2011. szeptember 12.

(líra és logika)

Dolgok, amiket régebben nem gondoltam helyből. Az erőszakos "érzelmekről" se. (De láttam elégszer és most más gondolom.) Miféle emberek, a saját "érzelmeikkel" abszolút eltelve - és akkor mindenki másnak is ugyanazt kell érezni, ugyanúgy! És az agressziójuk amiatt is, ha valaki nem úgy érez, ahogy ők. De pontosan úgy és azért, ahogy ők.

El van várva mindig ugyanaz a procedúra is - ahogy az a barom is elvárta, mindig 1) először elkezdi "rosszul érezni" magát: kihívóan, teátrálisan 2) az után a céltudatosan arra irányuló fenyegető, erőszakos magatartásával (vagy valami károkozással) kierőszakolja azt a helyzetet, ami íme az oka annak: a sértődöttségének (vagy még az agressziónak is) - mint pl. amikor úgy meg volt sértődve azon, hogy én nem hívtam meg olyan utazásra, mint az álomnő bezzeg: úgy meg volt sértődve, hogy azt se tudta elviselni, ha én közös helyiségben tartózkodom vele, és ezzel a sértődött és erőszakos viselkedéssel ki is erőszakolta, hogy én hagyjam el a helyiséget, ahol ő van, szabályosan elkergetett, és utána még jól megsértődött ezen is. Azon, hogy én távoztam a környezetéből, miután ő elég látványosan agresszíven adta a tudtára mindenkinek, hogy mennyire nem bír engem elviselni sem.

Ráadásul adva volt már eleve az is (tudtuk, tudatta), hogy neki mindig olyan előre kimódolt-kitervelt szerepjátékok kellettek, amiket ő elképzelt, eltervezett magának és akart (legtöbbször "példaképek" alapján) - és az ő érzésvilága is mindig valami elképzelt és "vágyott" (és iszonyú teátrálisan előadott) szerepjáték volt. Úgy általában: előbb mindig kell lenni az ideának és a sztorinak és a szerepeknek, ami neki mind kell - és utána akkor annak kell lenni, meg kell lenni annak fizikailag is. És ugyanilyen erőszakos követelés volt mindig, hogy a közönség "érezzen együtt" vele! De ez ne az ő érzelmi állapotának és helyzetének a tényleges megértése legyen. Még kevésbé arra irányuló gyakorlatias igyekezet hogy őt megvigasztalják - hanem csinálják és adják, ami neki kell!

De ez a fajta agresszió csak az egyik oldala annak, amiért nyomasztó és fenyegető és veszélyes. A másik fele még ugyanennek: ha az ilyen tanúja annak, hogy egy másik ember valamiért rosszkedvű, másnak baja van, megsértődik azon is - mert csak azt tudja feltételezni: a másik ember is biztosan akar valamit (biztosan "el akar érni valamit" azzal, hogy rosszul meri érezni magát: annak biztosan célja van!). És biztosan azt, amit jellemzően ő akart: erőforrásokat - konkurencia.

Az meg külön iszonyat volt, hogy mindig egyszerre láttam az egészet. Nem kis részleteket csak. Nem is volt szükség rá: kis részekből összerakni vagy rekonstruálni. Mert mindig elénk volt teregetve az egész. Hajlamot se éreztem valami kis részletből "tudni", hogy az biztosan mi. Most se. De néha "tudom", miről szólnak bizonyos megnyilvánulások - most már ismerem tényleg annak a viselkedésnek és észjárásnak a "logikáját" is.