik nő körülményeinek a függvénye: a házasságban/párkapcsolatban élő (férfiakkal kapcsolatba kerülő) nőket verni is kell - és a velük kapcsolatba kerülő hímnemű, férjük/pasijuk dolga verni őket azért, mert nem olyan Tökéletes Nőideálok, mint Bán Zsófia és Tallér Edina bezzeg! és nem adják, ami kell! és nem felelnek meg az Elvárásoknak (és még olyan szép ruhájuk sincs, mint az irodalmi eseményeken parádézó nőíróknak bezzeg!) Ha viszont a nő annyira csúnya és szegény és annyira nem felel meg az Elvárásoknak, hogy nem kell senkinek, "nem alkalmas" a párkapcsolatra (pláne olyan csúf és undorító a teste - és még divatos ruhái sincsenek! - hogy a férfiak messzire elkerülik) akkor értelemszerűen nem feltétlenül kell verni - mert nincs pasija/férje, aki ezt a feladatot ellássa.Akkor csak kifosztani kell, a pénzét, lakását elvenni tőle...

(a gyűlölet)

Irodalomemberek anyagi követelései - csak az. Nagyobb árat is fizethet pedig az ember annál. És ott volt persze a követeléseikben az is, nyíltan vagy az anyagi követeléseik mögött - akit gyűlölnek, akitől anyagi javakat követelnek az fizessen szenvedéssel is vagy akár az életével.