2014. április 24.

a tér képe

Először úgymond "bemutatkozó beszéletésre" mentem hozzá. Nem mutatkozott be, nem mondott magáról semmit és az sem érdekelte, nekem mi bajom van. Csak azt kérdezte: hol lakom. A Vízivárosban laktam, nem messze a Margit körúttól, mondtam, hol. Méltatlankodott: őt nem az érdekli! Hanem hogy a családom hol él. Megmondtam neki - persze fogalma sem volt, az hol van. Kérdezte: mi van a közelében, milyen város. Arról se hallott még. Nem is akarta bővíteni a földrajzi ismereteit, nem érdekelték azok a települések, amikről ő még nem hallott - ő csak egyet akart: arra a térképre föltenni engem, ami neki már megvolt a fejében. Tovább faggatott, hogy mondjak olyan települést, amit ő ismer, amiről hallott már.

A megyeszékhelyet "ismerte" - egy dolog jutott róla eszébe: a vörösbor. Így. Arról meg valami ezotérikus borosüveg, ami állítólag náluk a konyhában bukkant föl - és akkor arról beszélt. Ez volt a kölcsönös bemutatkozás, ezek után eldönthettem: akarom-e őt. Sok választásom nem volt. Nagyon rosszul éreztem magam a korábban történtek miatt és már öngyilkossági "késztetéseim" voltak - úgy gondoltam, annál bármi jobb. (A nő meg valószínűleg sejtette-tudta, mennyire rosszul érezhetem magam.)